Tevere, avagy egy tanulságos túra története…

Categoria: 

Úgy másfél éve bejött a boltba egy srác, legyes dolgokat akart vásárolni és pontosan tudta, mit szeretne. A legyesek többségét ismerem (sajnos nem túl nehéz, hisz alig pár százan vagyunk), de Őt még nem láttam, és a kérdéseiből egy tapasztalt legyesre következtettem. Beszélgetésünk során kiderült, Franciaországban él, ott és Olaszországban horgászik, kitűnő, de technikás, nehéz vizeken. Szó-szót követett, és megbeszéltük, talán egyszer majd a jövőben pecázhatnánk együtt.

Néha váltottunk pár mailt, de a közös horgászat sehogy sem akart összejönni, egészen mostanáig. Október végére beszéltük meg a pecát az olasz Tevere folyóra. Flavioval, egy kedves portugál barátommal indultunk az útra. Elmondása alapján a folyó felső szakaszát (7 km) évekkel ezelőtt kezelésbe vette egy egyesület, telepítettek a meglévő őshonos pér és appenini pisztráng állomány mellé még 40.000 sebest, 30.000 pért és a teljes szakaszt catch&release-é nyilvánították. Azóta nem történt telepítés, viszont az állomány jól érzi magát, önfenntartó és szaporodik. Mivel a folyó ezen szakasza a kb. 8 km-re található Montedoglio tóból jön, a vízhőmérséklet az egész év folyamán nagyjából állandó. (nagyon hideg) A víz igen változatos a majdnem álló részektől az összeszűkülő gyors szakaszokon és fákkal benőtt részeken át a nagy gödrökkel tagolt kanyarokig. Sokféle és igen nagyszámú rovarvilágának köszönhetően a halak szépen fejlődnek és mivel van mit enniük igen válogatósak, sokszor még az igazi legyektől is unottan fordulnak vissza. Arról nem beszélve, hogy, mivel minden egyes darabot vissza kell engedni, a nagyja párszor már rajtavesztett és horogra csalásuk hatványozottan nehezebb, mint más vizeken, ahol eddig volt szerencsém horgászni.

Szóval, a túra: szerdától vasárnapig 3 nap tiszta peca. Repülővel Pisáig, ahol Isti már várt, de ha őszinte akarok lenni, inkább az ajándékba vitt Túró Rudi iránti vágy csillogott a szemében. 2 óra autókázás után érkeztünk Sansepolcroba, egy csodálatos kisvárosba. Első utunk a vízre vezetett, ami –nem szeretek nagy szavakat használni- de elvarázsolt. ( A szerda szünnap, azaz nem lehet horgászni, így adva szabadnapot a halaknak is, csökkentve a rájuk nehezedő nyomást)
Miután kigyönyörködtük magunkat beszereztük az engedélyeket. Az állami jegyet a postán (10€), az egyesület „tagsági” jegyet (36€, ez egy évre szól), és a 3 napijegyet (10€/nap) pedig egy hotelben vettük meg.

István és Flavio készen áll ...

A második csoda a szálláshelyünk volt egy hegy tetején, csodálatos kilátással a környékre, és az alattunk elterülő erdős, rétes részen a nagyszámú őzállományra. (gyakorlatilag minden reggel mikor pecázni indultunk úgy kellett arrébb tessékelni az őzeket az útról, és ez nem vicc) A ház az 1400-as években épült a vizet pedig egy közeli forrásból nyerik. Emellett a kertben úszómedence, grillező rész, és ha az olajradiátorokat annak vesszük, akkor teljes összkomfort.

Szálláshelyünk

Az első nap a  pékségben kezdünk. Ilyen finom péksütiket még az életemben nem ettem, majd irány a víz, a „university”-nek nevezett rész, a revír alja, egy mesterséges gát, zúgó alatt, a belassuló és elég mély szakaszon, jó sok hellyel, lehet lengetni ész nélkül. Mindenkit ide hoznak először, ezért szinte senki nem fog semmit, de bemelegíteni jó.

