Kocka-zulu

Categoria: 

"Ha végre itt a nyár, és meleg az idő..."
...nem is vitás, hogy a legjobb valamelyik hűs, hegyi vízben állva pért, pisztrángot kergetni!
Ilyenből viszont nem nagyon van itthon, és a realitás az, hogy jóval kevesebb lehetőség(em) van a külföldi túrákra, mint amennyi idő a pecára juthatna.

Bizonyára nem ismeretlen az a jelenség sem, hogy a kedvenc hazai víz sokszor legyezhetetlen nyáron: vagy a gaz burjánzik a domolykók felett a tilalom végétől, vagy valami bolond, esős időszak utáni áradás miatt nem gázolható a favorit pálya, vagy mederpiszkálási munkálatok miatt olyan zaccos, hogy esély sincs a halfogásra. Van, hogy a pecásnak lesz elege a lerabolt "természetes" vizeinkben fogható arasznyi halak cserkeléséből (sic!), vagy a partokat ellepő műkedvelő természetjárókból, meg a barbár, zajos strandolókból.
Marad a hűtött sör a beárnyékolt szobában, és a vágyakozás a következő hegyi horgászatra... (Na, ez nem az én műfajom!)
...másik alternatíva a "kockatózás"!

Bár nem éppen legyes idill ez a művi és tömeges, "rekreációs" hétvégi szubkultúra, hétköznapokon általában vállalható a történet. Ha egyébként a helyi szabályok megengedik a műcsalis horgászatot, és ha valakinek van elég elvetemültsége ehhez, akár még élménypeca is kerekedhet a dologból.
Én, a nyári kánikulában bizony elcsábulok egy-egy ilyen izzadós, üzletszerű kéjelgésre (... és még élvezem is... )
Aki ezért meg akarna kövezni, egyrészt ne olvasson tovább, mert erről fogok írni, másrészt ezzel az erővel lehetne filózni a telepített pisztrángokkal nyüzsgővé tett, népszerűbb hegyi vizek "kockaságáról"...
Lapozzunk!
 
- Rájuk próbálhatok műlegyezve?
- Hogy mi vaaan? Mutassa már azt a "legyet"!
- Tessék!
- Höhöh... Ezzel nyugodtan! Höhöh! Úgyse fog vele! De árulunk ám gilisztát, meg piócát is... Höhöh...
Az ominózus beszélgetés még 2011. augusztusában, Sükösdön zajlott, egy tőzeges tórendszeren működő magánvíz gazdájával, amikor először jártam legyes bottal ilyen jellegű "intézményben".
Én akkoriban, a kezdő legyesek lelkesedésével, mindent műléggyel akartam megfogni (mondjuk, még ma is...). Miután megkaptam a szóbeli hozzájárulást, összeraktam a magammal vitt #6-os cuccot, 35-ös monó végére fölkötöttem a kigúnyolt, tíz centis, súlyozott, fehér színű Barr's bouface-t, és megrendíthetetlen hittel bedobtam a kakaós vízbe.
Nem akarom túlmisztifikálni a dolgot, de miután leért a fenékre, az első húzásnál éles ütést kaptam. Negyed óra huzavona után, az állkapcsát tartva, boldogan emeltem ki a majd' 6 kilós ősállatot - a tógazda őszinte csodálkozására...
...egy órán belül fogott, további néhány, hasonló méretű hal után a tulaj finoman célzott rá, hogy ha nem vásárolok belőlük, menjek inkább pontyozni! (Ezúttal elmaradt a -"Höhöh"...)

Szórakoztató dolog a pontylegyezés - magam is művelem -, mégsem az lesz a téma. Többen kérdeztek már róla, így most egy másik, még erősebb "kocka-halról" szedtem csokorba a tapasztaltakat.

Afrikai "izompacsirta" harcsát sok intenzív tavunkba telepítenek nyáron, amikor a víz hőmérséklete tartósan 22-25 °C fölé emelkedik. Ez a hal szó szerint szezonális, lévén melegkedvelő: 18 fok alatt leáll a kajálással, 15 fok alatti vízhőmérsékleten elpusztul. Hazánkban csak temperált vizű tavakban vészeli át a telet. Legjobban 30 °C körül érzi magát.
 
Nem egy kimondott szépség. Megnyúlt, izmos teste a mi harcsánkétól hengeresebb. Nyálkás, pikkelytelen bőrének színe sötétebb, szürkésfekete, kevésbé márványozott. Feje hosszúkásabb, laposabb, arányiban kisebb szája körül, négy pár tapogató bajuszszál található. Hátúszója szinte végigéri, és zsírúszóban végződik a farok előtt. A zsírúszó a törpeharcsáéhoz hasonlatos.
 

