RAJZÁSBAN (Amikor nekem folyik...)

Categoria: 

Már megint! Tenném le a legyemet, erre a dobótáv felénél, a zsinór alatt, jókora hal szed, hangosan. Összerezzenek és ezzel fuccs is a "finom prezentációnak"...

Október közepe van, 6,5 °C, felhős, borult az idő, ez eső is szitál. Ezekkel mit sem törődve, bő fél órája úgy rajzanak a kb. 1 cm-s szürke kis kérészek, hogy ilyet én még nem láttam! Nem kellett sokat várni, hogy a halak is észrevegyék a terített asztalt: előbb szórványosan, majd egyre sűrűbben emelkednek fel. Nagyokat cuppogva habzsolják a potyakaját.

Combközépig állok a Vágban. Bár a felszíne aránylag nyugodtnak tűnik, az ereje majd' felborít. Pont így érzem magam: miközben körbeszednek, egyetlen kapásom sincs - hülyét csinálnak belőlem a halak. Majd fölrobbanok. Azon töprengek (rövidke legyes pályafutásom alatt nem először...), hogy ha hazaérek, sarokba rakom a legyes motyót, és ezentúl bojlizni fogok...
A frissen kikelt kérészeket eszik. Látom, hisz néha tőlem alig méternyire is van szedés. A szerencsétlen kis rovarnak éppen csak kinyílik a szárnya, keveset sodródik, majd a következő pillanatban egy jókora sötét árny elragadja.

Újra és újra megjáratom a legyeimet a pályán. A halak mellészednek, néha megcsípik a tippetkarikát (...), vagy megfejelik a felszínen sodródó zsinóromat. Van, hogy dobótávon belül, egyszerre négy-öt szedés is borzolja a kedélyemet ( - ezzel zökkentve ki a dobás ritmusából...). Végigpróbálom az arzenált: amelyik legyem csak kicsit is hasonlít a röpködő igaziakra, az előkerül a dobozomból. Cserélgetem a mütyür szöszöket, az ésszerűség határáig levékonyítom a tippetemet, próbálok pontosakat dobni, finoman tálalni, de nem és nem! Annyira sok kérész sodródik a vízen, hogy nem tudom az imitációkat megetetni a halakkal.

Sejtem, hogy nem fog örökké tartani ez a fenenagy mozgolódás, de akkor is szünetet tartok. Remegő kézzel gyújtom meg a bűzrudat. Ahogy elnézem, a tőlem kissé föntebb lengető társaimnál sem jobb a helyzet. Egy-egy csalódott kiáltásukból tudom, ott is sok "kapufa" van.

A csikket visszatuszkolom a pakliba (jó büdös lesz tőle a gázló zsebe...), majd hosszabbra cserélem az előkét, és egy natúr színű, 18-as, CDC, "mirage mayfly"-t kötök a végére, 12-s tippeten.
 
A #18-as, CDC Mirage mayfly (variánsok)

Leheletszerű a prezentációm, nem feszül a tipp, annyira stimmel a szín-, a méret- és a mozgás (sodródás), hogy amikor figyelmetlenül elveszítem a szemem elő a műlegyet, egy-egy igazi rovart kezdek kísérni a pillantásommal, elvétve az enyémet. Nem őszinte a mosolyom, mikor már másodszor vágok luftot egy ilyen-, a műléggyel összetévesztett igazi kérészt levadászó halnak... Az újabb dobás előtt "gondosan" megszárítom az elázott miniatűr műcsalit (csak úgy csattog...).

Kissé frusztráltan terelgetem, mikor a sokadik úsztatásra, a pálya végénél, egy buborékos burványban eltűnik végre az én tollkérészem is, és elnehezedik a megemelt bot vége. Ha nem láttam volna, ahogy megjelent a légy alatt, a szilaj, rángatózó védekezéséből akkor is tudhatnám, hogy egy szebbecske szivárványos pisztrángot sikerült átvernem. Hangos kiáltással jelzem Tomiéknak, hogy halam van, majd figyelmemet a fárasztásra összpontosítom. A feszített tükrű, de sebesen áramló vízben jól verekszik a hal. Háromszor is kiugrik, aztán a sodrás erejét kihasználva rohan nagyokat lefelé - a tőlem úgy huszonöt méterre lévő zúgó irányába. Óvatosan utána menve és a part felé araszolva, lassan lopom kettőnk közül a távolságot, majd még a kritikus hely előtt, egy kis fröcsögős közelharc árán, végül alá tolom a rövid nyelű merettyűt.

