Montana

Categoria: 

Május végi tini-kánikula.
Még pattanásos, éretlen. Hajnalban hűvös van, délutánra már a harminc fokos meleg pattintja ki a nyárfák bimbóit, hogy a fehér pihe elborítsa a várost, a vizeket, a hűtőtornyok lamelláit, mindent.
Kocka Demeter, a halőr a Víkend-telep Hajó-vendéglőjének teraszán üldögélt.

A Hajó a víz fölé, cölöpökre épült, hajó alakú faterasz és nem lenne igazi, ha nem kopott zöldre lenne festve. Demeter takarékossági megfontolásból négybe vágott papírszalvétával takarta le a söröskorsóját a nyárfaszösz ellen. Mindhiába, mert két korty között csak beszökött egy-egy vattapamacs, amit aztán vagy lenyelt, vagy kiköpött, de mivel kár a sörért, inkább lenyelte.
Régeni szöszös világos. Pilseni típusú.

.
A Hajót a parttal és a söntéssel összekötő recsegő pallón fehér inges pincérek billegették kopott tálcájukon a párásfalú söröshálbákat a hűsölni vágyó szomjas vendégek asztalaihoz. Az első igazi nagyüzemi nap.
Ekkor kapott kedvet Grófúr is egy pofa sörre.
Délelőtt szokott helyéről, a gát alatti betonfalról dobált a sekély kövezésbe, ahol kora tavasszal menyhalat is fogott, de ma a halak pöccentésre se méltatták, így hát beballagott a Víkendre és természetesen a Hajót pécézte ki hűsölése célpontjaként.
Demeter vette észre először, felállva intett régi ismerősének és asztalához invitálta.
A pincér kérdezés nélkül nyomban letett eléje is egy korsó régeni szöszöst.
Grófurat mindenki ismerte, futballbíró, világjárt ember volt. Megtiszteltetés volt vele egy asztalnál sörözni, hát még römizni…
- Szervusz Grófúr!
- Szervusz Demeter, hiába is kérdezed, ma nem fogtam semmit.
- Nagy a meleg, vihar lesz,- mutatott a bútorgyár felett tornyosuló kumuluszokra Demeter, ilyenkor nincs kapás.
- Nem baj, csak ez a nyárfavatta ne lenne! A gát fölött is fehér lepedőként áll a vízen, a zsinórt 5 percenként belepte.
- Egészséget! S egyszuszra kiitta sörét.
Ezt a Víkenden így illik. A második és a sokadik korsót már lehet kóstolgatni.
Dörgés hallatszott a bútorgyár felől.
Mindketten összerezzentek.
Ősi rettegés…
- Hallottad Demeter? A Művész Úr elment. Vasárnap éjjel fél kettőkor. Holnap lesz a temetése a katolikus temetőből.
- Isten nyugosztalja, nagyon jó ember volt. Sokszor találkoztunk a vízen, imádott horgászni, úgy ismerte a folyót, mint a tenyerét. Sokszor csak sétált a parton és figyelte a vizet, szerette, volt úgy, hogy a színielőadást is szinte lekéste, mert olyankor megszűnik az ember időérzéke.
- Tavaly volt a fiánál, Montanában.
- Igen tudom elmesélte nekem:

- Tudja Demeter, a fiam ebben az értékrendet nem tisztelő világban sehogy sem találta a helyét. Kisgyerek korától szerette a természetet, a tiszta folyót, a hegyi patakokat, a sízést, az úszást, a hegymászást, a horgászatot.
Montanában megtalálta mindezt. Messze van Montana, Amerikában, nyolc órával hátrébb jár ott az idő.
Láttam rajta a határtalan boldogságot- a nehézségek ellenére, mert az van ott is jócskán- amikor együtt horgásztunk valamelyik montanai hegyi patakon. A folyó nevét ne kérdezze, tudja jól, nem erősségem az ánglikus nyelv.
Nálunk is vannak szebbnél-szebb patakok. De nem vigyázunk rájuk. Itt az új gazdák 90 év alatt minden vizünket lerabolták, de főleg a fejekben tettek nagy kárt.


Ott úgy vigyáznak a természeti értékeikre, mint a szemük fényére.
A fiam egy ideje csak legyezve horgászott, engem is tanítgatott. Két nap dobálás után meg is dicsért, hogy milyen jól megy. Mindig udvarias gyerek volt.
Én még életemben ilyen jókat nem halásztam. Egymás után fogtuk a szebbnél szebb pisztrángokat nimfával.
Hogy az mi? Hát olyan mélyen járó, kukachoz, vagy kérészlárvához hasonlító légy.
A legfogósabb a Montana volt, fekete testű, zöld hasú valami. Azért jegyeztem meg, mert Montanában Montanával, na...
Spórolt dolláromból titokban én is vettem két nagyot, az egyiket belecsempésztem az ő legyesdobozába, a másikat hazahoztam emlékbe. A vitrinbe tettem, vizet még nem látott. Az idén majd kipróbálom a Felső-Nyárádon, hátha…
Életem vágya volt, hogy szivárványos pisztrángot fogjak. Addig itthon soha, ott viszont nagyon sokat, szebbnél-szebbet fogtam.
- Hát tudja, Demeter, az egyik szemem sír, mert nincs velünk az egyetlen fiam, a másik meg nevet, mert ő ott boldog, azt teszi, amit mindig is szeretett volna. Idegenvezető. A hobbijáért még fizetést is kap. Nem sokat- igaz-, de elegendőt, meg tud élni belőle.
Azt hiszem, a temetésemre sem fog hazajönni...

