B. U. É. K.

Categoria: 

A legyezőhorgászat Mekkája, - olvastam nagy szemekkel az azóta elhunyt legendás Jens Ploug Hansen, egy Új Zélandról szóló, mesés képekkel illusztrált cikkében, amiben ő maga is egy hatalmas és gyönyörű pisztránggal pózolt. Valószínűleg e cikk elolvasása, akarom mondani többszöri elolvasása után, világosodott meg előttem, -Ha egyszer Mekka, akkor oda ugye el kell zarándokolni….

És, hogy miért BUÉK a címe egy újzélandi útinaplóból készült írásnak?
Két oka is van. Részben abból az apropóból, hogy most egyik családtagunk Sydney-ből kívánt nekünk BUÉK-et, és ezt kora délután hallani, bár tudjuk, mégis egy másodperc múlva esnek helyre a dolgok. Ismét nevetve emlékeztünk, mikor én Új Zélandról délben felhívtam a családot. De erről még később.

A másik ok az, hogy visszanézve most, az új év kezdetén, az-az érzésem, iszonyú gyorsan eltelt a tavalyi. Talán ezzel nem is vagyok egyedül… És attól tartok, ez az év is éppoly gyorsan fog eltelni, sőt a következők is. Mindannyian dédelgetünk álmokat, szövögetünk terveket, egyeseknek talán még egy "gázlóbakancs listája" is van, és nagyszerű újévi fogadalom tenni azért, hogy egyik-másik valóra váljon. Mert a megvalósult horgászálmok, mint az élet fűszerei Smile

Mi, 4 jó barát, minden télen, a kötelező légykötés és botépítés mellett, álmodoztunk és csodálatos túrákat szerveztünk a következő évre. Egyedül Új Zélandba tört bele a filézőkésünk, négyen együtt nem tudtunk elmenni. Valakinek mindig közbejött valami. Új munkahely, házasság, költözés, gyerek, válás, az élet… Majd újratervezés. Manapság pedig minél könnyebb valakinek 2-3.000 Eurót félretenni egy ilyen útra, annál nehezebb egy hónap szabadságot kivenni erre.

Szóval évekig váratott magára, de hazudnék, ha azt állítanám, hogy Jens Ploug járt az eszemben, mikor 37 óra repülés után végre leszálltam a christchurchi repülőtéren, ahol Steen már várt rám. Gyorsan a hotelben voltunk, egy Tasman sörrel ünnepeltük a viszontlátást, de nekem már a második után lehunyta két szemét az ágy. Már sokat repültem mindenfele, de ilyen keményen még soha nem éreztem a "jet lag", az időeltolódás fáradságát. Éjjel fáztam kegyetlenül, még napok múlva is néha furcsa fáradság jött rám, de nem is csoda, 12 óra különbség, ettől messzebb már nem is lehet repülni, akkor ugye a föld másik oldalán már közelebb volna…

Reményekkel kecsegtető fogadtatás

.
.
1. nap
Délelőtt megvesszük az újzélandi horgászjegyet és reményekkel teli hajtunk ki Christchurch-ből. Az első napokban a már akklimatizálódott barátom vezet, ami neki nem nagy kihívás. Én az út baloldalán gurulást nyugodtan veszem, de azt megszeppenve figyelem mikor áthajtunk az első nagyobb körforgalom-komplexen.

Pont úgy néz ki a táj, mint ahogy elképzeltem. Itt-ott egy híd után leállunk, visszasétálunk és vizsgáljuk az alattunk folyó vizet, néha gyönyörű halakat mutat meg a polarizált szemüveg. Omarama a cél, ahol a kemping tulajdonosai nagy örömmel fogadnak minket. Ez igazából a "törzsvendég" Steen-nek szólt, aki már 8-szor volt itt! Hasonló érzés, mint a nyaranti Garam melletti viszontlátás Sztrapacska bácsival.

