Legyezőhorgászat

Categoria: 
Igazából nem akarnám öregbíteni magam, de akárhogy is csavarnám, már több mint 20 éve, hogy elkezdtem legyezni. Természetesen Koppenhágában egy kicsit könnyebb volt inspirációt szerezni, de akkoriban a műlegyezők ott is csak egy kis csoport voltak, és ha az ember nem járt pisztángozni vagy lazacozni, nem olyan sűrűn találkozott velük. Volt persze egy pár hasonlóan lökött haverom, akikkel segítettük és hecceltük egymást a fejlődés rögös útján.

Ma ha kíváncsi vagyok egy légyre, valami dobás-tipusra, esetleg egy folyó zónáira Norvégiában vagy Újzélandon, csak beírom a gugliba, a jutyúbra, sokszor nem is fér el egy oldalon a találat. Persze angolul, de ott van az info. Akkoriban nem volt tecső, sőt internet sem, igazi átfogó tudást csak egymástól, meg persze könyvekből lehetett szerezni. Kétségtelenül könnyebb ma információt szerezni, de sajnos hibás információt is Smile Akkoriban csak 1-2 könyv volt a legyezésről, de azok korrektek voltak. Kaptunk egy stabil alapot az egyetemes műlegyes tudásból, amire aztán mindenki a saját szája íze szerint építhetett.

Mikor a Kalandban harmadjára átlapoztam a Legyezőhorgászat könyvet, önkételenül arra gondoltam, -Mit nem adtam volna egy ilyen könyvért 25 évvel ezelőtt. A legyezőhorgászat alapjai szépen összeállítva, néhány felépítmény, meg egy pár cizellált berakás is. S mindez magyarul. Lelkesedésem kíváncsivá tett. Ákost csak hallomásból, illetve futólag ismertem, gondoltam megkérdezem, -Hogy került a könyv az asztalra?

A kérdéseket és válaszokat megosztom veletek. 

Ákos, te mikor kezdtél el horgászni?
Mindig szerettem a horgászokat nézegetni a Duna partján, aztán hat évesen kitaláltam, hogy én is ezt szeretném csinálni. Megkaptam a standard alapfelszerelést (Úttörő bot, tároló orsó, stb.) és elkezdtem lejárkálni a víz mellé, de nyilván fogalmam sem volt róla, hogy mit művelek. Aztán amikor megtanultam olvasni, kaptam egy horgászkönyvet (Nyerges Béla: Horgászatról gyerekeknek), amit rongyosra olvastam, gyakorlatilag kívülről tudtam. Nyolc évesen már kuttyogatót barkácsoltam fakanálból és a májkrémes doboz tetejéből…

Mikor s hogyan próbáltad, éreztél rá a legyezésre?

Tulajdonképpen elkerülhetetlen volt a dolog. Mindig a tanulás, az új dolgok felfedezése izgatott leginkább a horgászatban. A fenekezős, úszózós korszak után jött a pergetés, aztán a harcsahorgászat, elsősorban pergetve. Akkor úgy gondoltam, hogy ez az út vége, innen nincs tovább. Aztán 8-10 év alatt ebbe is belefásultam, kezdett egy kicsit monotonná válni az egész. Már a nagy, hatvan kiló feletti halak fárasztásánál sem igazán emelkedett meg az adrenalin-szintem, úgyhogy váltani kellett. A legyezés már régóta izgatott, egyszer meg is próbáltam, de mivel nem volt sem irodalom, sem horgásztárs, amiből/akitől tanulni lehetett volna, hamar feladtam. A 2000-es évek legelején viszont már az internet, különböző német és angol nyelvű könyvek segítségével könnyebb volt tájékozódni, illetve Paskay Ernő is segített, főleg az első normális, használható felszerelés összeállításában. 

Mik a kedvenc halaid, vized, módszered?

Nagyon szeretek csukázni, süllőzni. A legnagyobb kihívást viszont a galócázás jelenti, talán ezt a halat a legnehezebb megfogni mind közül, bár maga horgászat inkább kellemetlen. A hidegben, hóban-fagyban ácsorogni a jéghideg vízben, mászkálni a csúszós, szakadt partokon, sziklákon, főleg sötétben, nem a legélvezetesebb. Legnagyobb horgászélményem a meleg tengeri legyezés volt. Kétszer is eljutottam Los Roques-re, Venezuelába. Itt elsősorban bonefish-re horgásztam. Ez a fajta horgászat teljesen eltér mindentől, amit itthon, vagy a környező országokban művelni lehet. A halak elképesztően erősek, sok van belőlük, de nehéz őket megfogni. A környezet, a táj gyönyörű. Szinte hihetetlen, de tényleg úgy néz ki minden, mint a fotókon. Kicsit valószerűtlen érzés ott lenni, olyan, mintha egy filmben szerepelne az ember.

