Pünkösdi halak

Categoria: 

Alig írtam le a címet, s máris pontosítanom kell rajta. A pecára ugyanis még szombaton került sor, mert pünkösdkor családi program miatt nem mehettem horgászni. Így aztán, kvázi, a szombati halakat neveztem ki pünkösdinek.

A helyszín ezúttal is - az egyik kedvenc vizem - az Öreg-Nyitra kis túlfolyó csatornája volt. Kevéssel egy óra után érkeztem, élénk DK-i szél és elszórtan felhős ég fogadott. A Duna vízszintje folyamatosan apadt, így már kevésbé érvényesült a visszaduzzasztó hatása, s a víz elég gyorsan folyt. Hála a meleg időnek és az esőknek a fű (na meg a gaz) már majd derékig ért a töltésen. A hídról gyors terepszemle, milyen halak mozognak a pályán. Kisebb balinokat láttam a zsilip kifolyójában, a zsilip fölött pedig jászok és domolykók cirkáltak. A balinok a kamra fala mellett felfelé vonuló ivadékokat zargatták nagy cuppogásokkal. Ez tökéletes ösztönzés volt a gyors szereléshez, beöltözéshez.

Először a zsilipből kifolyó vizet akartam meghorgászni, amit csak alulról lehet kivitelezni a kifolyó magas betonfalai miatt, s ehhez egy relatíve nagy, őzszőrből és dubbingból kötött lepkeutánzatot tettem fel. Egy apróbb sztrímer lett volna ideális, de azzal felülről kellett volna dolgozni, azonban ez, ahogy írtam is, nem volt lehetséges. A második dobásra meg is fogtam egy cirka 35-40 centis balint. A gyors vizet kihasználva le is szaladt vagy 5-6 métert. Úgy láttam, hogy a farokrészén fekélyes. Csak miután kiemeltem, akkor derült ki, hogy amit fekélynek véltem, az valójában 10-15 db halpióca. A horogkiszedő csipesszel - egy eredeti sebészeti ércsipesz, még anno apámtól kaptam - óvatosan (na, nem a piócákat akartam kímélni) leszedtem őket a halról, aztán visszaengedtem a balint. Több halat itt nem is sikerült fognom, így felballagtam a zsilip fölé vagy 150 méterrel, s onnan fésültem át a vizet lefelé, egy orfanátort dobálva.

Az Orfanátor

Ezen a kis vízen kialakítottam magamnak egy módszert, amiben tulajdonképpen nincs semmi különös. A horgászás közben folyamatosan figyelem a vizet, hogy hol mozognak a halak. A balinok ténykedésének elég egyértelműek a jelei. A jászok azonban nem adnak ilyen feltűnő jelzéseket. Az ő jelenlétükre „V” alakú tolóhullámokból, lágy, felszínközeli fordulásokból, ill. partszéli szedegetésekből lehet következtetni. A horgászat technikáját tekintve az a hatékony, ha átlósan lefelé dobok, s a zsinórnak hagyok egy kis hasat a folyás irányába mutatóan, amibe szépen belekap a víz, s a legyet a sodrás közvetlenül a felszín alatt behúzza a szélről a víz közepére. Azt hiszem, ezt hívják angolul „downstream mend”-nek. A kapás többnyire akkor történik, amikor a légy az íves pályájának a végén tart, amikor a keresztirányú mozgása szinte a leggyorsabb. A légyre persze később, a visszaszedegetés alatt is jöhet kapás, vagy ha a hal vélt tartózkodási helyére dobok (és el is találom), akkor is elég gyors a reagálás. Az igazi adrenalin termelő rész az, amikor a légy mögött elkezd púposodni a víz, utoléri és leveri. Hát, ezt soha nem lehet megunni.

Visszatérve az elmélettől a történésekhez, ezen a napon is élt a víz, a jászok aktívak voltak. Dobás, sodortatás, ráverés, akasztás, néhány erős rúgás, s a hal lemaradt. Amikor ez egymás után már 3-4 alkalommal is megesett majd megütött a guta, s az összes aprószentet emlegettem. Különösen akkor, amikor egy akkora hal maradt le, amekkorát ezen a vízen még nem is láttam. Rövid elmélkedés után arra jutottam, hogy a légy, azaz a horog méretével van a baj. A víz kifejezetten húzós, a növényzet (hínár, miegyéb) már kifejezetten nagy és sok volt. Ehhez jött még az orfa relatíve lágy szája meg a kicsi horog. Ezért maradtak le. Az elméletet igazolandó feltettem egy nagyobb horogra kötött legyet, s folytattam a horgászatot. A következő kapást már sikerült megfognom, na de ennek a jásznak a mérete köszönő viszonyban sem volt az elszalasztott naggyal. Na, sebaj. Mire leértem az autómig, fogtam négy db 30-35 cm-es jászt meg egy kisebb balint.

Az egyik "áldozat"

Volt még egy szokatlan dolog, ami jászokra a korábbi években nem volt jellemző. Gyakran, ugyanazon a helyen egymás után több kapás is volt. Ahhoz voltam szokva, ha nem akadt meg, mellé nyúlt, vagy csak megnézte, akkor dobálhattam akár meddig, nem vette fel a legyet. Ez idén már vagy a harmadik ilyen nap volt. Mindenesetre hozzá tudnék szokni.

Az utolsó halam megakasztásakor nagy meglepetésben volt részem. Járok már ide legyezni néhány éve, de legyes pecással eddig még soha nem találkoztam. Üdvözöltük egymást, aztán ő tovább ballagott a zsiliphez. Feltekertem a zsinóromat, utánamentem és szóba elegyedtem vele.

Röviden megbeszéltük, ki mióta, kinek, vagy minek a hatására fordult a legyezés felé, mit szeret, hová szokott járni, stb., ahogy ez ilyenkor lenni szokott. És ismét beigazolódott a tétel, hogy milyen kicsi a világ. Istvánt ugyanis barátja, a legyes fórumokról már ismert Ati oltotta be. Telefonszámot cseréltünk, adtam neki néhány legyet (elmondása szerint még kezdő a kötésben), s megbeszéltük, hogy alkalomadtán megejtünk valahol egy közös pecát. Ő még maradt kicsit nimfázni, én elköszöntem és hazaindultam. Már kezdett szürkülni. Nagyszerű volt ez a nap.

Egy másik jaszkó

Végezetül a légy hozzávalóinak leírása:
Horog: # 6-12 nedveshez, nimfához, esetleg sztrímerhez való horog
Súlyozás: ólomhuzal (opcionális)
Cérna: 0,06-0,08 mm fekete
Farok: piros fonal (természetes vagy szintetikus)
Gallér: fekete tyúknyaktoll (elöl és hátul is)
Test: pávatoll szegmensek (3-4 szál)

Címlapkép: Pentecost - Templar52 felhasználótól az el.wikipedia oldalon