Bugaszegi csukanap

A legfrissebbek már fél hatkor ott voltak a tó parton. Hallottam később, mert én röviddel hét után értem oda. Illetve értünk oda, mert velem jött az operatőr is, aki nagy érdeklődéssel várta a legyezés megismerését és a sok csuka-akciót. Mire mi odaértünk, már több csónak vizen volt.

Mi először felvettünk egy kis belly-boat pumpálást, légykötést, szerelékigazítást, és közben nyolcig a többség megérkezett. A pörkölt fél egyre volt igérve, és addig mindenki horgászott. Volt aki az ottlévő csónakokból, volt aki saját csónakból és persze különböző hascsónakokból.

Műlegyezés csukára

Október van. Szép idő van. Elegem van. Pötrétén, a nagyobbik tavon ücsörgök a bérelt vasladikban, és káromkodok, pedig csukázni jöttem. Az még hagyján, hogy félórás kínlódás után rá kellett jönnöm, hogy az elektromos motort erre a csónakra bizony nem fogom feltenni. Szerencsére ekkorra már a dög nehéz akkumulátort is bekínlódtam a billegő csodajárműbe. Utána hol evezve, hol csak az evezővel lökdösve magam a keskeny folyosókon keresztül fel-alá bóklászom a vízen, hiszen először vagyok itt.

A kocsis legye

Tom Bosworth hagyatéka ?

Nem, nem egy XIX. századi romantikus angol regény címét takarja a fenti három szó, mit is keresne ilyesmi ezen az oldalon. Sokkal inkább műlegyes horgászok millióinak kedvencét, a Coachmant igyekszik bemutatni. De a történet a múlt zavaros homályába vész. (Kép: Kenneth Allen)

Bogarásszunk

Talán a Tisztelt Olvasónak is ismerős Gerald Durrel neve. Az angol természetbúvár-író (legismertebb regénye: Családom és egyéb állatfajták) húsz-huszonöt évvel ezelőtt lett ismert Magyarországon, abban az időben, amikor általános iskolába jártam. Egy csapásra beleszerettem az általa jegyzett Amatőr természetbúvár című sorozatba, majd az azonos című könyvet beszerezve egy csodálatos világ nyílt meg előttem.

Fehova

Csütörtöktől vasárnapig, 4 napon át, került megrendezésre az itthoni legnagyobb horgász-vadász kiállítás. Igaz a gazdasági helyzet egy kicsit visszavette az érdeklődők kedvét, azért az idén is több mint 200 kiállító érezte, ott a helye a FeHoVa-n, amit közel 40.000 látogató meg is nézett.

Legyezőhorgászat

Igazából nem akarnám öregbíteni magam, de akárhogy is csavarnám, már több mint 20 éve, hogy elkezdtem legyezni. Természetesen Koppenhágában egy kicsit könnyebb volt inspirációt szerezni, de akkoriban a műlegyezők ott is csak egy kis csoport voltak, és ha az ember nem járt pisztángozni vagy lazacozni, nem olyan sűrűn találkozott velük. Volt persze egy pár hasonlóan lökött haverom, akikkel segítettük és hecceltük egymást a fejlődés rögös útján.

Híd alatt

Reggel van, már megint reggel. Mivel mostanában szokásom a korán kelés, hisz rabol a balin. Kevés efféle szivet melengető peca van, mint a tavaszi balinozás, mikor még csak sárgul a napkorong a horizonton, s én már vizben vagyok. Gyors lengetés az ilyen, átalában egy, maximum két órám van. Szóval már látom a kőszórás körvonalait a vizben, s óvatosan meg is indulok befele.

Anadrom halakról

A túlélésért folytatott harcban az állatok minden lehetőséget kihasználnak. A faj fennmaradása, illetve a totális populáció számának emelése érdekében rengeteg állatfaj nagy vándorlásokat tesz meg. Igaz ma már szinte sehol a világon nem praktizálható, de egykor az emberiség nagy része is nomád életet élt. A szavannán vagy tundrán a természet ritmusát követő, legelhető területet kereső állatok csak a legegyszerűbb példák erre. (Kép: Jarle Vines)

Oldalak