Miközben megszabadítom a horogtól, megcsodálom barnába játszó, olívzöld hátát, és élénk fekete pöttyökkel tarkított, rózsaszín-sávos oldalát. A vízben kicsit megtartom a tenyeremen, amíg új erőre kap...

Sietek vissza az előző pozícióba. Amíg gázlok, megkiabálom a hozzám közelebb horgászó Takinak a nyerő legyet. Int, hogy rendben, majd valamit beszélnek Tomival...

Visszaállva - most már egy fokkal nyugodtabb lelki állapotban... - megszárítom a legyet és újra föltámadt reményekkel kezdek dobálni. Hosszú ideig nincs kapásom, viszont kiszúrom, hogy kétszer is mozgás van a légy alatt. Valami azonban gyanússá válhatott az érdeklődőknek, mert hepijend nélkül úszom meg mindkét esetet. Próba-szerencse alapon 10-s tippetet kötök föl, abban bízva, hogy csak ezen múlik majd...

20 percen belül, egymás után csípek meg két kisebb szivit, majd két pompás sebest. (Eközben Tomi és Taki is szákba terel néhány halat.)

Az eső alaposan nekikeseredik, már elkél a kapucni. Mivel a kérészek-, és így a halak aktivitása láthatóan csökkeni kezd, Tomiék közelebb jönnek, hogy megbeszéljük a merre továbbot. Épp bent járatom a legyemet, amikor fordulva Tomi felé, a szemem sarkából még megpillantom, hogy diszkréten megpúposodik a víz a légy körül, majd visszakapva a tekintetemet látom, de inkább érzem, hogy perecbe hajlik az akasztásra megemelt pálca. A bot pillanatnyi megtorpanás után tovább hajlik a víz felé, ellenállhatatlanul kéri a zsinórt a húzás.
- "Jó hal!"

Ez a védekezés viszont egészen más, mint a pisztrángok ideges rángatózása volt! Megfékezhetetlen futás lefelé, majd hirtelen kifordulás. Újra folyamatos húzás, megint oldalazás. Villámgyorsak az irányváltások, egyenlőre nincs időm azon töprengeni, hogy ki lehet a vonal túlsó végén. Tomi és Taki valahol a hátam mögül drukkol, de nem értem, amit mondanak. A hal húz, a zúgó egyre közelebb van. Megyek-, néha futok a hal után (nem is értem, hogy nem hasalok el...), és összeszorított fogaim közt egyre csak azt motyogom, hogy ez nem pisztráng! Már csak méterekre vagyunk a köveken átbukó gyors vizű szakasztól, mikor a halam megtorpan és a sodrás ellenében elszáguld mellettem. Vesztére! Alá kerülve már sokkal jobb esélyekkel tudom kezelni ezt a fenékhez tapadt, furcsa rohangálást. Pöttyet megnyugszom, és elkezdem magam felé terelgetni. Néha már fölburványlik, majd mikor megpillantom a jellegzetes vitorláját, izgatottan nedvesítem be a merítőszák hálóját.


 
Kétszer is átsiklik fölötte, de időközben mellém szegődhettek az égiek, mert nem tud szabadulni. Harmadjára belezuttyan. Örömömet megkönnyebbült kiáltással visszhangozzák a partfalak. Csak vigyorgok, mint a tejbetök, amíg kiérek a többiekhez. Halamat a hálóval a vízbe lógatva viszem magammal,  majd a part menti sekélyben mellé térdelek. Óvatosan kiveszem, fölmutatom a srácoknak.

Mosolyogva gratulálnak. Tomi lő néhány fotót. Gyönyörű, bronzos oldalú, öreg szlovák pér! Kecses, ugyanakkor csupa izom teste meg-meg feszül "légszomjtól", ezért gyorsan abbahagyom a nyaggatását.

Együtt örülünk, amikor megpihenve a sodorban, elúszik a kezeimből.

