Nagyvilág

A legyezőhorgászat Mekkája, - olvastam nagy szemekkel az azóta elhunyt legendás Jens Ploug Hansen, egy Új Zélandról szóló, mesés képekkel illusztrált cikkében, amiben ő maga is egy hatalmas és gyönyörű pisztránggal pózolt.

Sokunkban élnek még az ezeréves horgász-vadász ösztönök, de különösen a mai kockatavas, über-szabályozott világban nehéz ezeket kielégíteni. Persze örülünk a 30 feletti dominak, mások a méretes pontynak, de szinte bárhol is vagyunk, a civilizáció ott marad körülöttünk.

Drágán horgászni a trópusokon nem nagy kunszt, a világ tele van alkalmas helyekkel.

Az anadrom lazacfélék közül Európában, a tengeri pisztráng a legelterjedtebb. Ez sajnos nem csak a tengeri pisztráng alkalmazkodó és túlélő képességének köszönhető, hanem a lazac állomány megtizedelésének is.

Mikor minap Adriannak, az osztrák haver-szomszédnak a Rubik-kocka kirakásának alapjait szemléltettem, egy jól elcsípett mondat után hamar filozófia magasságokban léptünk a hűvös német októberi délutánban a teraszon kanapézva.

 

Mikor a ’90-es évek közepére már viszonylag normális áron meg lehetett vásárolni egy spanyol, görög, vagy éppen valamilyen más egyhetes turnusos mediterrán nyaralást, ezt családjuknak szégyenszemre elsőként életük derekán megengedhető szüleim egyik novemberi estén egy utazási iroda katalógusával,

  Március 26., szombat Ahogy már említettem, a Konklávé fontos részét képezik az úgynevezett kurzusok, melyeken a Szervezet tanult mesterei tartanak bevezetés a legyező dobások általuk jól ismert világába.

 Sokaknak ismerős lehet a szakállas vicc, melyben az amerikai farmer Ausztráliába látogat, és helyi kollégája újvilági szemmel gyerekes méretűnek tűnő haszonállatain élcelődik.

Úgy másfél éve bejött a boltba egy srác, legyes dolgokat akart vásárolni és pontosan tudta, mit szeretne. A legyesek többségét ismerem (sajnos nem túl nehéz, hisz alig pár százan vagyunk), de Őt még nem láttam, és a kérdéseiből egy tapasztalt legyesre következtettem. Beszélgetésünk során kiderült, Franciaországban él, ott és Olaszországban horgászik, kitűnő, de technikás, nehéz vizeken. Szó-szót követett, és megbeszéltük, talán egyszer majd a jövőben pecázhatnánk együtt.

Philip barátom szíves meghívásának (igen könnyedén) engedve, egy csodálatos hetet volt szerencsém eltölteni Írországban, Atlanti Lazacra horgászva. „Lazacot fogni egyszerű és könnyű…” Sokat hallottam ezt a fülemnek oly kedves mondatot tőle, és kiutazásom után más helyi horgászoktól is. Bedobod a műlegyet, simán sodortatod, a lazac rávág a csalira, fárasztás, szákolás, öröm, fotó, visszaengedés. A valóság azonban alaposan rácáfolt az ígéretekre, de mindent csak szép sorjában…

Igen sötét volt, és csendesen ömlött az eső, mikor hajnal 4 órakor leadtam a csomagom az Air Tungarus kis utasfelvételi ablakánál a Hawai Nemzetközi Repülőtéren.

Az ember élete alakulhat úgy, hogy egy európai nagyváros közepén találja magát és hosszabb időre nélkülözni kényszerül kedvenc honi folyóit, tavait, patakjait.