Műlegyezés csukára

Categoria: 

Október van. Szép idő van. Elegem van. Pötrétén, a nagyobbik tavon ücsörgök a bérelt vasladikban, és káromkodok, pedig csukázni jöttem. Az még hagyján, hogy félórás kínlódás után rá kellett jönnöm, hogy az elektromos motort erre a csónakra bizony nem fogom feltenni. Szerencsére ekkorra már a dög nehéz akkumulátort is bekínlódtam a billegő csodajárműbe. Utána hol evezve, hol csak az evezővel lökdösve magam a keskeny folyosókon keresztül fel-alá bóklászom a vízen, hiszen először vagyok itt.

A növényzetből, illetve az azon látható nyomokból ítélve nagyon kevés a víz a tóban. Bár sok helyen nem ér le az evező, a jobbnak tűnő részeken talán araszos lehet a víz. Az egyik vízben álló bokor alatt valami meghajtja a kishalakat. Elkezdem összerakni a botot. Amikor az orsó után kezdek kotorászni, kicsit elfeketedik előttem minden. Csak az egyik orsómat találom, azt, amelyiken egy nagyon gyorsan süllyedő Teeny T300-as zsinór van. Pont a legjobb az alig húszcentis vízhez! Mivel fogalmam sincs, hogy az autóban vagy otthon hagytam az úszó zsinórral felszerelt orsót, nem evezek ki a parkolóig, inkább horgászom azzal, ami nálam van. Az viszont most már biztos, hogy csuka fronton el vagyok átkozva… Mindegy, átfűzöm a zsinórt a gyűrűkön. Nagyon tiszta a víz, süt a nap, úgyhogy egy nem túl feltűnő, szürke bunny bug-ot kötök fel. Eláztatom a csónak mellett, egy ideig ide-oda huzigálom és gyönyörködöm a műremek mozgásában. Ha ezt sem kapja el… Amennyire tudom, precízen körbehorgászom a bokrot, amelyik alatt folyamatosan hajt a csuka. A süllyedő zsinór szépen viszi a nagy legyet, végül is egész jól el tudok vele horgászni, hiszen a zsinór lefekszik a fenékre, a légy meg szépen jön közvetlenül felette. Mivel úgy tűnik, nem tudom kicsalogatni a rejtekhelye alól a halat, minden mindegy alapon bedobok a bokorba. Szerencsém van, nem akadok el. Éppen kihúzom az ágak közül a legyet, mikor mintha kicsit megpúposodna a víz mögötte. Már érzem is, ahogy odaver a hal a bunny-nak. Talán kilóhúszas lehet, boldogan eresztem vissza. Utána fogok még öt darabot. Bár a legnagyobb is csak másfél kiló, nagyon örülök. Régen vártam erre a napra. Valami elkezdett működni.

Csukaszag....

Talán másfél évvel a pötrétei horgászat előtt vettem az első 8-as botomat, azóta próbáltam léggyel megfogni azokat a halakat, amikre addig pergettem. Azaz csukát, süllőt, feketesügeret. Jó dolgomban a harcsázástól már csömöröm volt, köszönhetően az életvitelszerűen folytatott „pózásnak”, valami újra, valami érdekesebbre vágytam. Úgyhogy a harcsáknak nem kellett tartani a legyeimtől. Bár a felszerelés kiválasztása nem sikerült a legjobban elsőre, illetve mai szemmel visszanézve a légy-problémát is erősen túlkombináltam, a legnagyobb gond mégiscsak a dobás volt. Ennek ellenére működött a dolog. Meglepően sok süllőt fogtam, bár nem nagyokat. A kizsarolt, lepusztított csatornák viszonylag szépen adtak feketesügeret, amik szemmel láthatóan lelkesedtek a sosem látott csalikért. De a csuka valahogy nem akart összejönni. Fogtam pár apróságot néha, de ahhoz képest, hogy némelyik légy mennyire fantasztikusan jól mozog a vízben (mintha csak csukaszájba lenne teremtve), szánalmasak voltak az eredmények. Pedig meg voltam győződve róla, hogy ennél a halnál van a legnagyobb esély arra, hogy legyezőbottal megközelítsük, vagy akár túl is szárnyaljuk a pergetés eredményességét. Végül is igazam volt, csak meg kellett várni, amíg beérik a dolog. Itt sem volt egy NAGY TITOK, hanem az apró részletek álltak össze egésszé.