Még maradok kicsit a parton. Tomi följebb megy, Takit győzködöm, hogy álljon már be a helyemre. Ott még mozognak a halak! Nem sok lelkesedéssel dobál: fönt megviccelte egy igen nagy szivárványos... Belépek mellé a vízbe, kezébe nyomok egy mirage-t, hogy ezt tegye föl! Röviden lengetve elé dobok: mutatnám, hogy hol vezesse majd a legyet. Erre szinte a vizet érés pillanatában már üti is le a hal a csalimat! Nem tudok nem röhögni, amíg fárasztva a pisztrángot, sűrűn esedezem Taki bocsánatáért...
Kijjebb battyogok a partszél bokás vizébe, Takitól lejjebb, a zúgótól jó 5 méterre. Amíg fújom a füstöt, azon imádkozok, hogy összejöjjön Neki is. Amikor viszont közli, hogy a légy, amit adtam nem jó, mert elsüllyed, belém bújik a kisördög:
A zúgó első nagyobb köve előtt látok két kis szedést. Lehettek tőlem olyan három bothossznyira. Hátrébb kell lépnem, hogy valamelyest jobban ki tudjam lengetni a hosszú leadert. Elsőre oldalára dőlve ér le a légy. Semmi. Másodikra rendesen fog vizet, és így szinte csak arasznyit tud sodródni, amíg egy finom gyűrűzésben el nem tűnik. Flegmán ráemelek a botra és kiáltanám Takinak, hogy ez is a gagyi legyemre jött, de megáll a bot az akasztásban!

Mire ott járnék a gondolatban, hogy biztos leakadtam, már el is indul a halam. Szerencsémre fölfelé, a nyílt víz irányába. A sekély vízben könnyebben utána tudok menni. A sodrás is ellene dolgozik, így hamarabb sikerül megszákolnom az előzőnél valamivel kisebb, de egyébként meseszép halat.
 
Taki arca tanulmány, de veszi a lapot: vigyorogva elküld melegebb éghajlatra, majd elkattintja párszor a fotómasina gombját.

Horogszabadítás, visszaengedés után, már szinte meg sem lepődök, hogy a kő elé visszadobva, elsőre halam van. - "Hiába, ma nekem folyik a Vág!" Ezúttal egy kisebb szivárványos csábult el. Igyekszem úgy intézni, hogy Taki ne is lássa! Sikertelenül...

Ősz van, hamar véget ér a nap. A fogyó fényekkel teljesen leáll rajzás, elhúzódnak a halak. Tomit utolérve még megállunk egy-két ígéretes gödörnél, becsületből még dobálunk kicsit. Sztrímerre még van egy-két kapás, de ez már nem az igazi. Lassan visszasétálunk a kocsihoz, összerámolunk, és nekivágunk a közel három órás hazaútnak.

Az autóban meghányjuk-vetjük a nap történéseit, de nem tudunk elég okosak lenni. Vajon csak a rajzás miatt volt itt ennyi és ekkora hal? Vajon a hosszabb, és vékonyabb előke miatt lett több a kapás vagy csak mert esni kezdett és a kevesebb rovar között már érdekessé váltak a műlegyek is? Vajon egyszerűen csak mázlim volt?
Mindegy is! Két dolog viszont egészen biztos: novemberben nem bojlizni fogunk ide visszajönni!
 
Mentoraim (Bolyki CÖC Tomi és TAKI Laci)

Hozzászólások

Pitti képe

Köszönöm!
21-e?
Ketten "vágtunk" neki. Az elmúlt néhány napban jelentős esőzések voltak a tótoknál, az odaúton azt láttuk, hogy minden patak, folyó sárosan hömpölyög. A Vág is meglehetősen kakaós volt, de ha már ott voltunk, rápróbáltunk. Ezúttal Tominak állt a zászló: többek közt 50+ -os szivárványost és paducot (!!!) sikerült kinimfáznia. A nap végére, egy centi híján, én is megközelítettem az ötvenet. Pérből... wink 
Decemberben még kellene menni...

"Jé, ez berreg is?!"

polihangya képe

Gratulálok!
 A november 21.-i felvidéki legyezéssel is megismerkedtetsz minket?smiley

 GDNT!
Üdvözlettel
polihangya

Pitti képe

Ammonite képe

... és mem fogtok novemberben"belefagyni" a gázlónadrágotokba?

Üdv.

Ammonite

"Áldottak mindazok, akik olyannak szeretnek, amilyen vagyok."