Kilátás a hegyről

A hidegfront nem tett jót a rovarrajzásnak, de itt is-ott is szedések. Láthatóan él a víz. Nimfával kezdtem, érintés nélkül megúsztam, majd szárazra váltottam. Egyre több szedés, néhány hal igen aktív, de valami kis bigyó repül, kb. semekkora, azt eszik. Az általunk kínált legyekre fel sem jönnek. Azaz néha látom, elindul felfele, de már félútról unottan visszafordul, -na megint egy lúzer próbálkozik…
Egy óra eredménytelenség és a huszadik légycsere után egy apró Fratnik féle mütyürrel végre sikerül egy kisebbet fognom, majd még egyet, ez már nagyobb olyan 35-38 centi, és a színe- meseszép. Gyönyörű, egészséges, sötét színű, hatalmas vörös pöttyökkel.

Apenini sebes

Elég volt, irány feljebb, hisz még semmit sem láttam a folyóból. Egy összeszűkülő, nagyobbacska gödrökkel tarkított gyorsabb szakaszra mentünk. Elő a nimfás pálca, itt lehet gyakorolni a cseh/francia nimfázást, bár kissé módosítva, ugyanis egyetlen léggyel lehet horgászni, viszont az előkét szabad súlyozni.

Tevere

A szerelékem tehát: Hends Camou 9 méteres előke, a kapásjelző, utána a fluoro előke, súlyozatlan dropper (18-as, szürke baetis nimfa) az alsó légy helyett pedig tungsten gyurma. Isti szereléke hasonló, de Ő a fluoro előkére egy mikrofület köt, abba köti a két előkét, egyikre a légy, a másik nem sokkal hosszabb damilra a tungsten golyó. Bedobás után azonnal kontaktus a szerelékkel, és folyamatosan a sodródó légy előtt kell vezetni a botot, mert ha a spicc követi a zsinórt, akkor az olyan, mint a visszatartós úsztatás, a légy elemelkedik és a sokat látott halak csak röhögnek rajtunk.
Kellett egy kis idő, míg belerázódtam ebbe a számomra eddig nem igazán ismert technikába. Barátom közben két jó halat is akaszt és terel szákba. Az egyik appeníni a másik nagypöttyös. Jó látni milyen különbség van ugyanazon faj egyedei között.

