Iránytű, az első lépéshez

Categoria: 

A Tenkara sokak számára lehet az első lépés a műlegyezés felé. Tenkara módszerrel legegyszerűbb kipróbálni, milyen lehet műléggyel halat fogni, milyen érzés egész idő alatt mozogni, vízben gázolni, keresni a halat, és folyamatosan dobálni, prezentálni a műlegyet új és új ígéretes helyekre. Különösen gyerekeknek, de anyagilag nézve is legjobb választás a „tenkarás kóstoló”.
Hogyan s miért?

Sok éves horgász pályafutásom alatt, több embert tanítottam horgászni, legyezni, legyet kötni és dobni. Ez utóbbi műlegyező dobóoktatóként is sok szép és hasznos élményt valamint tanulságot jelentett. Különösen szívesen ismertettem meg gyerekekkel a horgászat örömeit, Koppenhágában 6 évig egy napközi jellegű horgásziskolát is vezettem. Persze más feladat, élmény egy „nemhorgászt beoltani”, és más egy aktív horgásszal megismertetni, megszerettetni egy új horgászmódszert. Mindkét esetben vannak kritikus fontossággal bíró helyzetek, amiken eldőlhet a „megfertőzés” sikere Smile

Még mielőtt víz közelébe kerülnénk, meghiúsulhat a próbálkozás magas költségek miatt. Vannak barátaim, akik elsősorban azért nem síelnek, próbáltak bele a síelésbe, mert két gyerekkel már a kóstoló ára is túl soknak tűnt. Síléc-cipő-bot stb. bérleti díj plusz felvonó már egy hétvégére is komoly összeg, és a legszörnyűbb az lenne, ha megtetszene mindenkinek a síelés, és rendszeressé válna Biggrin Sajnálatos módon műlegyező körökben is megtalálható egy „sznob-réteg”, akik szeretnék azt a képet kelteni a kívülállókban, hogy a műlegyezés egy különlegesen elit, és drága sport.

Különösen teljes kezdőknek, de fiataloknak is sok múlik azon, hogy az egész ne legyen túl bonyolult. Első alkalommal sokkal fontosabb a kellemes, eredményes horgászat élménye, mint az, hogy megértse, mi a különbség egy DT és WF zsinór között. Dobásnál sem a „five essentials” betartása a döntő, hanem az, hogy meg tudja horgászni a haltartó helyeket. Évekig éltem Németországban, többször találkoztam kezdőkkel, akik elsősorban azért nem tanultak meg korábban németül, mert a nyelv „híre”, a bonyolult, tökéletességet igénylő nyelvtan, túl nagy feladatnak látszott. Ugyanezek az emberek, többnyire lelkesen használtak egy igencsak leegyszerűsített angol konyhanyelvet…

Végül, de nem utolsósorban, egy bevezetés a műlegyező horgászatba kell, hogy tartalmazza a halfogás örömét is. Inkább sok hal legyen, folytonossággal, mint egész nap várni a nagy kapitálisra. Semmiképpen sem próbálnék meg beavatni valakit egy őszi, finnyás, péres vízen, sokkal inkább vinném nyári, lelkes, suhanc-domolykókkal teli szakaszra.

Várakozás a horgászat megrontója, avagy -ettől a tenkara sokkal aktívabb 

Pontosan ez történt a nyáron. Luca, legkedvesebb másodunokahúgom, Smile már többször is volt horgászni velünk, fogott is mindenfélét, legutóbb szép pisztrángokat Felsőtárkányban. Régen megkötötte első műlegyét, beszéltünk többször is róla, hogy elmegyünk együtt legyezni, de mindig közbe jött valami, illetve valamiért nem tudtuk megszervezni. Egy igazi pisztrángozáshoz kellene bizonyos szintű dobótudás, sőt egy gázlóruha, egyéb felszerelés, és ezeknek csak egy részét lehet kölcsönözni.