Tipikus Új Zéland

.
.
Sátorverés után rögtön a botok kerülnek elő. Steen egy kis patakhoz vezet, alig csordogál víz benne. Viszont az öbölben, ahol a patak friss vize óriás pampafűcsomók közt beérkezik a tóba, 4-5 termetes pisztráng úszkál a tiszta, derékig érhető vízben. Lassan mozogva, bokrok mögött bújva megyünk közelebb a partig, ahol egy helyen szűk méternyi nyílás van a bokrok között. Nagyon koncentrálva dobok első újzélandi pisztrángomra, illetve próbálnám a szárazlegyem a kiszámítható útvonalán egy félméterrel elébe kínálni. Már az első dobásnál kemény rántás a boton. Egy kétméternyi yucca-féle pálmavalami csapott le az olív Humpy-ra még a hátsódobásban. Steen, aki egy kicsit hátrébb maradt, megértő mosollyal mondja, csak ne mozduljak, majd ő kiveszi a legyet. Kösz. Sajnos ezt követően is néha ilyen-olyan bokrok és éhes fűcsomók csapnak le a legyemre, mintha húsevő növények között horgásznék Smile Mikor sikerül a légynek a vízen landolni, legjobb esetben úgy 30-40cm-ről ránézett egy sebes és úszott tovább.

Kristálytiszta vízben cirkáló sebesek

.
.
Hát, igaz hogy kristálytiszta állóvízben legnehezebb halat fogni, ennek ellenére kicsit csalódottan tekerem fel a zsinórt és nézek vissza az öntudatosan körözgető pisztrángokra. Na, ez a horgásztúra is jól kezdődik…. Nézzük meg arrébb a tavat, javasolja Steen.

A Lake Benmore gyönyörű környezetben terül el. Lassan hajtunk a tóparti úton, szemléljük a vizet. Tisztán látszik a törés, ahol a 40-50 méter széles világos türkiz sáv találkozik a mélykék vízzel. Térdig gázolunk a türkizbe, mustráljuk a vizet. Steen mosolyogva mutat előre, és kérdezi.
Látod?
Hol?
Ott?
Mit?
Pisztráng.
Nem….

Az enyhén hullámzó vízben nem is értem, mit lehetne látni egyáltalán. Már úgy koncentrálok, mintha a jogosítványom függne a szemvizsgálat eredményétől. Semmi. A harmadik dobásban Steen megfogja, már csak azért, hogy lássam én is. Úgy másfél kiló körüli. Óvatosan megyünk tovább, és úgy 20m-rel később ugyanaz. Látod-nem-ott-hol-megfogja… Hülyén érzem magam. A szememnek semmi baja, a polarizált szemüvegem tökéletesre van pucolva, de nem tudom mit is keressek. Olyan ez, mint kezdőnek a gombaszedés. Azért a 4.-5. hal után mintha már én is látnék egy árnyékot. Az a hal, mondja Steen. Szóval miután megtanultam látni, különválunk. Mostmár én is felfedezem a halat, sajnos ő hamarabb engem. Totális frusztráció. Különösen mivel Steen már a 7. halat ereszti vissza. Végül is berágok, felteszek egy gyorsan süllyedő fejet, egy 6-os Woolly Buggert a nimfa helyett, és ami belefér, kidobom a mélykék vízbe. Egy jópár másodperc süllyedés után stremeresen húzom a legyet haza, a törés felett kicsit felgyorsítva. Nem sokáig kell próbálkoznom, egy kiló fölötti szivárványos sűrű ugrások között beáztatja a backingemet. Végre, megtört a jég… Sőt, valahogy az első hallal a jet-lag is eltűnt.

Egyike a szebbeknek

Kép: Steen Larsen
.
3. nap
Queenstown felé megyünk tovább, az egyik legismertebb turistaközpont, de mi a repülőteret célozzuk meg, ahol a végre megkapom a bécsi hóvihar miatt lemaradt hátizsákom. Hamar túlesünk a városnézésen. Veszek egy marok legyet a helyi pecásboltban, flörtölünk egy kicsit 3 hátizsákos norvég szőkeséggel, feltankolunk sörből, kenyérből, bárányhúsból és nasi körtéből a helyi vegyesboltban, és irány Te Anau, ahol a környék legjobb guide-ja már vár bennünket.