Mikor s hogyan jött a könyv írásának ötlete?
Sokat beszéltünk már róla, hogy kellene egy magyar nyelvű legyeskönyv, ami főleg a kezdőknek sokat segíthetne az indulásban. Persze ez mindig az ötlet szintjén maradt. Aztán a Sporthorgászban megjelent egy hosszabb, kétrészes csukás cikkem, aminek nagyon pozitív volt a fogadtatása. Ekkor már komolyabban felvetődött a könyv megírásának lehetősége, főleg Bartha Péter barátom, a későbbi kiadó és szerkesztő győzködött. Kicsit túl nagy falatnak tűnt elsőre, társszerzők bevonásán is gondolkodtunk, de mivel nem vagyok igazán csapatjátékos, megírtam egyedül. Végül még az ábrákat is én rajzoltam meg, egyszerűbbnek tűnt, mint egy illusztrátornak elmagyarázni, amit szeretnék.

Ez nagy munkának tűnik, de mennyi időbe került megírni, átolvasni, stb... ?

Nagyjából egy évig dolgoztam rajta, persze nem napi rendszerességgel. Inkább fejben forgattam egy-egy fejezetet, aztán vázlatot írtam, amit pár hétig kiegészítgettem, javítgattam, végül a számítógép elé leülve pár óra alatt legépeltem. Nagyon nehéz volt a fényképek összegyűjtése, kiválogatása. Amikor egy ilyen munkába fog az ember, hamar rájön, hogy az eddig készített fotóinak a legnagyobb része használhatatlan, nem üti meg azt a mértéket, amit egy könyv megkíván. Szerencsére barátaim nagyon sokat segítettek azzal, hogy felhasználhattam a fotóikat. Ha nem tették volna, nem nézne ki úgy a végeredmény, ahogy. 

S milyen volt a fogadtatás?

Egyelőre csak pozitív visszajelzések érkeztek. Általában mindenki meglepődött a könyv minőségén, tartalmi és kivitelezési szempontból is. Persze ez az árban is tükröződik, de egy 410 oldalas, keményborítós, végig színes könyvet ennél kevesebb pénzből nem lehet kihozni. Reményeim szerint a tartalmi rész nem fog egyhamar elavulni, annak ellenére sem, hogy a legyezés a leggyorsabban fejlődő „szakág” a horgászaton belül.



Mik a további terveid? Következő könyv?

Következő könyvet biztosan nem fogok írni a közeljövőben, esetleg újságcikkeket. Ahhoz, hogy valami ilyen, nagyobb munkába fogjak, olyan mennyiségű új tudásnak, élménynek kellene felhalmozódni, amihez évek kellenek. Inkább ezt a könyvet igyekszem népszerűsíteni, hogy minél többen olvassák, minél többen kezdjenek el legyezve horgászni.

Hozzászólások

H.Péter képe

Nagyszerű! Nekem is megvan a könyv. Jó megtudni a megelőző eseményeket!

"Na dehát ez hülyeség, kérem!"- Besenyő Pista bácsi

Brucis51 képe

Már másodjára olvasom.
Hasznos olvasnivaló.
Talán a csomóknál fényképek helyett ábra jobb lett volna.
De ez nem baj, van a neten elég infó.

Gratulálok!

G.

 

________________________________http://flyfishers-brucis51.blogspot.com/

 

Gyuszi az utánpótlás képe

Jó kis írás,  Zigi, esetleg több ilyet kéne csinálni, mondjuk külföldiekkel is ha lesz rá lehetőség Biggrin .
Ákos, neked meg gratulálok mégegyszer a könyvhöz, nagyon jó olvasni, akár többedszörre is Yes .

 

legyezni jó...és vissza engedem

McFly képe

 Oltári ötlet volt ez a kis riport, minden tiszteletem!
A könyvhöz úgy szintén (még egyszer), nemrég fejeztem be harmadszor, lassan úgy leszek vele, mit a Ragadozó halak horgászata Kövi Gábor által írt részével: kívülről fújom az egészet. Biggrin

-------------------------------------
clogflyfishing.blogspot.com