CSÓNAK
Az első nagy tanulsága a kezdeti próbálkozásoknak az volt, hogy néhány szerencsés kivételtől eltekintve hatékonyan csukázni léggyel csak vízről, víz felől lehet. Sajnos ehhez a módszerhez szükségünk van helyre a hátunk mögött a dobáshoz, sűrű náddal benőtt csatornákon, a szűk benyílókban inkább csak kínlódni tudunk. Mivel a legtöbb jó csukás vízen a meder iszapos vagy túl mély ahhoz, hogy gázolható legyen, ezért lehetőség szerint vízre kell szállnunk.

Ha az adott vízen van csónakunk vagy bérelhető, akkor egyszerű a dolog. Ha nem, akkor is marad néhány lehetőség. A legkönnyebben mozgatható, legolcsóbb megoldás egy belly boat beszerzése. Ez egy jókora, úszógumihoz hasonló vízi alkalmatosság, amiben gázlónadrágban ülünk és a lábunkra csatolt békatalppal hajtjuk magunkat. Előnye, hogy könnyű mozgatni, a hátránya, hogy viszonylag lassan tudunk vele haladni, főleg ha fúj a szél. Hideg időben néha célszerű még neoprén ruhában is kiszállni és átmozgatni magunkat, mert akármennyire jól vagyunk felöltözve, át fogunk hűlni. A hagyományos kerek típusnál sokkal jobbak az U-alakúak.

Léteznek horgászatra hellyel-közzel alkalmas kajakok is. Ezeket egy ember is könnyen vízre teszi, gyorsan tudunk velük haladni. Hátránya, hogy kellemetlen egész nap nyújtott lábbal ülni és így dobálni, ráadásul, ha nem előre, hanem oldalirányban horgászunk, akkor mindezt még kicsavart derékkal is kell csinálni. Közben az evező is az ölünkben van. Tanácsos a vízálló öltözék, mert evezés közben csorog ránk bőven a lapátról. Összességében én nem ajánlom, ráadásul az erősen lehűlt vízben egy borulás akár végzetes is lehet.

Szerintem a legjobb, de sajnos a legdrágább megoldás is egy jó minőségű kisebb gumicsónak, 2-2,7 méteres hosszban. Ezek még elég könnyűek ahhoz, hogy egyedül mozgassuk őket (akár alkatrészenként levihető a vízpartig, ahol könnyen, gyorsan összeállíthatjuk), egy személy kényelmesen tud horgászni belőlük. Nem a vízben ülünk, tehát nem fogunk összefagyni és evezővel is jó tempóval tudunk haladni. Ha már sikerült vízre szállnunk, természetesen felszerelésre is szükségünk lesz. Nézzük sorban, kezdve a bottal.

BOT
A legyes csukázáshoz egy 8-as vagy 9-es osztályú, 2.7 méter hosszú pálca a legalkalmasabb. A 7-es már gyenge lehet a nagyobb legyek dobásához, a 10-es használatát sajnos a csukák mérete nem teszi indokolttá. Ha főleg csukára szánjuk, akkor inkább a 9-est ajánlanám, ha „mindenest” keresünk, akkor egy erősebb 8-as amellett, hogy jó csukázni, tökéletesen megfelel balinozni és süllőzni is. Lehetőleg gyors, vagy legalább közepesen gyors botot válasszunk, ezekkel könnyebben tudjuk a nagy, szélérzékeny legyeket dobni. A minőségen nem érdemes spórolni, a lehető legjobbat vegyük, amit meg tudunk engedni magunknak. Az ilyen, nagyobb zsinórosztályú botoknál sokkal jobban befolyásolják a horgászatot a minőségi különbségek, mint egy 5-ös pisztrángozónál. Egy fejnehéz, lágy bottal kínlódás lesz dobálni, hamar el fog menni a kedvünk az egésztől. Ha már a dobásnál tartunk, bár gyakran közvetlenül a csónak mellett is foghatunk halakat, nem árt, ha legalább 20 métert tudunk dobni. Ne szégyelljünk elmenni dobást gyakorolni, ennél a módszernél a jó dobótechnika elengedhetetlen feltétele a sikernek. Kérjünk segítséget tapasztaltabb horgászoktól, keressünk videókat a neten, és gyakoroljunk sokat, megéri! Egy jó tanács: nem árt a csuklónkra fáslit tekerni, mert az egész napos dobálás következményeit hetekig érezhetjük, főleg ha rossz technikával csináljuk.