A guide egy Nelson sörön kívül a legfrissebb híreket ossza meg velünk. Horgászni sajnos mással megy, napi 550 Dollárért. Új Zéland déli szigetét egy hosszú hegylánc ossza ketté, hasonló helyzetet teremtve, mint a norvég vagy chilei állapotok. A hegylánc nyugati oldalán felemelkedő párás levegő sok csapadékot és mérsékeltövi esőerdőt jelent, a másik oldalon leereszkedő száraz főn-szél pedig szárazságot, füves pusztát. Az utóbbi napokban sok eső esett, így jobb a "száraz” oldalon maradni. A guide egy eldugott kis patakot javasol, amiben napokkal korábban egy barátja fantasztikus halakat fogatott egy vendéggel, igaz 10 km-rel fentebb. A víznek neve sincs. "Van itt annyi patak, kinek van ideje mindegyiknek nevet adni" – mondja a guide Smile

Kinek van ideje mindegyik pataknak nevet adni...

.
.
5. nap
Életem egyik legnagyobb élménye vár rám. A patak ”alföldi” részén kezdünk, ahol az 5-10m széles víz yuccák, pálmák, fűcsomók közt fut. Elindulunk felfelé a térdig-combig érő vízben egymás mellett. Megmerevedünk, mikor halat látunk, az elsőre én dobhatok, utána a barátom… Ha nem ijesztettük el a halat már az elején, akkor nincs nehéz dolgunk. Elég úgy-ahogy prezentálni a szárazlegyet, feljön a sebes érte. Talán még egy 50-es előkére kötött veréb is eredményes lett volna. Ezek a halak nem igen láttak még horgászt. Legalábbis úgy viselkedtek. Igazi kihívás a 10-es előkére fogott szuperokos péraggastyán a kristálytiszta karsztvízből, de ez is élmény. Amikor a pisztrángok még az ősi ösztöneik után élnek. Ha valami ehetőnek kinézőt hoz a víz, akkor azt bekapják.

Spring creek, a forrás táplálta patak

Kép: Steen Larsen
.
Ősi ösztönből, vadul kaptak a sebesek

.
.
Rövid zsinóron, kis vízben, akadókkal...

Kép: Steen Larsen
.
Sajnos már ott sincs mindenütt így, kezdenek a pisztrángok "kitanulni". Az utóbbi évek erősödő turizmusa nyomot hagyott Új Zéland ismertebb vizein is, ahol a parkolók, hidak mellett már nem egyszerű becsapni a még meglevő sebeseket. Egy guide mesélte, kivitt egy klienst az ismert, tuti helyre. Óvatosan megközelítették a poolt, 14-es előke, 12-es Humpy, tökéletes dobás. A hal annak rendje módja szerint emelkedett, és mikor meglátta legyet, szinte megijedve elmenekült!!!

7. nap
Hiába próbálkozunk nyugaton, magasak és zavarosak a vizek az esőtől, ezért igazi lehetőségünk csak a tavakban van. „Véletlenül” van nálunk belly boat is, ami fantasztikus élményekhez segít minket. A legtöbb tóban a dzsungelszerű erdő miatt lehetetlen a partról horgászni, viszont a hascsónakból gyönyörűen lehet a lehajló fák alatti vizet megdobni. Pár óra horgászás alatt 10-15 sebest fogunk, úgy 1,5 és 3 kiló között.

Mérsékeltövi esőerdő

.
.
9.-11.-15.-17… nap
Hotelt, kocsit, guide-ot lehet itthonról rendelni. Időjárást nem. 2-3 napot bírunk a nyugati oldalon, miután nedves mindenünk, és visszahajtunk az Új Zélandi Alpok keleti oldalára. Miközben szárad a sátor, hálózsák stb. itt is - ott is próbálkozunk. A folyók, tavak nevére már nem is igen emlékszem. Azért is, mert sok helyen egy ősi Maori név lett leírva angolul…. Ami ugye nem a világ legfonetikusabb írása. Nemegyszer a Balaton menti angol turista jut eszembe, aki bedekszoni után érdeklődik. Valahogy még a Badacsony lábánál sincs senkinek fogalma sem, mit is kereshet az árva Biggrin