Igazi erőgép! A horgon kitartóan, szilajul védekezik. Forog, pörög, újra és újra kitör, fejét csóválva igyekszik szabadulni a szúrós falattól.
Módosult kopoltyúikkal képesek a légköri oxigénből lélegezni. Időközönként fölúsznak a felszínig, ahol a fejüket kidugva a vízből, jellegzetes "gluttyanó" hangot hallatva, levegőt nyelnek, és már fordulnak is. Nem teljesen onnan indulnak, és nem is oda fekszenek vissza, ahol a forgásuk látható volt. Viszont ezek a mozgolódások első körben jó közelítést adnak a helyzetük meghatározásához (főleg zavaros, algás, mélyebb vizeken).
 
Nyékládházán, az egyik régi sóderbánya helyén üzemelő horgásztó ("KOI 1.") vize átlátszóan tiszta. Itt nemcsak fogni, de meglesni is sikerült már őket. Persze csak nappal, mert mint a legtöbb "maszek" vízen, itt is pirkadattól-alkonyatig fogadják a vendégeket. Pedig ezek a halak állítólag éjszaka aktívak igazán...
Napközben többnyire laza csoportokban, a mederfenéken fekszenek, legyezőszerűen szétterpesztett bajuszszálakkal. Egyes egyedek a fejükkel elemelkednek a medertől úgy, hogy csak a farkuk érinti az aljzatot, és akár függőleges pozícióban hédereznek. Szeretik a takarást, akadók, nádtorzsások környékét, de gyakran fetrengenek a nyíltvízi, asztalsima mederfenéken, sekélyebb padkákon is. Előfordul, hogy három-négy hal egymás körül hömpölyögve, egymást harapdálva, nyugtalanul úszik vízközt, vagy közvetlenül a felszín alatt. Ezek a halak a szexeléssel vannak elfoglalva: a hímek verekszenek a kegyért... ( Ezeket a legritkább esetben sikerül kapásra bírni. )

Néha az éppen kaja után kutató, magányos halat is látni lehet. Ilyenkor tempósan halad a fenéken, fejét ide-oda kapkodva, bajuszszálaival tapogatja a medret, növényszárakat. Ha ehetőt talál, fölvákuumozza azt, a száját hirtelen nyitva-zárva.
 
A sporik úszóval és fenekezve, mindenféle fehérjedús vackokkal horgásszák. Merthogy minden-, még inkább dögevő. A gilisztától a lecsókolbászig, az állati belsőségektől a halas pelletekig, bármi húsosat fölzabál. Az sem hátrány, ha a csali büdös! Ízérzékelése jó, messziről rágerjed a penetrára...
De ragadozó is! És mint ilyet, a megfelelően vezetett sztrímerrel be lehet csapni.
Felszerelésnek #6-os vagy #8-as botot-, zsinórnak intermediate mellett esetleg süllyedő végűt használok. Úszóval nem mindig lehet elérni a feneket, a teljes hosszában süllyedő viszont, ha ráereszkedik, megriasztja a fenéken lebzselő halat.

Az orsón szükséges a megbízhatóan működő fék! Ez a hal, ha kéri a zsinórt, akkor nem bohóckodik...
Leader nincs, két méternyi, 30-40-s monó kerül a legyeszsinór végére.
A gyors légycsere érdekében lehet használni kapcsot, nem igazán zavarja őket. Ha így teszünk, mindenképpen erős, biztosítható fajtát válasszunk!
 
A légy méretét a fogható halak méretéhez kell igazítani - ez attól függ, hogy mekkorákat telepítenek. Két-három kilósokra 4-2-es horgú, kb. 5-6 centi hosszú-, 4-6 kilósokra 1-1/0-ás, 10-12 centis sztrímerek az ideálisak. Nem támadják a túl nagy falatot!
Típusát tekintve a pulzálóbb, lágyabb mozgásúak közül érdemes választani. Erősen súlyozott bunny-k, wooly-k, leech-ek jöhetnek számításba.
Szinekben nincs tuti. Tisztább vizekben a fekete, a sötétszürke mellett a piros, a narancs, a fehér, az irizáló chartreuse (és ezek kombinációja) is szokott működni. Zavarosban én inkább a világosabb árnyalatúakat erőltetem.