Telepített sebes

Módosítom a szerelékem, nekem is sikerül egyet fogni. Nagy az öröm, úgy látszik itt minden halért keményen meg kell dolgozni. Szétválunk, én lejjebb megyek, Isti feljebb. Fogok még pár nagyobbacska pisztrángot, de nagyon óvatosak és rafináltak, nehéz őket becsapni, pedig a víz kicsit fedett. El sem tudom képzelni mit látnak a fenék közelében, de halat fogni csak úgy tudok, ha a légy teljesen szabadon úszik, amit elég nehéz kivitelezni.
Fontosnak tartom megjegyezni, hogy pérre horgászva MINDEN esetben szabadon kell, hogy ússzon a nimfánk, mert, bár rá is gyalogolhatunk, és akárhányszor próbálkozhatunk, nem megy el, de csak a teljesen természetesen úszó és neki tetsző csalit fogja megenni.
Nekem nem, de Istinek sikerült egy pért kiédesgetni a vízből a nap folyamán, az én szákom csak sebesek nedvesítették, de azok kivétel nélkül csodálatosan egészségesek és méretükhöz képest is borzasztóan erősek voltak. Flavio is nagyon elégedett volt, bár kevés halat fogott, de egy nem túl régi motorostól, ezen a vízen ez is kitűnő eredmény. (nagyon ügyes, jó megfigyelő és kitartó a srác, nagyon jó legyes lesz belőle, bár már most is lehet tőle tanulni)
Este kellemes vacsora egy kisvendéglőben, fel a hegyre és beszélgetés az itt eredményes legyekről. Hát mit mondjak rengeteget tanultam, olyan kérdések is felmerültek, amikre eddig nem is gondoltam, és láttam sok titkot, amivel ezen a vízen (és higgyétek el, ha itt működik, akkor bárhol máshol is) eredményesek lehetünk.
Másnap az idő melegedett egy kicsit, bár reggel így is épphogy fagypont felett volt, de késő délelőttre kellemesen megenyhült a levegő. Talán ennek is köszönhető, de sokkal intenzívebb rajzásnak lehettünk tanúi az egész nap folyamán. Nemcsak nagy mennyiségű, de igen változatos itt a rovarvilág. Mindenféle rovar repül, az egészen apró 2-3 mm-es feketés midgektől az akár 2 centis barnás tegzesekig. Enni azonban nagyon szelektíven esznek a halak. Egy lassú, majdnem álló részen kezdünk. A tükör vizen itt is, ott is szedések, nagyon él a víz. Próbálkozunk, gyakorlatilag eredmény nélkül, aztán házigazdához méltatlan módon István gyors egymásutánban fog kettőt. Kérdem mivel? Mutatja. Nem látom. Közelebbről. Még most sem látom. Majd kinézem a szemem, mire észreveszem az apró izét, amit légynek mer nevezni. Egy apró midge imitáció, 22-es horog, fehér cérna, elöl és hátul 2-2 tekerés grizzli gallér.
Persze nekem nincs ilyen, más meg nem érdekli őket, úgyhogy nimfára váltok és egy olyan részen próbálkozok, ahol a halakat jól látni.  Akik persze aktívak, csak a mi legyeink hagyják őket hidegen. A sokadik eredménytelen kísérlet után, miközben mindkét barátom mellettem áll és beszélgetünk, a tőlem 4 méterre eregetett legyemet bekapja egy szebb sebes, amire én azonnal egy gyors… semmittevéssel válaszolok, és szépen végignézem ahogy kirázza a szájából a fémízű falatot. Mélyre nyelhette mert sokáig rázta, ám ekkor én… még mindig nem csináltam semmit. Egyszerűen átaludtam a teljes akciót. Isti ugyan szólt, hogy az én nimfámat eszi, de ki Ő, hogy engem ugráltasson meditáció közben???
Feljebb indultunk. Egy nagyobb (16-os) szárazzal dobáltam lassan felfelé haladva. Egy sekély, de gyors szakaszon a part közelébe dobtam a legyet teljes meggyőződés nélkül, amikor a semmiből feljött egy nagyobbacska sebes. Elvétette, de legalább láttam, hogy ott van. Légycsere egy hasonlóra, újabb dobás, és most bejön a papírforma, szépen feljön, leszedi, akasztásom ül, hosszabb kézitusa majd szákolás. Nagypöttyös sebes. Mivel a fák alól jött, nagyon sötét így a pöttyei még kontúrosabbak. Csak ismételni tudom magam, meseszép. A következőt már Isti szákolja, aki utolért.
Együtt haladunk felfelé. Egy sziget két ágát vallatjuk, aztán, mivel nem tudok továbbmenni, visszamegyek, és az ő ágát horgászom fentről. Most én vagyok a szerencsésebb, hármat is kiveszek egytérdelő helyemben.

