Megkésett tavaszköszöntő

Categoria: 

Mikor minap Adriannak, az osztrák haver-szomszédnak a Rubik-kocka kirakásának alapjait szemléltettem, egy jól elcsípett mondat után hamar filozófia magasságokban léptünk a hűvös német októberi délutánban a teraszon kanapézva. Valahogy így hangzott: „Sose úgy gondolkodj, hogy valamit szeretnél elvenni valahonnan! Gondolkodj úgy, hogy valamit szeretnél a helyére tenni?” A sommás megállapítást megünnepelve további söröket gurítottunk, és nem sokkal ezután már a legyeimet mutogattam neki. A következő felismerés Sharon Stone jégcsákányaként hasított belém: nem nyújtottam be a képes beszámolót az idei fürstenfeldbrucki parádéról.

Ilyen mértékű halasztást nem tudnék kimagyarázni, ezért inkább gyorsan ezt is a helyére teszem. Olvassák szeretettel! A dán villámlátogatás után épp csak egy pihenőhétvégét engedélyeztünk magunknak, mert április második hétvégéjén nyitotta kapuit a sokadik németországi legyes börze, a FliFi Erlebniswelt. A München központjától mintegy 30 km-re levő kisváros kastélykomplexumában lebonyolított rendezvény igen sok látogatót vonz, és mivel Európa németajkú országai megfelelő legyes kultúrával (és vastag tárcával) bírnak, jó néhány nemzetközi szaktekintély is szerepelt a rendezők kínálatában. A kalandokban és látványosságokban nem szűkölködő hétvégére Paskay Ernő FFF-nagymestert és Szmutni Ákost, a Legyezőhorgászat c. könyv szerzőjét kísértem el.

Bajor életkép

 

A bő 700 km-es út viszonylag nagy nyugodtságban telt, Ákos vezetett, mi pedig többnyire a korai kelés fáradalmait enyhítve csendben szunyókáltunk. Jó pár horgásztéma kivesézése után már ott is voltunk, leparkoltunk, kipengettük a belépő árát, majd elindultunk a tutiba. Mivel nem először voltam, és a dán Konklávé is épp csak beégett a hosszú távú memóriámba, nagyjából tudtam, mire számítsak. Ennek ellenére a szervezők igen kitettek magukért a bajor tavaszban. Egy újabb terem bevonásával a buli fedett részét cirka kétszeresére növelték az utolsó látogatásom óta. Hogy mit lehet egy ilyen rendezvényen csinálni? Tulajdonképpen mindent meg lehet fogni élőben, amit egy katalógusban csak 2D-ben lát az ember. Beleértve Henrik Mortensent és/vagy Steve Rajeffet is. Minden eladó, kipróbálható, lehet beszélgetni gyártókkal, forgalmazókkal, hírességekkel, vannak légykötő mesterek, dobásbemutatók, Fleischkäse (meleg parizer, ahogy Ernő hívja), sör, virsli és szerintem 10 km-es körzetben körhinta is…

Prominens személyiségek

 

Mivel 2 napra mentünk, véletlenül sem szerettem volna elhamarkodni semmit. Szakszerű bejárással kezdtük, de egy óra elteltével borult minden, és hárman négyfelé széledtünk, mint a rossz gyerekek. Hihetetlen mennyiségű felszerelés hevert mindenfelé. Az árak abszolút nem túlvilágiak (sőt!!!), és csak nádbotból legalább tíz stand volt. Szinte már azon kaptam magam, hogy ignorálok kiállítókat, hogy „nahát, ez engem nem is érdekel”! Hát már hogy ne érdekelne, de kétségtelenül fárasztó mindennek maximális figyelmet szentelni. Eleinte az ember csak vizsgálódik, udvariasan visszautasítja az érdeklődő eladókat, aztán csakhamar odáig fajul az ügy, hogy egy nyolcas S4-essel hadonászunk a hátsó füvön a Tapam c. film német társszerzőjének pesztrálása mellett, akinek velőig hatol apró, ámde ínycsiklandó megjegyzése, miszerint magyar létünk ellenére elég valószínű, hogy jobban dobunk nála. Hiába, ennyi oktatóval el is várom!