ORSÓ
Az orsóval kapcsolatban a legfontosabb követelmény, hogy a botot egyensúlyban tartsa. Ez azt jelenti, hogy ha rátesszük a botra a zsinórral együtt, akkor körülbelül a parafa nyél első harmadánál legyen az egyensúlyi pont. Fékre nem igazán lesz szükségünk, úgyhogy nyugodtan keresgélhetünk a fék nélküli modellek között is. Hosszasan lehetne polemizálni azon, hogy kell-e a legyezéshez a drága, jó minőségű orsó, ebbe itt nem akarok belemenni, annyi viszont biztos, hogy a gyenge minőségű ócskaságokkal állandóan gondjaink lesznek, akár a drága legyezőzsinórt is tönkretehetik. Egy jó legyezőorsó viszont egy életre szól.

ZSINÓR
Zsinórból három félére lehet szükségünk csukázásnál: egy úszó WF-re, egy intermediate-re (ez egy nagyon lassan süllyedő zsinór) és esetleg egy nagyon gyorsan süllyedőre. Úszó zsinórból gyártanak kifejezetten csukázásra készült típusokat (Pike Taper, Muskie Taper). Ezek a nagyon rövid fejrészükkel könnyen viszik a nagy és a nagyon nagy legyeket, viszont nem igazán jók távolabbi horgászatra. Kanadában, ahol (legalábbis a filmek tanúsága szerint) csak úgy hemzsegnek a csukák, és látott halakra horgásznak 10-15 méterre, ez nem jelent problémát. A hazai viszonyok között viszont szerintem egy normál fejhosszúságú zsinórral jobban járunk. Ezek jobbak a nagyobb távolságokra, viszont megbirkóznak a nagy legyekkel is. Úszó zsinórokkal nem csak a felszín közelében, hanem réz és ólomfejű legyekkel 1-1,5 méteres mélységben is tudunk horgászni.

Én a leggyakrabban intermediate zsinórt használok csukára. Ezeket gyártják clear (átlátszó) kivitelben is, ami nem feltétlenül előny, de biztos, hogy nem is hátrány. Azt, hogy ezeket az átlátszó legyezőzsinórokat valóban nem látják a halak, magam is tapasztaltam egy késő őszi, tisza-tavi horgászaton. Az átlátszó zsinór végére a hurkot fehér, dyneema légykötő cérnával bandázsoltam, így a végig átlátszó legyezőzsinór-előke összeállításban volt egy kb. 2 centi hosszú fehér szakasz. A kristálytiszta vízben jól lehetett látni, hogy ezt a kis fehér valamit a sügerek egész nap lelkesen támadták, egészen a csónakig kikísérve azt. Gondolom, ha látták volna az előtte lévő átlátszó legyezőzsinórt, akkor nem nézték volna zsákmánynak a fehér cérnabandázst. Ezekkel a zsinórokkal horgászhatunk araszos vízben, de akár két méter mélyen is vezethetjük a legyünket anélkül, hogy agyonsúlyoznánk. Esetenként, ha a csukák „leragadtak” a fenékre, szükségünk lehet egy nagyon gyorsan süllyedő zsinórra is, amivel el tudjuk érni a meder alját. A modern süllyedő zsinórok nem teljes hosszukban süllyednek, hanem csak az első, kb. 9 méteres fejrész. A vékonyabb running line úszó vagy intermediate, ami által az egész könnyebben kezelhető, sokkal jobban dobható.