Egytérdeplő helyben

Isti nimfázik, én a szárazat erőltetem. Hol nála, hol nálam hajlik a bot, nagyon jól érezzük magunkat. Ismét megelőzöm és egy apró szigettel és temérdek uszadékkal tarkított helyen egy belógó bokor alatt észreveszek egy nagyobb pisztrángot, amint a szárazat eszi. Próbálkozom, de olyan a sodrás, hogy nem tudom úgy engedni a legyet, hogy szabadon úszhasson. Három légycsere, mindegyikre feljön egyszer-egyszer, de nem sikerül túljárnom az eszén. Barátom utolér, szurkol, de a harmadik kísérletem után a hal nem jön fel többet még az igazi legyekre sem. De a felszín alatt aktív. A sodródó lárvákat szemmel láthatóan jóízűen fogyasztja.
Tiéd a terep -mondom, és félreállok. Isti apró aranyfejest tesz fel és parittyadobással igyekszik tálalni nimfáját. Az ötödik vagy hatodik dobásra a hal is lárvának véli, azt amit mi annak kötöttünk, lustán utánanyúl! Megvan! Felejthetetlen élmény!
Lassan vége felé halad a napunk, amikor rátalálunk egy óvodára. Lassan áramlik itt a folyó, mindenhol szedések. Flavio is utolér minket, együtt élvezzük a 20-25 centis halak horgászatát, mindannyian fogunk párat. Méltó befejezése a napnak. Átöltözés után egy csodás borozgatás egy kisvendéglőben, majd egy kellemes vacsora. Hazaérve légykötés, másnapra gyúrunk. Olyan pici izéket kötünk, (igazából midge, de tényleg szinte semmi…)
Az utolsó nap az esti helyen kezdünk, és bár hidegebb van mint tegnap volt, de fűt a vágy, hogy talán ma sikerül elcsípnem egyet a beígért nagy pérekből.
Szombat révén tele a víz horgászokkal, helyiek és külföldiek egyaránt. Isti nyugtat, találunk olyan helyet, ahol magunk leszünk, de elnézve a népsűrűséget én kételkedem.
Persze megint igaza lett. Egy horgásszal találkoztunk, aki Flavio szeme előtt nimfázott ki egy olyan hatvanas sebest. Beszélgetésbe elegyedtünk, kiderült a barátnője magyar, így tört magyarsággal folytattuk a rövid diskurzust. Szebbnél szebb helyeken pecázunk, egy-egy halat mindenhol fogunk. István elmondja, hogy minden gödörben lakik 2-3 nagyobb pisztráng vagy pér, Ő sokat, többször is megfogott már belőlük. Fantasztikusan jó érzés ezekre a rafinált, sokat látott és sokat tapasztalt halakra horgászni, gyorsan telik a nap. A környezet, a halak felejthetetlenné teszik ezt a túrát, csak az a fránya pér hiányzik…
Délután újabb szakasz, új remények. Szerencsére senki sincs ezen a részen, magunk vagyunk. Elindulunk lassan lefelé a már bevált nimfás technikát erőltetve. Egymás után haladunk a sodrós vízben, és az előttünk húzódó mélyebb részeket vallatjuk. Ez a nap Flavionak kedvez.. Egy szlovák túránkon kapott apró aranyfejes baetis nimfával sorra szedi ki a szebb sebeseket, még onnan is, ahol nekünk kapásunk sem volt.

Flavio is fogott ...

 Igaz ugyan, hogy mi ketten csak tessék-lássék módon pecázunk, mert egyre jobban közeledünk ahhoz a gödörhöz ahol Isti tavaly a nagy péreket fogta. Fenn van a Youtube-on is. A cél felé haladva három sebest veszünk észre, amint a bokrok alatt szedegetnek. István szerel, a már bevált apró aranyfejes nimfa külön súlyozás nélkül szabadon sodortatva a pisztráng orra elé. Igazi vadászat. Tudod hol van a hal, de csak akkor látod, ha elmozdul a fenékről. Az első hamar megvan, rövid fárasztás után mehet is vissza. A második már rafináltabb, vagy a sodrás nem kedvez nekünk, de a sokadik dobás sem hoz eredményt. Az egyik dobás kissé rövidebbre sikerül, de az áramlás épp jó irányba tereli. Épp szólni akartam, hogy ez jó lesz, de abban a pillanatban már görbült is a bot! Ez is a miénk!
Elégedetten indulunk a gödörhöz.
A gödör mély. Kb. 2 méter, a víz tejes, semmit sem látni. Szerelünk hosszabb előkére, nehezebb súlyra, a csali apró, csillogó testű spider.
A módszer: felfelé dobunk, hagyjuk, hogy a légy szabadon sodródjon, lebegjen az áramlatban a fenék közelében. Amikor a gödör végéhez ér, feljebb emeljük a szereléket és ameddig tudjuk kísérjük a szerelést. Nehéz megtalálni a kellő súlyt és nehéz úgy vezetni, hogy a legéletszerűbb legyen a mozgás. A gödör aljába semmi.
Talán a huszadik úsztatásra a pool végénél amikor emelni kezdtem a szerelést villámgyors két ütés, és már görbül is a bot! Megvan! Imádkozás, először azért, hogy meglássam, amikor ez megvolt, akkor azért, hogy szákolhassam. Sokáig küzdöttünk egymással, de a végén én voltam a szerencsésebb. 43 cm, szép kövér, erős PÉR! Fotó után tartani kellett a sodrásban, míg magához tér, de ki bánja?

