A kezdet

Categoria: 

Egy nemzetközi bankban dolgozom és az év elejei közös síelésünk alkalmával egy olyan kollégát kaptam utitársul akivel az elmúlt három évben egy szót sem beszéltünk. Gondoltam nehéz lesz a következő 5 órát tartalmasan eltölteni egy ismeretlen úrral, szakadó hóban, ismeretlen utakon. Az első órában elő is került nála az unaloműző újság, benne a kolléga írásával a csukás kalandjairól a Bodenen.  Gondoltam előveszem régi emlékeimet ( utoljára 16 évesen úszóztam a Velencei tavon, azóta csak szörfözök ) és talán meg lesz a közös téma. Rövidre zárva az előszót, jó hangulatban gyorsan megérkeztünk a célállomáshoz újra megfertőzve, s 2 hónap múlva már újra voltak horgászbotjaim, match bottal kergettem a pontyokat és ismerkedtem a pergetés alapjaival.

Egyre többet olvastam, faltam a könyveket , újságokat és az internetes sajtót. Mellette egy kis Pulse-al zaklattam a Zala folyó domolykóit és sügereit.  Szerencsém volt az idei évben, mivel sikerült rengeteg fajta halat megfognom kezdő pergető pecás létemre. Fogtam a Velencei tavon balint, patakban csukat és süllőt, folyókban domit, sügeret és pisztrángot. Az UL peca mellett egyre többet olvastam a legyezésről és egyre inkább úgy éreztem, hogy ennél a módszernél sokkal több kihívással kerülök szembe, mely csak fokozza a halfogas örömét.

A döntés

Az egyik nap azzal a „bátor” elhatározással indultam el, hogy munka után benézek a legyező horgászok budapesti Mekkájába, s megveszem életem első legyező felszerelését. Természetesen volt néhány szempont a célhalakon és a vízen kívül ami meghatározta, hogy mit keresek. Szerettem volna, ha a felszerelés könnyen szállítható, mivel a feleségem ellenérzését könnyebb legyűrni, ha a bot nem lóg be az utastérbe (a sí zsák helyén) hanem el tudom rejteni a ma már szokásos „titkos” kombi rekeszbe. Ezek a többrészes (3 vagy 4 tagú) botok így kissé nehezebbek, de a szakírók szerint nem rontják a botok karakterisztikáját jelentősen. A felár pedig tényleg elhanyagolható , ha belegondolunk, hogy akar 3-4 wobblert is elveszíthetünk egy „sikeres” pergető napon, míg a legyező botot egy életre vesszük ( néhány gyártó akar 30 éves garanciát is nyújt a gyártási hibákra ).

Szerencsére volt időm arra, hogy megvárjam Ernőt (még akkor nem tudtam, hogy mennyi segítséget jelent nekem a jövőben az ismeretségünk) aki tanácsot tud adni az első felszerelés vásárlásakor (aztán másodszorra és akár harmadszorra is). Előre bocsátom, hogy a fórumokon általában mindenki azt ajánlotta, hogy egy max 9 lábas #5/#6 osztályú bot a kezdőknek megfelel, ne legyen drága mert ha megunom/megutalom legalább nem veszítek sokat mikor eladom. A böngészésből az már kiderült, hogy itt talán fordítva oszlanak el a költségek. Míg a pergetésnél az ember megveszi a botot s aztán zsákszámra vásárolja a wobblereket, kanalakat, villantókat, jigg fejeket és gumihalakat, mely sokszor a bot/orsó árának a többszöröse is lehet, addig a legyezésnél a jó botválasztás egy életre is szólhat, s a legyeket pedig lassan megköti majd az ember…

A boltban

Ernő kikérdezett töviről-hegyire, hogy mire horgásznék, milyen vízen/ körülmények között? Mivel nálam a célhalak a domolykó, pisztráng, sügér és helyszínként a folyók felső szakaszát, kis patakokat jelöltem meg. Ő is a rövid, alacsonyabb zsinórosztályú botokat ajánlotta.  Végigrágtuk a jövőben felmerülő költségeket és megnyugtatott, hogy a jobb minőségű botokkal akár az unokáim is horgászhatnak majd ha vigyázom rájuk. Ernő kissé megkönnyítette a választást mikor kiderült, hogy a Traum River Blue Water #3-#4-es 198cm hosszú botjára most tud 20% kedvezményt adni, így rögtön magamévá tettem egy hozzá való orsóval (ebben az osztályban nem kerestem cserélhető dobos orsót, mert a vizek és célhalak miatt csak WF zsinórral horgászom). Kicsit mellbe vágott a hozza ajánlott zsinór ára ( néhány zsinór drágább mint egy pergető bot), de aztán eszembe jutott, hogy az UL botomhoz vett 0.1-es szuper fonott zsinórom sem volt sokkal olcsóbb. Elméletileg ez a legyező zsinór 4-5 évet is kiszolgál megfelelő karbantartás mellett. Ajándékul kaptam meg 10 legyet domik ellen, s továbbá Ernő felajánlott a drága idejéből 1-2 órás száraz edzést, hogy az alapdobásokat megtanítsa.

