Műlégykötés az alapoktól 3. – Alapvető műlégytípusok

Categoria: 
Sorozatunk elérkezett ahhoz a részéhez amelyben lerántjuk a leplet az egyes műlégytípusokról. Eloszlatjuk azon tévhitet miszerint a nedveslégy az egy bevizezett szárazlégy! Smile
Alapvető kategóriákat fogunk tárgyalni ami azt jelenti, hogy később majd látni fogjuk, hogy lehet tovább bontani a kategóriákat további fajtákra. Kezdésnek azonban elégedjünk meg a négy alapvető kategória megismerésével. Ismerjük meg tulajdonságaikat, kötésük szempontjait, alkalmazásuk fortélyait. Persze csak olyan mélységig amire teljesen kezdőként szükségünk lesz. Az alkotórészek elnevezéseit azért is érdemes megtanulni mert alapvető ahhoz, hogy értelmezni tudjuk az egyes legyek leírását, anyagszükségletét. Természetesen a már megszokott zárójelekben az angol megfelelők. Smile
A műlegyek az esetek döntő többségében táplálékállatokat utánoznak melyek vízben illetve a szárazföldön egyaránt előfordulhatnak (rovarok, ezek különböző életciklusban lévő stációi, halivadékok, férgek, stb.). Ezek a táplálékállatok eltérő vízrétegekben „tartózkodnak”   illetve mozgásuk sem azonos. Ezért a megkötni kívánt táplálékot életszerű tulajdonságokkal kell felruházni mind a megjelenést mind a mozgást tekintve. A fentiekből kiderül, hogy teljesen más szempontok alapján kell megkötni egy a vízfenék közelében sodródó lárvát mint egy kis kérészt ami a víz felszínén sodródik. Nézzük mi különbözteti meg a nimfát a streamertől vagy a szárazlegyet a nedvestől.

1. Szárazlegyek (Dry Fly)

A szárazlegyek legfőbb ismérve, hogy minden esetben a víz felszínén sodródó táplálékot imitálnak, ennek megfelelően a kötésükre alkalmas horgok vékony , könnyű anyagból készülnek. A képen látható gallér és farok teszi lehetővé, hogy a víz felületi feszültségét kihasználva a légy a felszínen maradjon. A gallért kakastollból szokás kialakítani, ami nem szívja a vizet és a finom hajlékony végeinek köszönhetően nem törik a szegmensek át a víz felszínét. Ez vonatkozik a farok anyagára is. A testet lehetőleg kevésbé nedvszívó és   kevés anyag felhasználásával célszerű elkészíteni. A bordázat cérnából, damilból, tinsel-ből készül, még véletlenül sem drótból. A szárnyak készülhetnek tollszegmensből (pl. Coachman) vagy kakastollhegyből (pl. Adams). Ezek az elnevezések és az ábrán bemutatott alkotórészek a klasszikus szárazlegyekre vonatkoznak. Egy megfelelően elkészített szárazlegyet sem árt kezelni (légyzsír), illetve szárítódobásokkal néha a vizet eltávolítani belőle. Minden esetben úszó (F) zsinórral kínáljuk fel ezt a légytípust. A szárazlegyek kategóriájába tartoznak az őzszőr (pl. Elk Caddis, Goddard Sedge), a polifoam, és a CDC legyek (pl. „F” Fly), melyeknél nem feltétlen találhatóak meg a rajzon lévő alkotórészek maradéktalanul, ill. újak is képbe kerülhetnek. (pl. láb a polibogaraknál)

2. Nedveslegyek (Wet Fly)

A nedveslegyek neve is elárulja, hogy a víz felszíne alatt illetve vízközt használatos műlegyekről beszélünk. Azt, hogy milyen mélységben vezethetőek nagyban tudjuk befolyásolható a felhasznált anyagok és plusz súlyozás megfelelő alkalmazásával. A nedveslegyek kötéséhez ajánlott horgok vastagabb és nehezített anyagból készülnek, de ez még fokozható a horog szárára tekert (a testanyag alá) dróttal , ólomhuzallal. A különböző színű drótokból tekert bordázat is a megfelelő merülést segítheti. Ezekkel a technikákkal, akár együtt akár külön alkalmazva érhető el   a kívánt merülés mértéke. Bátran alkalmazhatóak a nedvszívó ill. a nehezebb anyagok.