Az én negyvenhármasom

Az élmény már megvan, és egy apró szúrt seben kívül neki sem lett baja.
Szétszedem a botot, mára elég. Megvan, amiért jöttem. Isti beáll a helyemre, és a harmadik dobásra pontosan az előző helyen kapás! Fárasztás, az övé nagyobb, 46 cm!

István és a negyvenhatos pér

Elégedetten szedelődzködünk, felszedjük Flaviót, aki még mindig a pisztrángokkal viaskodik, nagy sikerrel. Kétség kívül Ő a nap hőse, bár nem hiszem, hogy nálam elégedettebb volna.  
Este a szálláson T-Bone steak parázson megsütve két palack finom olasz borral, mely megkoronázta ezt a fantasztikus napot-túrát.

Vasárnap reggelre a hazaúton már eleredt az eső és mire Pisába értünk már zuhogott. Nehéz búcsú, a gép indulásáig még van egy kis idő, addig is a következő túrát beszéljük. Remélem még az idén sort keríthetünk rá, de most István jön hozzám, és én leszek a vezető. Őszintén remélem leszek olyan jó guide, mint ő volt ebben a pár napban. Komoly kihívás lesz, mert személyében egy nagy tudású és tapasztalatú igazi jó horgászra és –remélem- barátra találtam.

Hozzászólások

streaman képe

ez igen, nagyon jó volt olvasni, főleg így télen. TNX.

Nem gondoltam volna, hogy érdemes legyes túrát Olaszországba tervezni, gondolván, hogy úgy pecáznak ezek a Taljánok, ahogy vadásznak, szénné
haszálják a vizeiket, vagy mindent elvisznek, vagy is-is. De ezek szerint nem feltétlenül A saját vizeikre vigyáznak.

egész elfogadható ez az ár. repzi fapados. autó bérlés /4 fő/. (vagy végig autó) pár nap peca, pár náp városnézés, túrák. kajapia. jó kis heti program nyáron.

ide el kell menni

A közelben a Teverén kívül más hasonló folyóról is hallottatok?

tnx, üdv,

m

Streaman (anno FM)
patak, potok, stream, bach, courant, torrente ooooh
 
 

J.Szabi képe

 ebben is igazad van!! a fénykép fontos...de nem inden áron!azért én is örülök neki ha van mit nézegetni  :)  csak egyedül bajos néha,persze a konyhára való hallal nincs gond,mert az nem mozog,szerencsére kevés ilyen van de én nem tagadom.. a többivel viszont bajok vannak,mozog egykéz hal másik gép... voltolyan is maikor inkább nem is fotóztam hanem pecáltam tovább,de remélem majd idén lesz partner aki fotóz  :)

 élni,és éléni hagyni...

Paskay Ernő képe

 Köszönöm szépen!

vagynem...
"Nem azt teszi fel, mi rajzik. Az rajzik, amit felköt." 

www.legyezohorgasz.hu
www.kalandhorgaszbolt.hu

waenmar képe

Boldog névnapot a cikk elkövetőjének!:D

Ati képe

Megmondom magamból jöttem rá...addig erre csak legyintettem. Tavalyelőtt annyi balint fogtam legyezve mint más gébet csontival. Tavaly gyérebb volt a mutatvány, viszont igy is voltak szép pillanatok, a méret kb ugyanaz. De most utólag nemzavar, hisz igy is nagyon jókat pecáztam néha.