A gyakorlás

A legyes cucc ott pihent a botzsákban és vártam a lehetőséget az első gyakorlásra Ernővel, mert nem akartam a magam szakállara elindulni autodidakta módon, mivel a véleményem szerint sokkal nehezebb a rosszul beidegződött mozdulatokat kiirtani, mint amennyit az ember nyer az első legyes hal megfogásával.

Elérkezett a tanítás napja, Ernővel elmentünk a Népligetbe lengetni. Kiderült, hogy nem hibáztam mikor nem magamtól akartam megtanulni az alapvető dobásokat. A lengetést még úgy ahogy rendben volt… előre lengetés rendben ( köszönet a pergetésnek ) de a hátrafele lendítésben rendre kevesebb energiát vittem bele. A gyakorlás végére Ernő megnyugtatott, hogy ezzel nem lesz igazan gondom ha meg eleget gyakorlok, nem vagyok reménytelen eset (az otthoni gyakorlások közben megállapítottam, hogy Ernő igen udvarias  Smile ). Az orsódobással azonban mar meggyűlt a bajom, nem tudtam egy lendítéssel elég energiát adni a zsinórnak és mindig lent állítottam meg a botot. A két órás gyakorlás után a szörfözéshez szokott vállaim új izomcsoportokat ismertek meg, s másnapra kellemes izomlázam alakult ki.

A következő hetekben pecára nem volt lehetőségem, de ebédszünetben sokszor kisétáltam a Városligetbe és csak lengettem, lengettem, lengettem….Készültem az első bevetésre.

Első peca, első hal…

Hónapok óta szemeztem egy patakkal, sokszor hajtottam keresztül rajta és reméltem, hogy van benne hal is. A család legkisebb tagja születésnapjára cirkuszjegyet kapott, s én pedig szabad 3 órát. Amint a család elhagyta a házat, lázas pakolásba kezdtem, s hajrá a víz. Sajnos a nagy rohanásban a legyek otthon maradtak. Visszafordulni már csak babonából sem akartam így útba ejtettem az egyik horgászboltot, ahol a szakik tanácsára már nem száraz/poli legyet vettem, hanem nimfákat (már novembert írtak a naptárban). A parton izgatott szerelés következett, kiválasztottam egy rózsaszín csonti szerű nimfát és lengettem, lengettem és „prezentáltam”. Kis idő múlva felmerült bennem, hogy hogyan fogom én érzékelni a kapást, ha a csalim egy több mint két méteres vékonyodóra van kötve? Eszembe jutott, hogy talán nem szentségtörés készíteni kapásjelzőt. Igazán extra kapásjelzőt készítettem a parti szeder indájából, amit felcsavartam és felkötöttem az előkémre. Nem nagyon rontotta a lengetéseim minőségét, sikerült is vele eldobni 4-6 métert is néha. Fél óra kitartó lengetés, dobás és úsztatás után meg is érkezett az első kapás, eltűnt a szederinda! A bevágás után már éreztem a menekülő hal „rúgásait”, de néhány pillanattal később már a felszínen forgolódott egy domolykó! A magas part miatt kicsit úsztatni kellett, - mivel nem számítottam az első alkalommal halra, így merítőm sem volt - hogy kézzel ki tudjam venni. Boldogan készítettem el az első képeimet a legyes domolykómról, sajnos egy mobil volt a csak kéznél, így a kép nem éppen tökéletes.

Persze elkapott a hév, gondoltam nem is olyan nehéz ez a peca. Kezdtem bátrabban lengetni mely rögtön néhány előke szakadást és légyvesztést eredményezett. Kezdtek fogyni a megfelelő nimfák… Volt még két lekövetésem, melyek elöl sikeresen emeltem ki az utolsó pillanatban a nimfáimat, Murphy itt is működik.

Na is most jött a neheze…. Nem lehetett otthon dicsekedni mert persze a legyes botot meg nem gyóntam meg otthon, csak minden nap ott lapult az autó titkos rekeszében. Persze a haveroknak ment az MMS, de otthon csak boldogan lapítottam.