A legendás testtartás

 

A bámészkodás mellett illik néha az óránkra és a menetrendre pillatani, mert a tavaszi melegben egymást váltják a jobbnál jobb előadások a medencénél. Remegő térdekkel álltam be a néma tömegbe, mikor a legendás Steve Rajeff fejére erősítették a kihangosítót. Hát elkezdődött – godoltam. Se szeri, se száma, hány youtube-videót láttam tőle, és a tolongó emberáradat is valahogy azt sugallta, hogy itt egy legyes-celeb prezentál. Kicsit talán szaggatta az előadást a folyamatos német szinkron (hehe, legalább 2x hallhattam az okosat), de a rendelkezésre álló félórában, aki figyelt, mindenre választ kaphatott. Steve képzett fotómodellként tőlem pár lépésre úgy harmincszor vette föl az ő neve által fémjelzett, a világörökségbe is beillő franchise logójává vált gerelyhajító testtartást. Talán kevesen tudják róla, de nem csak távdobásban, célbadobásban is elképesztő dolgokra képes. A medence vizén gondosan lefixált, úszó hulahoppkarikák várták a színes pomponok precíz landolását. Persze mondanom sem kell, hogy bemutató alatt talán egyszer fújta neki a szél mellé, 10, 15 és 18 méterről egyaránt eredményes volt. A fizika törvényeit megcsúfolva úgy célozta be a legyét, hogy az mindig egy felütésnyi időre a hátralendítést megelőző pillanatban szinte állva maradt a levegőben a karika fölött. Mikor bemérte magát, egyszerűen elengedte a cájgot, a legyet szimuláló pamacs pedig nem csak hogy a karikán belül, de pár centi szórású mértani pontossággal szinte mindig középen landolt. Láthattunk még tőle szándékosan rosszul kivitelezett shooting heades dobást, mikor is a lövő fej egyszerűen átfordul a levegőben, és a futó felöli végével előre száll, de olyat is produkált, hogy a tőle kb. 25 méterrel levő magas erkélyről levadászta az ott tevékenyen kattogtató fotóst egy olyan lövéssel, ami valószínűleg földkörüli pályára áll, ha nincs ott a házfal.

Igazi kuriózum

 

Orsók témában olyan hatalmas robbanás nem volt, talán a Vosseler háza táján volt valami pusmogás, de hát ki vagyok én, hogy Ralf csak úgy elárulja a frankót. Nem is nyúztam szegényt, inkább hátramentem a sarokba, és elsütöttem pár fotót az egyik legnagyobb Ari gyűjteményre. Mit is mondhatnék? Szépek, csúnyák, mindkettő!? Mindenesetre jól mutattak ott a vitrinketrecekbe zárva.

Saját termesztésű selyemből készül a lazaclégy

 

A légykötők is káprázatosakat produkáltak, egy egész színpad volt a birtokukban. A klasszikustól a látványosig mindenre volt náluk gyógyír. Jómagam Roman Moser legújabb fogásait néztem vagy egy órán át. Hihetetlen az az arc. Mostanában eléggé újhullámosnak számítanak az UV-s epoxihelyettesítők, és persze mondanom sem kell, hogy ez neki is kipattintott pár új mintát az agyából. Valójában ezeket a szereket gyakran nem is annyira borításként, hanem a légy strapabírását növelendő használják. Mintha az a pisztolyos ragasztó lenne, csak ez alapvetően nem hőmérsékletcsökkenéssel, hanem UV hatására vált halmazállapotot. Ha igaz a vicc, miszerint Chuck Norris találta fel a folyadékot, akkor a nyakamat rá, hogy ehhez is köze van!