Elengedhetetlen kiegészítő a zsinórtároló tálca. Ez egy, a derekunkra erősített, övvel egybeépített műanyag doboz, vagy hálós kosár, amibe belefejtjük a zsinórt horgászat közben. Előnyös, ha a gubancolódást megakadályozandó vannak benne tüskék. Ha nem használunk tálcát, akkor akár csónakból, akár partról horgászunk, a zsinórunk állandóan le fog akadni valamibe, ami egy idő után az agyvérzés határára sodorhat bennünket, ha nem vigyázunk. Ha sikerül szerencsésen rálépnünk, mondjuk egy szöges gázlóbakancsban, akkor végleg tönkre is tehetjük. Ezen kívül a földre, koszos csónakba lefejtetve hamar összeszed mindenféle szennyeződést, ami az élettartamát drasztikusan megrövidítheti. Aki ügyes, fél év alatt is tönkre tud tenni egy legyezőzsinórt, ha vigyázunk rá, öt-hat évet is kibírnak a jobb minőségűek.

AZ ELŐKE ÉS A FELSZERELÉS ÖSSZEÁLLÍTÁSA
A kérdést nem érdemes túlbonyolítani. Az előke legyezőzsinórhoz kapcsolódó része egy egyszerű monofil zsinór 0.50-0.60 mm vastagságban. Ennek hossza úszó zsinórnál 1.6-2 méter, intermediate-nél 1.2-1.6 méter, süllyedő zsinórnál 0.5-0.8 méter legyen. Ez utóbbinál csak ilyen rövid előkével tudjuk a legyet a kívánt mélységbe juttatni. Ehhez a monofilhoz csatlakoztassunk egy kb. 30-50 centi hosszú harapásbiztos előkét. Újabban divatba jöttek a különböző átlátszó hard mono előkék. Ezeket nem, vagy csak nagyon-nagy vastagságban (40-60 lb) ajánlom. A vékonyabbakat előbb vagy utóbb egy jobb csuka el fogja vágni. Én legjobban a műanyag bevonatos acélelőkéket szeretem. Ezekből már igen jó minőségűeket lehet beszerezni, megfelelően merevek a legyezéshez, csomózhatóak és kevésbé hajlamosak a bepöndörödésre, mint lágyabb társaik. A kevlár és egyéb lágy előkék legyezéshez nem jók, mert a dobás energiáját lágyságuk miatt nem képesek a légyig eljuttatni dobás közben, nem „fordulnak” át. A legyet én mindig csomóval kötöm fel (Arbor-csomó). Ki lehet próbálni különböző kapcsokat is, azonban ezek ki fognak nyílni. A legyező dobásnál sokkal nagyobb erők lépnek fel, mint a pergetésnél vagy egyéb módszereknél, amit a megfelelő méretű kapcsok nem nagyon bírnak. A monofil előke és a drót vagy a hardmono csatlakoztatásához Albright-csomót használjunk. A legyezőzsinórhoz a monofilt úgy érdemes rögzíteni, hogy mindkettőnek a végére egy-egy hurkot kötünk, és ezeket egymásba fűzzük. A monofil végére legjobb a Perfection-csomó. Ennek előnye, hogy a hurok a zsinórral egy irányba mutat. A legyezőzsinór végére a hurkot a legegyszerűbben és legbiztonságosabban úgy készíthetünk, hogy az önmagára visszahajtott legyezőzsinórt közvetlenül egymás mellett két helyen egy 0.25-0.30-as monofil zsinórból készített tűcsomóval rögzítjük, majd Aquasure, vagy egyéb vízálló, rugalmas ragasztóval lekezeljük.