Az első 

Gépszíj

A rendszer beszippantott, elkapott a gépszíj. Már a következő bot vásárlását terveztem, mely alkalmas lehet arra, hogy a téli gázolás mentes napokon is használni lehet a magas Zala partokról (cseh nimfázás) és a nyári napokon alkalmas a nagyobb folyókon szárazlegyezésre is. Napokat töltöttem el hazai és külföldi internetes oldalakon megtalálni a megfelelő #5 / #6 osztályú botot. Mivel itt már hosszabb bot volt a cél, le kellett mérnem a kocsi „titkos” rekeszének a méretét, hogy el tudjam rejteni az új botomat. Persze 2 botot már nem lehet titokban rejtegetni, szóval elkezdődött otthon a puhítás. Állandóan elöl volt a születésnapomra kapott Szmutni Ákos Legyezőhorgászat című könyve, a legyezésnél voltak nyitva a mellékhelységben felhalmozott horgászmagazinok.

Szóval ment a matekolás, hogy a most a 260cm hosszban elég e a 3 tagú vagy a 4 tagú botok közül kell választanom. Logikus választás lett volna a Blue Water-ból venni a második botot, így otthon már lehet képeket mutogatni, nem lesz feltűnő a két különböző bot és orsó Smile . De sajnos a 3 részes botok kiestek ebben a hosszban, mert 2 cm-en múlt az elhelyezésük a „titkosban”. Így maradtak a célkeresztben a Redington botok, melyek meg belefértek az általam felállított képzeletbeli keretbe. (Nekem fontos felállítani valami fix pénzügyi korlátot mert hajlamos vagyok arra, hogy azt mindig kicsit feljebb tolva lassan duplázzam a költségeket{ szörfdeszkás tapasztalat }).

A GLoomis Xperience nagyon tetszett ( a márkajegy nem különben  Smile , mintha egy hölgy venne autót, a marketing működik  Smile ), de az induló ára már túl volt azon az összegen amit a botra szántam, mivel már tudtam , hogy lesz egy csukázó botom is a jövőben (sőt a neoprén mellesem mellé tervezek egy nyári gázló cuccot is, mivel ebben a ruhában 4-5 kg is leadhat az ember). Szerencsés véletlennek köszönhetően tévedtem újra a Kaland oldalán a GLoomis linkre, ahol egy pillanat alatt megoldódott a problémám. A „tiltott” tárgy NAGYON le volt értékelve, szóval nem lehetett kérdés a telefon. A fiúk félretettek nekem egy botot az #5-s osztályból, én meg bevetettem a nehéztüzérséget otthon az engedélyért. Már az engedély előtt Ernő meggyőzött, hogy olyan orsót válasszak, melyhez bármikor lehet pótdobot vásárolni és meg 10 év múlva is a piacon lesz. Így kötöttem ki a Sage 1650-nel, mely igazán szép darab, lehet hozzá pótdobot venni és igazan klassz kis féke van, mint később kiderült.

A második botavató

Miután megkaptam az engedélyt othhonról gyorsan begyűjtöttem a szajrét, s már terveztem is a botavató pecát. Az első havas szombaton el is engedett a család, szépen felvettem a snowboard nadrágomat és kabátomat mert reggel már -4C mutatott a hőmérő. Irány a kis patak, hátha ebben a hidegben a mélyebb részeken meg találni domikat. Persze megint kapkodtam, nem készítettem el megint a szívószál kapásjelzőt, így megint csak arra hagyatkozhattam amit a part kínált. „Hála Istennek” a szemetelés meg nem halt ki nálunk, így találtam hungarocelt a parton, melyből egy 1 forintos nagyságú darab lett a kapásjelzőm. A parti nádas miatt szó sem lehetett lengetésről, maradt a cseh nimfázás a kezdők kapásjelzőjével. Aranyfejű nimfát kötöttem és megkezdődött az első téli pecám műléggyel. Negyven perc kitartó úsztatás után jelentkezett a botavató domolykó, mely igazán szépen védekezett. Kicsit meg kellett úsztatnom, hogy olyan helyre érjünk ahol kézzel ki tudom emelni. Nagyon boldog voltam és már küldtem is kedves nejemnek a diadal MMS-eket !!!

Téli domi

Tovább horgásztam, ha már elengedtek nem megyek vissza az első hal után egy óra múlva! A következő beállásnál hamar jelentkezett a következő domi is, vele többet kellett küzdeni mert sikerült egy akadóba bemenekülnie, de aztán győzött kitartás és a horgász szerencse, s egy percen belül Ő is a parton végezte egy fénykép erejéig.

Tudom, hogy csak ezután jön a neheze, mikor a vízben gázolva kell felkínálnom megfelelően a száraz legyeket a Zalán, figyelve arra, hogy ne akadjak fel minden második bokron vagy belógó ágon, melyekből szinte minden méterre akad egy.

Addig is kötögetem otthon a nimfákat, streamereket és polibogarakat...

Hetyéssy Pál