Viszont ha valami télleg nagy azt botmellett illik fotózni  Wink én is utólag számoltam ki néhány halam méretét, volt hogy előtte többet mondtam, de volt hogy kevesebbet. Miután lebotoltam s megnéztem a fotót minden kitisztult.

Egyszerű a filozófiám: Töltsd meg, ami üres! Ürítsd ki, ami teli van! Vakard meg, ahol viszket!

J.Szabi képe

 szia Ati,ebben nagyon igazad van! magunknak horgászunk,csak ha mesél az ember akkor kell vigyázni a méretekkel  :) én pl darabszámra mérem a halat, a lényeg hogy becsaptam,de ez a pisztrángnál lehet hogy nem elég mert a nagyobbak rafináltabbak is mint a kicsik, de ezt még kitapasztalaom idővek..
vagyde

 élni,és éléni hagyni...

Ati képe

Szabi nekem van egz ismerősöm, aki szabóknak való szalagot ragasztott a botra. Érdekesen néz ki, viszont gyorsan és elég pontosan tud vele mérni.
Én spec botozom....ugysem a méret a lényeg. mint már 10000X hallottuk. Ami nekünk hatalmas az lehet másnak kicsi....és forditva.

vagynem

Egyszerű a filozófiám: Töltsd meg, ami üres! Ürítsd ki, ami teli van! Vakard meg, ahol viszket!

J.Szabi képe

 Remek írás,és csodás vidék!!! a méretekre visszatérve,mivel eleinte én is becsaptam magam.. azóta sem méregetem a halat centivel/csak ritkán/ de a boton megmértem   hogy mennyi a nyéltag. mannyi a 2. aranycsít,mennyi a 3. aranycsík meg azt is tudom ha elér az első gyűrűig akkor az már csukában is nagyon jó   Biggrin

 élni,és éléni hagyni...

HT 6 F képe

FŐLEG azért Wink De ezt nem mondjuk el senkinek Kelsza! Yes

"Na akkor még azt jegyezzétek meg: a jó dubbing csak a kosorrú, lógófülű, angóra baknyúl szőréből készülhet!"

kelsza képe

meg azért is mert nem tudsz dobigálni... Biggrin

"... és nem kétlem, hogy ama fánál elkapok egy fejes domolykót..."

Isaak Walton

HT 6 F képe

Benyus, nekem 90% nimfa és nedves, 9% száraz az arány, az is többnyire buta polibogár domizni, mert én meg pont azt imádom, hogy sejtem, hol a legyem, érzem, hol a hal és a víz alatt próbálom megérezni hogy lesz ebből a kettőből egy. De pont ez a szép ebben, hogy mindenki mást imád benne.
A Hends-es könyv is egyértelműen azt mondja, hogy tőlünk északra az egyre magasabb szervesanyag tartalom miatt fokozottan kezdenek a halak leszokni a felszínről és mennek a fenék fölötti régióba "szedni".
Nagyon a szívemből szólt Ernő a nimfázással kapcsolatban, van olyan cimborám, aki szerint "fenekezés", én Ré és a Hárságyi fivérek, no meg Olive Dun ex fórumtársunk leírásai alapján szerelmesedtem bele teljesen ebbe a búvár módszerbe, mert előtte azt hittem, hogy csak sodortatom-belehúzok néha, vagy lassú nyolcasokban visszaszedem módszer létezik. Szóval hajrá fenéken táplálkozó halak Wink

"Na akkor még azt jegyezzétek meg: a jó dubbing csak a kosorrú, lógófülű, angóra baknyúl szőréből készülhet!"

benyus képe

De cserébe annyival nagyobb fless egy felszíni kapás, mint egy elnehezedés a boton, hogy a legyes dobozokban  mégis fele/fele arányban van nimfa és szárazlégy :)

-------------------------------------------------------------------------------------------------------
"A fantáziát kárpótlásul kaptuk mindazért, amik nem vagyunk, a humorérzéket pedig vigaszképpen azért, amik vagyunk."&

Zigi képe

A szárazlégy - nedveslégy témához.
Én még egyszer junior koromban olvastam egy skandináv könyvben, hogy a halak a táplálékuk 90%-át lenn a fenéken illetve a fenék közelében eszik.