Csillognak a tehetségek

 

A park részen volt egy kis sátra az FFF-nek is, Ernőt előszeretettel csípték nyakon egy kis okításra. A leleményes látogatók pedig nem csak a felállított medencékben próbálgatták a kiváló portékákat, hanem a kastélykertet átszelő csatorna áramlását is kihasználták egy kis szimulált switchelgetésre.

 Kétkezes próba

Steve Rajeffen kívül talán még Henrik Mortensen és Charles Jardine bemutatóit vártam. Jó lóra tettem, képzeleten felül teljesítettek. Mortensen, a fura nyelű Zpey botok protezsálója igen impresszív mozdulatokkal hitette el a tátott szájú közönséggel, hogy minden, amit itt látnak, az a vitatható esztétikumú z-alakú nyélnek köszönhető. Mondjuk máskülönben hasba szúrta volna magát! Ő is jól dob. De a legeslegnagyobb élményt akkor is Mr. Jardine számlájára kell írnom. Talán, mert élek-halok az ízes brit akcentusért? Vagy szeretem az angol humort? Vagy ha valaki annak ellenére, hogy elismert szakíró és hetyke bajszú igazi playboy-legyes, nem esik hasra a saját dicsfényében? Vagy, mert egyszerűen levette a cipőjét, feltűrte a nadrágszárát, és beleállt a medencébe, mert a partról milyen ízetlen már az orsódobás? Ha a Monty Pythonnak lenne legyes filmje, abban ő lenne a Pilátus, az fix. Ütős poénok, bohóckodás, közben viszont olyan pompásan végrehajtott dobások, hogy az simán a hihetetlen kategória. És semmi titok közben. Megállítja a kezét, megcsinálja rosszul, megcsinálja máshogy rosszul, látványosan eltúlzott mozdulatokkal vezet a helyes útra. Ha nem lennék elfogult, azt mondanám, hogy van benne valami plusz. Így viszont azt kell mondjam, hogy az egyik legnagyobb komédiás a legyes világban. Érdemes tanulni tőle!

Charles Jardine és az ő színháza

 

A kihagyhatatlan repianyagok begyűjtése, és a világraszóló jó üzletek megkötése után boldogságos arccal vágódtunk be a verdába, és meg sem álltunk hazáig. Nyilván ez a buli nem a szomszédban van, és épp pecára is el lehet lőni az itt felemésztett büdzsét, de ha valaki egyszer rászánja magát, azt gondolom, nem fogja megbánni. További képeket találhat a kedves olvasó a képeskönyvemben. Bandi kollégámnak ezúton is köszönöm a kölcsönbe kapott fotóapparátot.

Még több kép a kiállításról !!

                                                                                         Kutas Gábor

Hozzászólások

Zöldfülü képe

A Leicht fotója nagyon felkeltette az érdeklődésemet, ezért megnéztem az oldalukat, majdan dobtam egy hátast. Ezek az első olyan ultramodern High Tech orsók, amiktől egyszerűen elolvadtam... Elképesztő csodák! Nyam-nyam!

Pálfalvi Gábor képe

Szeretem ezeket a beszámolókat!
Köszönöm!

Zöldfülü képe

Nézz ide te kedves, drága, édes, aranyos kisfiú! Igy kell kötni a buzzert... Kiss

cöc képe

Kösz, hogy elmesélted !
Sörözz többet a szomszéddal ! Yes

Ajándék csónak ne nézd a lapát !

Bolyki Tamás Recsk

Trout Hunter képe

Mondtam én hogy Vén pedofil búza!!!!! háháháháháháháháháháááááááááááááááááá DevilDevil


Balázs Zoltán, Budapest
                 

kuti képe

nekem is tetszett... megint... Wink
A többi képet pedig ide kattintva tudjátok megnézni.

-------------------------------------------
<°)))><   fish or die ;)

mada képe

ernőn kívül semkit nem ismerek az irományban. bár olvasván megismerném mindet ;)
köszi!

"úr isten! mit tettem!?"

Ré képe

Ha nem lesz államcsőd, akkor én jövőre is szeretnék menni. Baromi jó volt.