Pisztrángozás Bulgáriában

Categoria: 

Örömmel nyújtóztam ki majd 10 órás utazás után Szófiába megérkezvén. Könnyen megtaláltuk a hotelt, és kipakolás után egy korsó Zagorska mellett megbeszéltük Dimóval a lehetőségeket illetve tervezett programot. Már évek óta áll a meghívás, pisztrángozzunk együtt a bolgár hegyekben, de valami-valahogy mindig közbejött. Ahogy szokott.

Bulgária egy hegyekben gazdag ország, legismertebbek talán a Rodope, Rila, Pirin és persze a Balkán Hegység. A térképen rengeteg kék ér és pötty látható, szinte mindegyikben található pisztráng. A “kis víz – kis hal” mondás itt is igaz, a patakokban, kisebb folyókban a halak nagy része 20-30cm között van. A mélyebb, lassabb vizekben, különösen a hegyi tavakban viszont találhatók igazi torpedók.

A Rodope Hegység sziklái között

A folyók vagy a Fekete vagy az Égei Tengerbe futnak, de még a nagyobbak, mint az Iskar vagy a Struma felső folyásán is találunk pisztrángokat. A gyönyörű Rodope Hegységben sok víz van, legérdekesebbek az Arda, Kanina, Jugovska valamint a Vucha folyóban egyesülő Devinska és Trigradska. A Balkán Hegység kisebb folyói közül a Beli Vit, Cserni Vit, Vidima, Tundja és Elesnica a leginkább említésre méltók. A Rila Hegység leismertebb a folyócskaszámba menő pisztrángos vize a lenyűgöző Rilska. Nyugat Bulgáriában, közel a szerb határhoz, található még az ugyancsak igéretes Erma és Dragovistica.

Nem csak a pisztráng sebes

Igaz nem sok, de karsztvizekből eredő folyók is találhatók Bulgáriában. Szófiához csak 80 km-re folyik a méretes Zlatna Panega, nem sokkal messzebb az Iszkretzka. Mindkettőben szép sebes pisztráng állomány él, amit a helyi klubok időnként még szivárványos pisztránggal is gazdagítanak.

Termetes szivárványos

A repülőből is jól látható smaragd és kék színekben tündöklő magashegyi tengerszemekről sem szabad megfeledkezni. Ezek többnyire 2000 méter fölött fekszenek, az év felében jég borítja őket. Pisztráng fogáshoz a Rila és Pirin Hegységet díszítők a leginkább említésre méltók. A Pirin Hegységben a Popovo, Vaszilaski, Bezbosko, Kremenszki, Vlahini és Tevno tavakat érdemes meglátogatni. A Rila Hegység ismertebb pisztrángos tavai pedig; Szmadlivoto, Malioviski, Ribni és a gyönyörű Hét Tavak. Nem összekeverendők az ugyancsak híres Hét Fákkal. Természetesen vannak Bulgária sík részein hatalmas, kapitális pontyokkal, csukákkal, harcsákkal teli tavak is, de ez egy másik történet.

A gyönyörű Pirin Tavak

A helyiek szavára hallgatva, úgy döntöttünk, a Balkán Hegységben kezdünk, utána a Rodope, végül a Rila vizeit próbáljuk meg, az utolsó napra egy igazi tengerszemet tervezve. Már az első fényekkel indultunk Szófiából, át az ébredő városon, irány az autópálya. Több ezer éves makadám köveken gurultunk kifelé, amiken már Nagy Sándor, Cézár, Szulejmán katonái is meneteltek, majd egy kereszteződés után egy alig karbantartott betonút rázott lelket álmos testeinkbe. Útközben még sokszor visszaköszöntek az ismert kelet-európai kontrasztok. Aranykupolás templomokat fakó panelek követtek, ezeréves cirillbetűs freskók után hivalkodó, színes plakátokon, menőcsávók hirdettek cool mobiltelefonokat latin betűs, angol szöveggel. Kiérve vidékre, egyszerűbb utakon, lassabban gurultunk tovább. Szemben, vagy hatan jöttek a gumiskerekű lovaskocsin, amit lendületből 150-el előzött egy Porsche Cayenne. Lakott területen belül persze.