.....

Sok ember horgászik egész életén keresztül anélkül, hogy tudná: nem is a halat keresi.

(Henry David Thoreau)

benyus képe

Hogy ez mekkora dumaaa!!!   BiggrinBiggrinBiggrinBiggrinBiggrin

-------------------------------------------------------------------------------------------------------
"A fantáziát kárpótlásul kaptuk mindazért, amik nem vagyunk, a humorérzéket pedig vigaszképpen azért, amik vagyunk."&

Ré képe

A Kaufmann-féle Bonefishing könyvben van egy jó mondat, ahol a kiegészítőket sorolja: Vihetünk magunkkal mérőszalagot is, de készüljünk fel arra, hogy sohasem fogunk akkora halakat fogni, mint azok, akiknek nincs mérőeszközük... Smile

Paskay Ernő képe

 Peti
Az az igazság, én is mindig inkább a szárazat erőltettem, sokszor akkor is, mikor nem kellett volna. Mert ez a tuti, meg tradíció, meg ezt élvezem, meg blabla. Mostanában azonban rákaptam a nimfázásra, különböző módszerekkel, stílusokkal. Könyvek, dvd-k, internet. Bújok mindent, amit lehet, és egyre inkább rá kell jönnöm, hogy a nimfázás simán tud olyan, ha nem élvezetesebb lenni, mint szárazlegyezni, és itt most nem a halak mennyiségére, vagy minőségére gondolok, hanem szigorúan a peca élvezetére. Konkrétan, hogy olyan helyekről is lehet halat fogni, ahonnan másként nem, és csak akkor, ha az adott légy úgy úszik, ahogy kell, valamint a rengeteg felkínálási technika. Szóval van még mit tanulni. (egyébként nekem is akkor kristályosodott ki, hogy ez nem csak bedobom és sodortatom, hanem annál sokkal sokoldalúbb, amikor horgásztam pár guruval...)
A mesemondásról meg, én csak azt mondom, hogy kisebbek után egy nagyobb már góliátnak tűnik, ezért érdemes mérni, hogy nagyjából tisztába legyünk a valósággal. Az, hogy valaki csak akkor fog, ha épp senki sem látja és még aludni is a fotómasinával megy, de akkor épp nincs nála... az elgondolkodtató. Nem azt mondom, hogy mindent dokumentáljunk, mert én legalábbis a magam örömére horgászok, mondjuk nem is fogom minden túrámon tucatszám a halat és valahogy az igazán nagyok sem jönnek gyakran. Lehet, a hiba az én készülékemben van...

vagynem...
"Nem azt teszi fel, mi rajzik. Az rajzik, amit felköt." 

www.legyezohorgasz.hu
www.kalandhorgaszbolt.hu

dry képe

Ernő, ne hülyéskedj, ezt most egyedül kérdeztem...:)
Pusztán kiváncsi voltam, hogy volt-e felszíni aktivitás. Nekem szerencsém volt
már a nagyobb pérekkel, de tudvalevő, hogy én a szárazat erőltetem, akkor is, amikor mindenki
már a víz alatt nyomja...
Mindamellett a legnagyobb szlovák pérem nekem is nimfára jött.
Svéd, lengyel, osztrák, horváth, stb. viszont szárazra hál'Istennek, de mondom
az esetemben matematikai alapon másra nem is jöhettek. Egyébként egyetértek Veled, hogy
sok nagy mesemondó van közöttünk, akik giga pérekről beszélnek, aztán az ember csak keresi őket
gúvadt szemmel. Mármint a giga péreket. Ez viszont egy aranyos kis víz, jól néz ki a képeken, és a leírás
is tetszett, úgyhogy grat a halakhoz és a pecához.
üdv,
Peti