( Mégis, azt gyanítom, hogy ez a hal annak ellenére, hogy harcsaféle, igen jól lát! Erre következtetek abból, AHOGY "észreveszi" a közeledő legyet, ha az nem is ér hozzá, illetve abból, hogy a keresgélők rendszerint irányt váltanak, a fekvők megugranak, ha óvatlanul túl közel megyek hozzájuk... )
 
Bár az úszós horgászok fognak egészen rövid eresztékkel is, legyezve csak a fenéken tudom megetetni őket.
A legyet a bajuszszálak hatósugarába kell bevezetni, minél tovább cukkolva, bosszantva a halat.
"Látottnál" ez nyilván könnyebb dolog.
Mélyebb, és/vagy zavaros vízen nehezebb a feladat (de nem lehetetlen!). Ilyenkor a föntebb már említett, légző harcsák forgásaihoz kell közel dobni, és miután a fenékre ér a légy, apró belerántásokkal, rövid szünetekkel kell a fenéken, közepes tempóban visszahúzni azt.

A lényeg, hogy ők nem fognak közelebb úszni hozzá-, és nem is fogják üldözni a csalit! A kapás csak akkor következik be, ha a legyünket sikerül a bajszok által meghatározott, egy-két tenyérnyi területet felölelő, "akció-zónán" keresztülbukdácsoltatni. Érdekes, hogy amíg a tapogatók érintése kifejezetten stimulálja őket, ha más testrészükhöz ér a légy ( vagy a zsinór), akkor az riasztóan hat rájuk. Ez - talán - az ívási verekedéseikkel kapcsolatos reflex lehet. (?)

A kapás éles dupla ütés, vagy egy erős húzás, ritkábban elakadás-szerű megtorpanás.
A keresgélő halak szinte azonnal, agresszíven odavágnak.
A fetrengők hajlamosak a tétovázásra, sokszor csak kelletlenül odébb úsznak. Ha mégis sikerül fölhergelni őket, akkor egy hirtelen fordulással, határozottan kapják el a legyet.

Néha azonban csak finoman, szinte észrevehetetlen szájmozgással csippentik meg a légy farkát. Ez utóbbi eset főleg a fenéktől elemelt fejjel pilledő halakra jellemző ( és általában lemaradással végződik).
 
Az akasztás mindig "strip strike"-olva történjen! Gyakori a felső szájperemes akadás, és az bizony elég masszív, csontos...
Az akasztás utáni pillanatban halunk ha nem is túl messzire, de erőteljesen meg fog ugrani. Készüljünk föl rá! Ha nem használunk dobókosarat, ügyeljünk, hogy a földre lefejtett zsinór ne akadjon be semmibe, és ne legyen gubancos se. Ebben a halban van annyi erő, hogy kárt tehessen a felszerelésben!
Fárasztásánál figyeljünk arra, hogy a légköri oxigéntől új erőre kaphat! Nem célravezető stratégia a hazai halakhoz hasonlóan pipáltatni... Egyszerűen csak folyamatosan járatni kell, amíg nem válik irányíthatóvá. Ha emelkedni kezd, de még nem a miénk a kontroll, a víz alá nyomott botspiccel igyekezzünk a felszín alatt tartani.

Ha megszelídítettük, kiemeléséhez használhatunk nagyméretű merítőszákot, vagy a szabad kezünket. Hüvelykujjunkkal a szájába nyúlva, az állát alulról megtámasztva, stabil fogás van az állkapcsán.

"Tüdejének" köszönhetően jól viseli a szárazon töltött időt. Halas fotózgatás, hallal való bánásmód gyakorlására ideális partner (nem csak kezdőknek...).

Kevésbé érzékeny a száraz felületek érintésére. Eredeti hazájában (állítólag), ha kiszárad az élőhelye, vagy kedvezőtlenné válnak az életfeltételei, “kimászik” onnan, és a parton, kígyózó mozgással haladva, keres magának másik vizet... Tény, hogy itthon, a fűbe letett bajszi hipp-hopp megindul a víz irányába.
Ettől függetlenül - mint más halak esetében is - törekedjünk a lehető legkevesebb szadira!!!

Nos, nagyjából ennyi az, ami a legyes megfogásukhoz elég lehet, illetve amit tudok a témáról.
A változatosság gyönyörködtet!
Ha valaki ezek alapján kedvet kapott a "kockatavi zuluzáshoz", hát kösse föl a textilt:
- Ne törjön!!! - mert görbülni garantáltan fog...
 

Hozzászólások

Pitti képe

Köszönöm!

"Jé, ez berreg is?!"

polihangya képe

Gratulálok!yes
Nagyon jó írás, és nagyon jók a fenyképek is.
Köszi a fáradságot!
Várjuk a további irásokat is!

 GDNT!
Üdvözlettel
polihangya