Folyóvölgy, ahogy az Isten megteremtette. 8-10km széles, a meder évente változik

.
.
Én mivel először vagyok itt, szinte örülök ennek a „körutazásnak”. Több helyet meglátok, és szorgalmasan fogom az 1-2 kilós sebeseket. Steen is, de ő az újzélandi pisztrángozás krémjét várja. Gázló, cserkelő legyezés a kristálytiszta folyókban. Most meg egy-két vihar még a rejtett pergetőbotot is elővarázsolja. Úgy 3-4 naponként bemegyünk egy kempingbe, megfürödni, mosni, bevásárolni. Köszönjük, megvagyunk. Az időjárásjelentés az egyetlen, amiért hiányozna egy TV. Aztán karácsonyra meglepjük egymást egy-egy üveg borral, amit testvériesen megosztunk egymással.

Egyik kempingben örömmel kapjuk fel fejünket a svéd szóra. 4 jó cimbora, gyakorlott legyezősök, régi álmukat élik meg. Egy hónapjuk van, így bérlés helyett vettek egy öreg Ford kombit, már több mint egy hete úton vannak, próbálják az ismert vizeket. De egyikük még mindig nem fogott halat!!! Sőt a többiek is csak 3-4-et. Mivel minden turistahorgász ugyanazokat a leírásokat, könyveket olvassa, a menő helyeket bizony lehorgásszák. Eddig is éreztem, de itt vált teljesen világossá számomra, mekkora szerencsém van a helyismerettel rendelkező barátommal.

19. nap
Meg kellene nézni a Lake Onslow-t, mondja Steen, már lassan rajzanak a cikádák. Ezek a tücsök-féle rovarok, a kérészrajzáshoz hasonló zabálási orgiát idéznek elő a halakban. Felejthetetlen az út a sziget déli részébe, ahova a változatosság kedvéért hideg esőt hoztak a szelek az Antarktiszról. Így aztán rajzás sehol, mi pedig továbbhajtunk a tengerpartra. Hamar megtaláljuk a folyót, mely nem direkt a tengerbe, hanem egy hosszú lagúnába torkollik, ami így szinte teljesen édesvízi maradt. A tavakból ismert algás-hínáros növényzetet mustrálva látjuk meg az első halat, kb. térdig érő vízben „legelészik”, és néha hát, vagy farokúszója kilátszik a vízből. A mellédobott nimfát is belegeli. A másik is. Pazar horgászat. Csodálatos bronzos sebeseket fogunk. Másnap már gázlócsizma nélkül, cipőben, horgászunk. Igaz a mondás, ha nem zavarják a halat, 20cm-es vízben is elvan.

Kis vízben nagy hal

.
.
21. nap
Végre itt a nyár. Elindulunk vissza, hogy mire letisztulnak Steen kedvenc folyói ott legyünk. A következő hét a leges-legjobb újzélandi legyezést nyújtja. Rövidnadrágban, gázlócipőben megyünk a vízben felfelé fürkészve a halat. Van, amit elriasztunk, de sokat megfogunk. 3-4 kilósak is akadnak. Nagyok az újzélandi pisztrángok, de nagy a területigényük is. Egy poolban legtöbbször csak egy hal van. Gázolunk az árral szemben, itt-ott keresztezni kell a folyót, igazi sport ez. Csak az fárasztó, mikor 3-4 órás horgászat után vissza kell menni a kocsihoz.

Wet wading

.
.
Ha jól emlékszem, a Wairau folyóban fogtam meg életem egyik legnagyobb sebesét. Könnyű volt kiszúrni hatalmas testét a fehéres kövek fölött, és pont én vagyok soron dobni. Mivel mélyebb a víz, valami nimfát kötök fel. Tökéletesen landol már az első dobás. Feljön!!! –kiáltja Steen izgatottan a partról. Látom az árnyat emelkedni, de csak várok, hogy érezzem a súlyát a boton. Megvan, érzem, hogy nagy. Ő meglepődve a helyzettől, gyorsan átvág az áramlaton, majd a másik oldalon lemegy a lenti pool mély vizébe. A parton követem, tekerem szorgalmasan vissza a zsinórt. Mellé érve, határozott húzással próbálom a mélyből felkényszeríteni. Egy darabig küzdünk, de pár kirohanás után megadja magát. Csodálatos sebes, szinte ezüstös a teste a meder fehér kövei és a kristálytiszta víz miatt.