Egy pár kilométert mehettünk a patak medrét követő, lassan emelkedő, kavicsos erdei úton, mikor Sztaniszlav megállította a kocsit. Innen horgászunk felfele, mondta. A hegyet átszelő, helyenként szurdokban rohanó, patak medre itt egy mélyebb árok volt. A pár méter széles víz többnyire térdig sem ért. Furcsálottam, hogy Sztani egy 3 méteres botot rak össze, mert a patakot teljesen benőtték a fák, lehetetlenné téve a dobást egy ilyen hosszú bottal. A 12-es előkére egy 16-os karcsú, rézfejes nimfát kötött. Úgy 40cm-re mögé pedig egy 8-as, talán 10-es igen borzos szárazlegyet. Nem annyira kapásjelzőként a nimfához, hanem azért, mert a szárazlegyet szemmel követve látható, hogy hol horgászunk.

Szurdok peca

Óvatosan elindultunk felfelé a bokáig-térdig érő kristálytiszta vízben. Az ilyen kis patakokban, különösen nyári vízállásnál, a halak a mélyebb gödrökben vannak. Mivel a vízfolyással szemben állnak, így hátulról 5-6 méterre megközelítettük az igéretes gödröket, többnyire anélkül, hogy elijesztettük a halat. Igen, jól írtam, a gödörben többnyire csak egy hal él. Ilyen körülmények között csak 1-2 pontos dobásnak van értelme. Vagy rákap a pisztráng, vagy elijesztettük, vagy nincs is semmi a gödörben.

Kis sebes - nagy öröm

Sztani udviasan félrehúzódott az első gödörnél, nekem adva esélyt, de én kértem, mutassa meg hogyan. Kíváncsi is voltam, mit csinál ezzel a hosszú bottal. Zsinórt le sem húzott az orsóról, csak a bot hosszának megfelelő előkét használt. Bal keze mutató és hüvelyk ujja közé vette a nimfát, bal karját hátra húzva, jobb karjával pedig a botot előretolva, meghajlította azt. A bot spiccével rámutatott a gödör felső részére, majd elengedte a legyet, ami pontosan landolt. Tökéletes megoldás a katapult, más néven íjász, dobás egy ilyen helyen. A harmadik gödör után már én is belejöttem. Több mint 2 órán át mentünk így felfelé, hellyel-közzel igencsak kellett mászni a köveken át. Kb. minden ötödik gödörből sikerült egy halat kifogni, úgy 20-30cm közötti sötétszínű sebeseket és ugra-bugráló szivárványosokat. Végül egy nagyobb vízeséshez értünk, ahol már nem volt tovább.

A katapult dobás oldalról nézve

Kellőképpen kiéhezve gurultunk le a helyi vendéglőbe. Bevallom, a cirillbetűs étlap kihívás lett volna a bolgár barátok nélkül, igaz a pincérnő is segítőkész volt. Nagyon értékelem a helyi, friss dolgokból készült ételeket, így a bolgár „nemzeti” salátával kezdtem. Majdnem mint a görög saláta, de ez ugye Sopszka. A helyiek szerint, ehhez nem rossz egy Rákia, finom borpárlat. Igen, a déli szomszádainknál gyümölcspálinkát jelent a rákia, a törököknél viszont ánizspálinkát, Bulgáriában pedig a helyi konyakot. Nagyon ízlett a grillezett hús, a hasáb pedig frissenhámozott volt, nem a szokásos mirelit. Hozzá helyi csapolt sört, Zagorska-t, kortyolgattam. De a barátaim által rendelt vörösbort is rögtön beháziasítáná bármelyik burgundi gazda. A végén a balkánon szokásos fekete leves helyett egy igazi eszpressót kaptunk, a számla láttán pedig nehéz volt a pókerarcot tartani. 40 Leva vagyis 20 Euro, 4 embernek. Persze ez Szófiában könnyen a duplája lett volna.

Nimfázás egy kisebb folyóban

Ilyen első nap után nehéz volt überelni. A következő napokban, úgy a Rodope mint a Rila Hegységben, kicsit nagyobb folyókban, kicsit nagyobb halakat fogtunk. Kövek mögötti zsebekbek, gödrökben álltak, amiket legjobban egy hosszú bottal nimfázva vagy aktív szárazlegyes módszerrel lehetett meghorgászni. Mi az utóbbit választottuk. Egy-két szebb példányt is sikerült megfogni, de meg kellett dolgozni értük.