A szárazlegyekkel ellentétben a szakállat ezeknél a legyeknél lágyabb szegmensű tollakból (tyúk, fogoly) kötjük, illetve az úgynevezett „Soft hackle” legyeknél körkörös gallért kötünk fogolytollból vagy ahhoz hasonló tulajdonságokkal bíró tollból. A Spider ill. a Partridge típusú legyeknél találkozunk ezzel a megoldással. A szárny bekötése is változik a szárazlegyekhez képest, itt hátrafelé megdöntve kötjük a horogszárra. A kacsa, fácán, fogoly,pulyka tollai a legalkalmasabbak szárnyak kialakítására. A klasszikus lazaclegyek (Salmon flies) is a nedves-kategóriába tartoznak , ezeknél jóval több alkotóval és elnevezéssel találkozhatunk mint a képen bemutatott alap nedveslegyen. Kicsit tovább is tart megkötni. :) A képen az eredeti angol elnevezéssel   szereplő ” Butt” és „Tag” is a lazaclegyek   tardicionális „alkatrészei”, viszont sűrűn előfordulnak hazai viszonylatban is eredményes legyeken (pl. Coachman). A   nedveslegyeket eredményesen használhatjuk akár úszó (F) akár süllyedő (S) vagy intermediate (I) zsinórral is. A szárazlegyekkel ellentétben nem feltétlenül élethű táplálékállat másolatokat készítünk, nagyobb teret engedhetünk fantáziánknak a színeket illetően. 

3. Nimfák (Nymph)

A nimfák szintén a vízfelszín alatt csábítják célhalainkat. A nedveslegyekhez hasonlóan vastaghúsú , nehéz horgokra kötjük és a fentebb említett nehezítési praktikák alkalmazhatóak. Ezen eszközök tárháza kiegészül egy a képen nem látható, de nagyon elterjedt megoldással, mikor is a horogszár elejére egy rézből vagy wolframból készült gömbölyű fejet teszünk. Ezeket a rézfejeket   különböző átmérőben hozzák forgalomba így egyszerűen választható ki a horognak ill. a meghorgászandó vízmélységnek megfelelő méret. A súlyozás lehet olyan mértékű is, hogy akár a vízfenéken is táncoltathatjuk nimfánkat ill. éppen hogy csak süllyedjen. A súlyozás elkészülte után következik a szegmentált (tagolt- fej,tor,potroh) test (pl. PT nimfa, Stonefly), vagy egy egyszerűbb nimfánál a sima bordázottság (pl. Czech Nymph ) kialakítása. A nimfázás kevésbé” látványos” műfaj viszont sok esetben tagadhatatlanul eredményesebb mint pl. a szárazlegyezés mivel a halak a táplálékuknak csak kevés százalékát szedik a felszínről. A vízfenék köveit felforgatva láthatjuk milyen nyüzsgő élet és milyen pompásan terített asztal várja kedvenceinket odalent. Smile

4. Hallegyek (Streamer)

A streamereket „hallégynek” is szokták nevezni mivel sok esetben ivadékhalakat vagy kisebb testű táplálékhalakat utánozunk le velük. Rengeteg természetes és szintetikus anyag áll sok féle színben rendelkezésünkre ha streamer kötésére adjuk fejünket. Elsősorban hosszabb szálú szőrök, műszálak. Az ehhez a módszerhez ideális horog általában hosszú szárú és nem ritkán nehezített. Ha kishal utánzatot készítünk akkor válogathatunk nehezített szemek közül is illetve aláólmozással is elérhetjük, hogy megfelelő mélységben haladjon legyünk. A streamerek kötésénél nyugodtan szárnyalhat fantáziánk mivel eredményesek lehetnek akár a táplálékállatokra nem hasonlító, kulcsingerekre ható színek, mozgások. Különösen igaz lehet ez a csukalegyeknél . A nedveslegyekhez hasonlóan többféle zsinórral (F,S,I) is eredményesen használhatjuk őket.

Tehát ez lenne a négy alapkategória. Cikkünkben igyekeztünk a klasszikus alap felépítéseket tárgyalni, ezért később látni fogjuk, hogy a kategóriák között (főleg a 2.,3., 4. között) nem mindig éles az elhatárolódás. Látni fogjuk, hogy szóba kerülnek olyan testrészek amik itt nincsenek megemlítve, illetve találkozunk olyan legyekkel amik jóval egyszerűbb felépítésűek.

A témával kapcsolatban felmerülő kérdéseket, tapasztalatokat itt a cikk alatt vagy a fórum megfelelő topikját használva szívesen vesszük. A Budapesti Műlegyező Klub továbbra is rendelkezésre áll ha valaki személyesen szeretne tapasztalatot gyűjteni, vagy átadni. Smile

Következik: Műlégykötés az alapoktól 4. – „Az első legyem”
(videó)

Hozzászólások

large képe

varjuk a videjot fonokur

Yes

" Happyness is a WET flyline "

ombre képe

Igazán jó írás, tovább.

Cephalus képe

Informatív  írás, már alig várom a következőt!

Tudod ez a dolog nem is a halakról szól, a lényeg a horgászat, maga a folyamat!
(Jack O'neil)