A nyári domolykózás egyik kellemes mellékhatása, hogy akár rövidnadrágban, egy könnyű dorkóban vagy szandálban is lehet horgászni. Az ún. „wet-wading” pontosan erről szól. Úgy gondolom, legjobb ilyen kellemes nyári melegben kipróbálni a gázolós horgászatot. Nem kell előtte gázlóruhát szerezni, és nem kell utána, ha a horgászat mégsem tetszett annyira, gondolkodni, hogy mi legyen most az egyszer használt juniorméret gázlóruhával. Sőt, fürdőruhában kifejezetten strandhangulata van a pecának. Nyáron több jó magyar domolykós víznek úgy a vízállása mint a hőmérséklete alkalmas a tesztelésre.

A szerelés nem lehetne egyszerűbb

Tapasztalt horgászként már fel sem tűnik, de egy kezdőnek lehet stresszes a műlegyező szerelés használata, és itt nem csak a dobásra gondolok. Lehúzni a megfelelő zsinórmennyiséget, kezelni a lazán lógó felesleges zsinórt, fárasztani a halat az ujjunk alatt húzott zsinórral, ne adj Isten tekerni az orsón… Egy kezdőnek sokkal egyszerűbb a tenkara módszer. Orsó nincs, a zsinór hossza adott, mikor hal van, csak meg kell emelni a botot, a dobás pedig gyerekjáték. Egy 3-3,5 méteres tenkara botra legjobb egy 4 méternyi előkét rakni, ami egy-két légy újrakötése után is lesz úgy 3,5 méter. Ezzel a szereléssel könnyedén prezentáljuk úgy 6 méterre a legyet, és ha óvatosan mozgunk a vízben, semmi gondot nem okoz ilyen közelre menni a domolykókhoz.

Igazán könnyű dobni a tenkara bottal

Tenkara botokból Európában nem nagy a választék, és úgy 150 Dollár, vagyis 30.000 Ft. alatt gyakorlatilag semmi. Most ha valaki úgy érzi, kedvet kapott a tenkara módszerhez, akkor vegyen egy rendes tenkara botot. De ha csak bele szeretne kóstolni, és majd kiderül, akkor egy olcsóbb alternatíva a cél. Már korábban is írtam, hogy egyik-másik spiccbot elég könnyű és finom ahhoz, hogy tenkarázni lehessen vele. Az igazi tenkara botok egyik tulajdonsága, hogy könnyen szállíthatóak, sokrészes teleszkóposak, félméternyire össze lehet tolni őket, hogy elférjenek a hátizsákban vagy annak oldalán. Most tavasszal egy érdekes spiccbotot találtam a Daiwa cégtől, ami úgy a termékei mennyisége mint minősége szempontjából a világ vezető horgászcikk gyártó társasága. A „Compass” vagyis iránytű modellnévre hallgató spiccbot három hosszban kapható, 3-4-5 méteres. Mindegyik elég finom, érzékeny a tenkara módszerhez, igazi lilian zsinór van a spiccre erősítve, és összetolva még a félméteres hosszat sem éri el. Ráadásul kedvező áron, itthon is több boltban kapható a Compass.

Úgy gondolom a Compass 3 méteres modellje a leginkább kihasználható, és ez már 6.500 Ft. körül kapható. Egy ilyet készítettem be Lucának, hozzá egy 9 lábas, vagyis 2,7 méteres vékonyodó előkét, aminek 0,18-as végéhez kötöttem egy méteres 0,15-ös patonyt. Szerintem kezdetben felesleges ezzel-azzal próbálkozni, legegyszerűbb egy puha, gyári, vékonyodó előke, ami pl. a Kalandban jó áron kapható. Ez a bot-előke kombináció egyszerű, és akár 6 méter távolságra könnyen használható.