.
- Ezt mondta? Kérdezte Grófúr.
- Ezt, tudta, hogy súlyos beteg.
- Istenem, hogy lehet így élni?
- Látja, hogy lehet, de az ellenségemnek sem kívánom.
Ebben a pillanatban egy éles villámlás és azonnal hatalmas dörrenés a bútorgyár fölött.
A gyárkémény oldalán lefutó villámhárító, mint égő tüskebokor égig érő indája, vörös izzásba jött.
A hajón söröző vendégek hanyatt-homlok futottak az egyetlen rozoga palló felé, menedéket keresve, egymást lökdösve, letaposva.
Hiábavaló volt a pincérek heves kiáltozása, hogy veszélyes, ennyi embert nem bír meg, a fahíd a rázúduló tömeg alatt hatalmas reccsenéssel a vízbe szakadt, emberestül.
Mások, látván a pánikot, a vízbe ugráltak. Szerencsére itt a víz csak mellig ér.
Csak Grófúr és Demeter maradtak a helyükön.
Kiitták maradék sörüket, felnéztek a még mindig izzó villámhárító Szent Elmo-tüzére. Mindketten nagy megnyugvást éreztek.
Édeskés zölddió-illat szállt a tóra, jeges eső kénkőbűze.

Szombat délután egy vidám horgászcsoportot vezetett az egyik montanai hegyi patakon. Szokatlan volt, hogy a máskor oly biztosan halbő patakon senki sem fog egyetlen halat sem. Minden legyet kipróbáltatott a vendéghorgászokkal, délután négy óra volt már, de még semmi.
Ekkor jutott eszébe apja kedvenc legye, amivel oly sok halat fogtak ittlétekor. Utolsó esélyként, elbizonytalanodva kotorászott legyesdobozában és egy nagyon nagy, zöldhasú Montana nimfát talált a legmélyén. Furcsa érzés kerítette hatalmába. Valahogy egyáltalán nem emlékezett erre a légyre, ezen hosszasan eltöprengett majd gyakorlott mozdulattal felkötötte egy erős előkére.
Amikor dobozából felnézett, a társaság már kíváncsian vette körül.
Szótlanul megáztatta a legyet a parti vízben, aztán hosszan kilengetve beküldte egy nagy szikla elé és lassan, nagyon lassan kezdte bevontatni.
Heves rándítást érzett a zsinóron. Sok halat fogott életében, de ilyen kapása hegyi vízen még nem volt.
A hal komótosan fel-alá törtetett, beállt a sodrásba, onnan kétszer is kiugorva fejét rázta kegyetlenül. A bot karikába görbült.
Ilyenkor, fárasztás közben mindig elveszítette időérzékét, mint apja horgászás közben; nem emlékszik mennyi ideig tartott a harc.
Óriás szivárványos volt a horgon, 3 láb 6 hüvelyk, soha nem látott ekkorát. A társaság, amolyan amerikai módon, gyermeteg hangoskodással követelte vacsorára az óriást.
Ő azonban óvatosan kiakasztotta horgot a hal szájából és ölben vitte a patak közepéig, ahol megsimogatva, útjára engedte. Furcsamód a hal először körbe úszta és csak azután tört a mélyvíz felé.
A partról hurrogás hallatszott.
Ránézett az órájára, délután fél hat volt. Szombat.
Erdélyben vasárnap fél kettő; és éjszaka.
.
2011 május 26.
.
F.I. emlékére

Hozzászólások

Brucis51 képe

Mégegyszer köszönöm mindenkinek...

 

________________________________http://flyfishers-brucis51.blogspot.com/

 

PIstvan képe

Jó tollad van, gratulálok.

Born to fish. Forced to work.

Gyuszi az utánpótlás képe

Ezt nem is tudom elmondani, mennyire jó volt olvasni, nagyon szép történet.

 

legyezni jó...és vissza engedem

mada képe

 nem bírtam letenni! ;)

"úr isten! mit tettem!?"

Móré Gyuri képe

"Még, még,  még, még, még ,ennyi nem elég!"

 Nincs nagyobb rajongója a legyezésnek, mint a giliszta!

Zotyó képe

Ez igen szép volt, köszönjük !

kisses képe

Yes  

Ré képe

apo képe

Szia Bruci,
a közepe táján valahogy éreztem a befejezést...
Mégegyszer köszönet.
apó

Nokérem, ittleragadtam. Nemértem, denemisakarom! - Besenyő Pista bácsi a szünetmentes tápellátásról. http://goo.gl/osJTPM

Brucis51 képe

Köszönöm a szép szavakat. Egy barátom emlékére írtam, aki színész volt és anno a Marosvásárhelyi Színművészeti Főiskola rektora is. 

 

________________________________http://flyfishers-brucis51.blogspot.com/

 

HT 6 F képe

Jáó vót!

"Na akkor még azt jegyezzétek meg: a jó dubbing csak a kosorrú, lógófülű, angóra baknyúl szőréből készülhet!"

Paskay Ernő képe

 Köszönöm! Bearanyozta a napomat!

vagynem...
"Nem azt teszi fel, mi rajzik. Az rajzik, amit felköt." 

www.legyezohorgasz.hu
www.kalandhorgaszbolt.hu

March Brown képe

Yes  Írhatnál sűrűbben! Vagyunk itt még néhányan szentimentális idealisták... Smile

'nekem nem hiányzik a "minnél többen legyenek",'

Zöldfülü képe

Nagyon megható történet! Szép volt Brucis!

manitou képe

Aah...szép történet Yes

"pryncypally for your solace and to cause the helthe of your body and specyally of your soule"-Dame Juliana Berners, 1496