Termetes bolgár sebes

Nagy várakozással néztem az utolsó napon ránk váró magashegyi horgászat elé. Persze nekem, alföldi gyereknek, már az is boldogság, ha megmoshatom az arcom egy ilyen csodálatos tengerszemben. Vasko volt a horgásztársunk, egy igen lelkes műlegyes pecás, aki az egyetem mellett hegyi-vezetőként dolgozik a nyári/téli szünetekben. Olyan 1000 méter magasságig tudtunk kocsival felmenni az "afterski" zajához szokott hotel parkolójáig. Szendvics, víz, kamera, orsók, legyek, gázlóruha... szépen megtelt a hátizsák. Már az első pár száz méter után egyértelmű volt, ezekért a halakért nagyon meg kell dolgozni. Az erdőben, az árnyékban sem volt könnyű, de ahogy elhagytuk a fákat, égetett a magashegyi nap, húzott a hátizsák, átgázoltunk 2 patakon, a szívdobogásunk minden medvét elijesztett egy kilométeres körzetben, ráadásul a levegőt lenn hagytuk a kocsinál. Meg-meg álltunk pihenni, és gyönyörködni a kilátásban, de legjobban Vasko barátságos mosolyára emlékszem, ahogy visszanéz ránk, ragyogó szemeiből árad;
-Fiúk, minden rendben?

Bezbojko tó

Több mint 2 óra múlva, 2100 méter magasságban, a tengerszem vizében lemostam az izzadságot az arcomról. A tó mögötti sziklákat még sok helyen lassan olvadó hó és jég borította, táplálva a tó vizét, amit egy pár méternyi széles patak vezetett le a völgybe. A nap hét ágról sütött, szinte szellő sem borzolta a tengerszem felszínét. Elérhető távolságban szedéseket láttunk, így mindenki szárazlegyet kötött fel. Illetve, én úgy gondoltam, ha már ennyien vagyunk, akkor próbáljunk különböző dolgokat, ezért a kedvenc fekete marabu hallegyemet próbáltam süllyedő zsinóron.

Horgászat a tengerszembem

Derékig a hűs vízben állva éreztem, ahogy az erős nap égeti a bőröm. Klasszikus stílusban horgásztam végig a partot, amíg a hátam mögötti szikláktól már nem tudtam messze dobni. Egy huszonpár centis ezüstös-bronzos tavi sebes volt az eredmény, meg egy brutális rántás, ami akármi is lehetett.... A többiek sem fogtak valami sok halat. A szendvicsek elfogyasztása után, én úszó zsinórra, ők süllyedőre cserélve folytattuk tovább. Egy kristálytiszta tóban horgászni, a legnehezebb műfajok egyike. A patakban nincs ideje a pisztrángnak gondolkodni, "to eat or not to eat"... A sebes víz egy másodperc alatt már el is vitte a potenciális vacsorát, és éhenmarad a hal. Egy tóban viszont ha szellő se borzolja a felszínt, szép nyugodtan meg tudja nézni alulról, mi úszik ott. A horgász sokszor észre sem veszi, hogy a légy alatt megáll a pisztráng, majd rövid szemlélés után úgy gondolja, ez nem kóser, és úszik tovább. Vissszaindulás előtt azért még a tóból kifolyó patakban is sikerült egy pár vöröspettyes sebest fogni.

A tóból kifolyó patak gyönyörű sebeseket rejtett, de megtaláltuk őket Smile

Az út lefele sem volt sokkal könnyebb vagy rövidebb. Az érzés az év első sítúrájára emlékeztetett, mikor este az ember fájdalmasan felfedezi, hogy olyan izmai is vannak, amikről eddig nem is tudott. Igaz nem valami sok és éppen méretes halat fogtunk, de egyértelmű, hogy 35 fokos nyári melegben 11-től 5-ig nem a legjobb horgászidő. Jövő nyárra tervezem, felmegyünk a hegyekbe 2-3 napra, és horgászunk a legjobb hajnali és esti órákban. Több tengerszemnél is találhatók egyszerű menedékházak, vagy persze sátor. Szóval folytatása következik.