LEGYEK
Talán a legfontosabbnak tűnő probléma az, hogy mit kössünk az előkénk végére, pedig ennek sokkal kisebb jelentősége van, mint azt sokan gondolnák. Előre bocsátom, hogy az viszont, lényeges, hogy a legyünk JÓL legyen megkötve. Ez alatt nem azt értem, hogy számoljuk 39 vagy 40 szál bucktail van a szárnyban, hanem azt, hogy legyen arányos, adott anyagokból megfelelő mennyiséget és hosszúságot használjunk, ne legyen se túl nagy, se túl kicsi a horog, stb. Rég elmúltak azok az idők, amikor a csukákat egy vízbe dobott kulccsal is meg lehetett fogni. Egy aránytalan, esetleg aszimmetrikus légy nem fog megfelelően úszni. A legyek méretével kapcsolatban nem kell túlzásokba esni, felesleges húszcentis, vagy még nagyobb legyekkel kínlódni. Rengeteg csukát fogtam, viszonylag kicsi, 10 centi körüli legyekkel (szépeket is), általában 12-13 centi hosszúakat kötök. Nem igazán látok összefüggést a fogott halak mérete és a légyé között. Az viszont lényeges, hogy zavaros vízben olyan streamereket használjunk, amelyek jobban „nyomják” a vizet, nagyobb jelet hagynak benne. Ilyenek a nyúlszőr csíkban végződő legyek (pld. a bunny bug) vagy azok, amelyeknek szarvas szőrből (deer hair)  készült fejük van (diverek). Adott esetben ne ijedjünk meg attól sem, ha csak 10-15 centi a víz átlátszósága, ilyenkor is van esélyünk csukát fogni. Fontos, hogy olyan műlegyet használjunk, amit jól, kényelmesen el tudunk dobni. Ez dobótechnika kérdése elsősorban, de a súlyos réz vagy ólomszemek, a vízzel magát jól megszívó nyúlszőr nehezíti a dolgunkat, míg egy súlyozatlan Lefty’s Deceiver-rel, ami bucktail-ből és tollakból áll, nem lehet problémánk.

A színeknek időnként lehet jelentősége, de közel sem annyi, mint amennyit általában tulajdonítanak neki. Én általában mindenféle legyet három színkombinációban kötök, úgymint piros/fehér, narancs/sárga és fekete. Jónak tartom még a chartreuse/fehér és a chartreuse/szürke színösszeállítást is. A fekete általában melegebb vízben működik, ahogy csökken a hőmérséklet, úgy kerül a két másik változat előtérbe. A színnél sokkal de sokkal fontosabbnak tartom a légy megfelelő akcióját és leginkább azt, hogy a csuka elé kerüljön. Egy apró trükk, ami talán javít legyeink fogósságán: ha csillogó szálakat használok (spectraflash, stb.) mindig kötök flashtail-t, azaz ezeket a csillogó szálakat hagyom túllógni egy-két centivel a légy farka mögé. Ez a vízben nagyon látványos, míg ha nem teszünk így, a csillogó szálak sokszor szinte elvesznek a többi anyag között. Nagyon hasznos még, ha kötünk a legyeinkre valamilyen bokorugró (weed guard) variánst. Én leginkább egy, a horog öblétől a horog szeméig végigfutó monofil darab bekötésével szoktam ezt elintézni. A horog szakállát mindig nyomjuk le. Egyrészt ha lengetés közben magunkba akasztjuk a legyet, műtét nélkül is ki tudjuk venni (sapka és szemüveg kötelező). Másrészt a szakáll nélküli horog sokkal könnyebben hatol be a kemény csukapofába. Ne féljünk, kevesebb halunk fog elmenni a szakállnélküli horogról, mint más módszereknél a szakállasról, mivel itt az egész rendszer sokkal „nyúlósabb” a nehéz zsinór és a hajlékony bot miatt. A megakasztott hal hirtelen fejrázásait és megugrásait sokkal jobban tompítja a felszerelés.

Nézzük végig a legfontosabb alaplegyeket, amik legjobban beváltak csukára:

BUNNY BUG. A klasszikus. Ennek a légynek rengeteg jó tulajdonsága van: könnyű megkötni, strapabíró, jól bírja a csukafogak közötti őrlődést, és ami a legfontosabb, imádják a halak. Egyetlen hátránya, hogy ha megszívja magát vízzel (és csak akkor mozog megfelelően, ha elázott), akkor nehéz. Emiatt súlyozva nem szokták kötni.