Feledhetetlen élmény

Kép: Steen Larsen
.
23. nap

A bevásárlás után keresünk egy hangulatos kempinget ahol stílszerűen ünnepelhetjük Szilvesztert. A petárdák robbanásai mellett telefonálok, kívánok BUÉK-et a családnak. Ne szórakozz velem, mondja a húgom nevetve, még most főzöm a húslevest ebédre Biggrin

29-31.-35. nap
Már egy hónapja sátorban alszom, ideje elköszönni a déli szigettől. Amíg a déli a sebes, addig az északi a hatalmas szivárványos pisztrángjairól híres. Búcsút veszünk egymástól a kompnál, Steen marad a déli szigeten. Furcsa érzés Wellingtonban ismét ágyban aludni…

Itt-ott füstölög illetve gőzölög a föld

Kép: Michal Klajban
.
Innen bizarr vulkánokkal övezett tájon vezet az utam a Taupo tó felé. Itt-ott egy gejzír füstöl a legelő közepén, a tehenek meg tisztes távolságot tartva legelnek. Néha a fák mögött megcsillan egy folyó vize a völgyben. Itt is – ott is megállok horgászni, általában úgy 1-1,5kg körüli szivárványos az eredmény, egy-egy nagyobb. Túl messze nem merek elmenni, többször hallottam, az északi szigeten előfordul, hogy feltörik a kocsit! De így is van élményből elég. Meglátogatok egy legyezőhorgász múzeumot és természetesen egy gejzírekkel teli parkot, ami utam egyik legnagyobb élménye.

Szivárványos pisztráng

.
.
Lassan elérem a legendás Lake Taupo-t, "zarándokutam” utolsó állomását. Csónakból nincs kedvem horgászni, a partról keresem az ígéretes helyeket. Helyismeret hiányában, a tóba ömlő patakok torkolatánál próbálkozom. Ezt a régi trükköt mások is ismerik.

Összezsúfolódva a Taupo tó egyik befolyásánál 

.
.
Waimangu, eszméletlen vulkánikus park hőforrásokkal, gejzírekkel

.
.
43. nap
Visszafelé megállok Sydney-ben is egy pár napra. Teljesen magával ragad a város hangulata. Sőt, Sydney kikötője és az öböl tele van érdekes halakkal. Sajnos az ajánlott guide egy hétig családi okok miatt távol van, így pótcselekvésként elmegyek egy horgászüzletbe. A zsúfolt belváros egy irodaépületében találom meg őket a 6. emeleten. Megnézem a helyi választékot, és mosolyogva megsuhogtatom az új Scott botot.
Ki akarja próbálni?
Öööhhh, lehetséges? Hol?
Persze. Menjünk. A tetőn.
Magasan a város fölött, egy lapostetőn szállunk ki a liftből. Csodálatos a kilátás, a bot, a szerviz, hálából veszek egy-két újságot, és irány a reptér.

Elégedetten fogyasztom vacsorám a repülőn. A digestive után az ostoba film helyett az olvasás mellett döntök. Előbányászom a frissen vásárolt horgászmagazint, rögtön elmerülök egy izgalmas cikkben, 2 hónapos horgászexpedíció Chilében. Legyűgöző táj, csodálatos folyók, fantasztikus pisztrángozás, bronzos sebesek, vad szivárványosok…. Végül a fáradságtól, kajától, bortól elszunnyadok. Álmomban chilei sebesekre vadászok.

Hozzászólások

wells-catfish képe

Szia! Nagyon jó írás! Még zürichben elolvastam mikor megjelent! De csak most volt időm hozzászólni.
Megfogadtam, hogy idén megfogom az első sebessem! Eddig nem voltam olyan vizen ahol lett volna.
De idén mindenképp szeretnék párszor eljutni péres és sebeses vízre!

><((((º> ·.¸¸.·´¯`·.¸ ><((((º>

janos623 képe

 Köszi hogy megosztodtad ezt az élményt. Így legalább én is ott lehettem. ( Bár csak képzeletben.)
Legyen sikerekben gazdag új éved.! - ( Horgásszá no és persze írjál sokat. Én olvasni fogom!).

Mészáros János