Egy kis info az érdeklődőknek:
Utazás: Saját kocsiba minden befér, a busz olcsó, a repülő pedig gyors. Utóbbi esetekben szükséges egy kölcsönautó: http://www.bulgariacarrent.com/
Szállás: A városokban sok a lehetőség, vidéken már nehezebb találni, de a síelő helyeken nyáron rengeteg üres szoba van. Ezeket tudom ajánlani.
Szófiában: http://www.sofiaguest.com/
Plovdivban: http://www.plovdivguest.com/
Horgászengedély: Úgy hallottuk, a horgászati jog újrarendezése már elkezdődött, de még a helyieknek sem volt mindig egyértelmű a helyzet. A jövő szezonra meg... valahol sajnos ismerős.
Felszerelés: 3-4-5 osztályú bot, úszó zsinór, 14-20 nimfák, 10-14 szárazlegyek, CDC legyek.

Képek: Sztaniszlav Mankov és Zigi

Hozzászólások

szabó levi képe

 tökjó Yes ,meg ahogy az egyik képen katapultálsz :giggle:

 

Zigi képe

Tavaly

.....

Sok ember horgászik egész életén keresztül anélkül, hogy tudná: nem is a halat keresi.

(Henry David Thoreau)

Korvin képe

Melyik évben volt ez a túrád?

 

Zigi képe

Pért nem láttunk, sőt nem is igen hallottam róla, viszont szaiblingokról igen.

Jó volt viszont a cicanadrág a kutyamelegben. Kicsit melegen tart a vízben, és véd a csalántól, stb. egyébként téli futónadrág.

.....

Sok ember horgászik egész életén keresztül anélkül, hogy tudná: nem is a halat keresi.

(Henry David Thoreau)

HT 6 F képe

Amúgy szuper cikk, ez alapján már el is lehetne indulni arra. Sok ilyet a ceeffre.

"Na akkor még azt jegyezzétek meg: a jó dubbing csak a kosorrú, lógófülű, angóra baknyúl szőréből készülhet!"

Gyuszi az utánpótlás képe

Jobban megnézve Keveházi Gábor is megirigyelhetné...

 

legyezni jó...és vissza engedem

HT 6 F képe

Kelsza, te emberszabású! Eddig azt hittem hogy a profi beállás okozza, hogy Zsiga mozdulatai szinte balettszerűek, most, hogy felnyitottad a szemem, már látom, hogy a ruhája az. Amúgy ez egy ősi bolgár rejtőnadrág a kék tavakhoz, amit Zsiga indulása előtt kapott a Rila hotel pincéjében hetven éve remeteként élő öreg bulgár legyestől.

"Na akkor még azt jegyezzétek meg: a jó dubbing csak a kosorrú, lógófülű, angóra baknyúl szőréből készülhet!"

Gyuszi az utánpótlás képe

Hűű Zigi, ez csudajó. Ohmy
Nem semmi a táj, meg az a nagy sebes sem a képen.

 

legyezni jó...és vissza engedem

Vámos Bence képe

Jó írás,gratulálok a túrához.Pér volt?

Az élet olyan mint az ásás.
Mindig akad egy,két gyökér, hogy hátráltasson.
Rá kell vágni nagyot ásóval,aztán haladni kell tovább.

kelsza képe

milyen snájdigul áll Zsigán a macskanadrág... Wink

"... és nem kétlem, hogy ama fánál elkapok egy fejes domolykót..."

Isaak Walton

Zigi képe

Az bizony egy holland ragasztott nádbot. Azt hiszem 4-es volt, egyébként 6' 3 részes, tökéletes a kispatakos pecához. 10-13 métert úgy kigörgetett, hogy öröm volt nézni Smile

.....

Sok ember horgászik egész életén keresztül anélkül, hogy tudná: nem is a halat keresi.

(Henry David Thoreau)

March Brown képe

Milyen bot van a srácnál? Csak a fém toldások miatt gondoltam.

'nekem nem hiányzik a "minnél többen legyenek",'

Korvin képe

Köszönet. Így máris kerekebb a kép.
Gyönyörű vidék.