BARR’S BOUFACE. Ez a bunny bug könnyített változat. A farok nyúlszőr, viszont testnek nem azt, hanem marabu tollat tekerünk fel a horogszárra. Mivel a marabu nem szívja meg magát vízzel (tulajdonképpen a nyúlszőr sem, csak a bőr, amin a szőrök vannak), így a legyünk sokkal könnyebb. A vízben pedig talán a marabu pulzál a legszebben. Erre köthetünk fémszemet is, így úgy tudjuk vezetni, mint egy twistert (jiggelő mozgás). Ez időnként csodákat tud művelni.

LEFTY’S DECEIVER. Mára már klasszikussá vált streamer. Könnyen dobható, ha jól kötöttük meg, a kakastollak végei szépen remegnek a vízbe. Igazi univerzális légy, mindenféle méretben megköthető. A felülre kötött bucktail csomó dúsabb legyen, így nagyobb felhajtóereje lévén stabilizálja a legyet, nehezebben fog az oldalára dőlni.

BUNNYCEIVER. A bunny bug és a deceiver kombinációja, a kakastollak helyére nyúlszőr csíkot kötünk. Viszonylag könnyen dobható, hátránya, hogy a bucktail könnyen lerágják a halak.

CLOUSER DEEP MINNOW. A deceiver mellet a másik, leguniverzálisabban használható streamer. Többféle természetes és szintetikus szálból is megköthető, de talán ehhez is a bucktail a legjobb. 2 centistől 25 centis méretig bármekkorát köthetünk. Mivel a horog felfelé áll, ezért nem annyira hajlamos elakadni. Mivel viszonylag kisebb jelet hagy a vízben, ezért én elsősorban tiszta vízben szeretem használni. Spórolósan kell kötni, kevés bucktail-lel, így jól fog süllyedni. Még úszó zsinórral is meg tudunk vele horgászni mélyebb vizeket, egy gyorsan süllyedővel pedig a 3-4 méteres meder alját is fel tudjuk szántani. Minden legyesdobozban ott a helye.

HALF-HALF CLOUSER. Ez a légy a clouser deep minnow és deceiver ötvözete. Előnye, hogy a kakastollak akciója miatt több turbulenciát kelt a vízben, „kiadósabb” falat.

DAHLBERG DIVER. Nagyon eredményes légy, viszont nehéz megkötni, és nem is túlságosan ellenálló. A szarvasszőr fejet elég sziszifuszi dolog megcsinálni és zsilettpengével formára vágni. Ráadásul, ha rosszul vágjuk meg, akkor el is ronthatjuk az egész addigi munkánkat. Viszont ha jó, akkor használhatjuk lassan bevontatva, a víz tetején popperként, a vízfelszín alá behúzva hagyhatjuk újra és újra felemelkedni (tulajdonképpen erre lett kitalálva), húzhatjuk vízközt (baráti körömben „szőrwobblernek” neveték el), vagy egy gyorsan süllyedő zsinórral szépen, viszonylag egyenletes távolságban vezetve a meder aljától, végig tudjuk vele horgászni a víz fenekét. Felhajtóerejét növelhetjük, ha horgászat előtt és közben lekezeljük valamilyen szárazlegyekhez használatos kencével. Ha ezekkel a legyekkel megfelelően felszerelkezünk, szinte minden helyzetben lesz mihez nyúlnunk. Persze érdemes kísérletezni, ki tudja, milyen kincs pattan ki az agyunkból.

Folytatása következik. Hol horgásszunk csukára....

Hozzászólások

Gyuszi az utánpótlás képe

Remek, még így is hogy már sokszor olvastam. Yes

 

legyezni jó...és vissza engedem

Ré képe

Nem új, ez a Sporthorgászban megjelent cikk, illetve a könyv csukás fejezetének a szűkített változata. Zigi kérte el, én mosom kezeimet. Smile  Talán azoknak, akik most ismerkednek a dologgal, hasznos lesz itt is látni.

mada képe

elsősegély bugaszeg előtt Smile

"úr isten! mit tettem!?"

pizzás képe

mintha már olvastam volna.bár ez az aktualitásán és értékén nem változtat.remek írás. Yes

-Török Tamás,Eger-