dry

Paskay Ernő képe

Peti félek neked válaszolni...
Én azt gondolom, hogy a nagyobb pérek idejük legnagyobb részében a fenék közelében tartózkodnak és a feléjük sodródó rovarokat szedegetik, mivel töredék energiába kerül, mint fel-le úszkálni a felszínre a repülő rovarokért. Én személy szerint még nem fogtam nagy pért szárazzal (kb. 40 cm felett...mérve!!!) Tudom, sokan fogtak már 40 sőt 50 centist is semmilyen vizekbők, aztán amikor mi lementünk, egyetlen darabot sem találtunk, csak egy 20-25 cm-es után egy 30-35-ös óriásnak látszik és mikor leméred, akkor derül ki, még sem akkora, amekkora....
Szóval szerintem egy ADOTT víz LEGNAGYOBBJAI a legkomolyabb rajzásokkor jönnek fel, akkor van esély megfogni őket, egyébként csak lent a mélyben.
Ez persze csak az én tapasztalatom.

vagynem...
"Nem azt teszi fel, mi rajzik. Az rajzik, amit felköt." 

www.legyezohorgasz.hu
www.kalandhorgaszbolt.hu

dry képe

Szárazra nem néznek fel ezek a pérek?

dry

Zotyó képe

ohhh. abban a tajtékban elég nehéz kiszúrni egy szedést. Unsure   4 embernek egy jól zabáló szekérrel, kis kényelmet beáldozva a repülő költség alatt megáll a történet. És akkor ott helyben is  van mobilitása a brigádnak.
Nem vagyok egy nagy utazó inkább a korrekt napijegy ár ütötte meg a szemem. Ha arra gondolok hogy  a Garamra 16 pengő és nem igen hallottam az elmúlt két évben hogy valaki vigyorogva jött(-ünk) volna haza, vagy összevetem némely osztrák "Tageskarte Preis"-al. ...talán nincs is olyan messze mint amilyen nagyok lesznek a vizek nálunk idén. Smile

Paskay Ernő képe

A repülőjegy, ha jól emlékszem kb 25000 Ft volt tokkal vonóval, oda-vissza. Mondjuk az autóra nem kellett költeni, de nem volt drága túra, szerintem pl. Szlovéniában, Ausztriában, de akár a Bosnyákoknál, Horvátoknál is simán elköltesz ennyit... Persze a vizek nem egyformák, az egyik ezért jó, a másik valami másért. Ha az ember teheti minél több vizet látogasson meg, hisz mindenből lehet tanulni valamit.
Egyébként nemcsak nálunk van vége a világnak. Így nézett ki mostanában a University szakasz Cry

vagynem...
"Nem azt teszi fel, mi rajzik. Az rajzik, amit felköt." 

www.legyezohorgasz.hu
www.kalandhorgaszbolt.hu

Zotyó képe

Ez igen jó peca lehetett !  Yes  

Jól sejtem hogy a víz adottságaihoz képest igen szolíd ez a 10 eurós napijegy ? Még ha a vonatkozó engedélyeket is összeadja az ember megáll 76-ból. Aztán ha nem is egyszer megy az ember egy évben akkor még rentábilisabb. ....kicsit messze van.

Az utolsó képről eszembe jutott egy mondat : "Tudjátok mit kötöttem srácok ? Nem, mit ?  Pért  ................ szalmából. "   Wink   Biggrin

HT 6 F képe

Ez szuper volt. Köszönjük. Van élet a télen túl Smile

"Na akkor még azt jegyezzétek meg: a jó dubbing csak a kosorrú, lógófülű, angóra baknyúl szőréből készülhet!"