Az első

Az Ipolyra mentünk, és a rekkenő hőségben légkondi ide, lehúzott ablakok oda, mire az Ipoly partjára értünk, valójában csak arra gondoltunk, minél hamarabb vízbe menni. A tenkara felszerelésnél egyszerűbbet egy évfolyam teljes mérnöki kara nem tudna kitalálni. Az előkét rá kell hurkolni a spicc végén található lilian zsinórra, majd szépen lassan a teleszkópos bot mindegyik tagját kihúzni, helyre igazítani, kötni egy domibarát polibogarat a patonyra, és kész. Talán 2 percet töltöttünk a tenkara bemelegítésével, egy pár dobás, persze az ágak alatt srégen, polibogár követése az áramlatban, bot és előke tartása és a légy követése, majd amikor vége a meghorgászható dobásnak, egy-két finom mozdítás a légyen, hátha most kapnak rá, majd egy újabb dobás kicsit lejjebb-feljebb… 2 perc múlva Luca önállóan horgászott, én pedig nekiálltam a saját cájgomat összerakni. A felénél voltam, amikor látom és hallom, Luca halat fogott. Egy-két fénykép, kis segítség a szabadításhoz, ami a szakállnélküli horogról nem nehéz, korrekt visszaengedés, és gratuláció, meg volt Luca első hala műlégyre Smile Még nem vagyok kész a szereléssel, amikor a második is megvan, ami könnyedén és „rutinosan” lett visszaeresztve. A harmadik egy kicsit mélyre nyelte a legyet, ezért kínlódás helyett inkább segítettünk egy horogszabadító fogóval.

Csak óvatosan, nehogy megsérüljön...

Csodálatos horgász-délután volt, igazi felfrissülés vízben állva a kánikulában. Luca apukája könnyűpergető szerelékkel horgászott, én legyeztem, Luca pedig megfogta aznap a legtöbb halat Smile Egyszer-kétszer segítettem, inkább az ígéretes helyek, tartások kiszúrásában, de igazán, a tenkara bottal való suhogtatás annyira egyszerű, egyértelmű… Egy „nagyobb” domi megszákolása, kiemelése kívánt néha kis odafigyelést, mert ugye örömmel ugrottak meg az utolsó pillanatban, szívesen a horgász lábai között lefele… Biggrin

Kisebb vízben "Tenkara Rules"

Én magát a tenkara módszert fantasztikusnak tartom, bizonyos körülmények között a legeredményesebb és legszórakoztatóbb technikának. Mindemellett úgy gondolom, a tenkara módszer egyik fontos értéke az lehet, hogy könnyen és egyszerűen bevezeti a horgászt a műlegyezés világába. A dobás motorikus része és a légy vezetése alapvetően ugyanaz, ezért adott és könnyű a „továbblépés” az igazi műlegyezés felé.

Ilyen nagyok bandáztak

Ha megtetszett a tenkara módszer és gyakran lesz a Compass suhogtatva, akkor egy teniszütő-nyél vagy EVA-szivacs markolat felragasztása növeli a komfortérzést, de a bot annyira könnyű, hogy még egy gyerek is elhorgászik vele egész délután fáradság nélkül.

Görbüljön Smile

Hozzászólások

polihangya képe

 Valamikor a járműalkatrész boltokban lehetett kapni parafa lapot, amiből tömítéseket vágtak ki, ha még forgalmaznak ilyen anyagot,abból egy 30-40 mm-es csíkot a botra rátekercselve fel lehet ragasztani. (Esetleg idősb autószerelőknél is lehet utána érdeklődni) Pár évtizeddel ezelőtt láttam ilyen nyéllel készített üvegbotot, ami minden gond nélkül szolgálta gazdáját.
GDNT!
Üdvözlettel
polihangya

 GDNT!
Üdvözlettel
polihangya

Cephalus képe

Ez a spiccbot sokkal jobb. Az előző a Rubin Pole se volt rossz, de ez sokkal érzékenyebb, konkrétan érzem, ahogy húzza a poli hátrafelé, ráadásul kisebbre össze lehet csukni. Én továbbra sem fogok a patakokra legyező botot vinni, hiszen ezzel is átdobok a túloldalra, cserkelni, bujkálni pedig ugyanúgy kell, sőt, már gyakran a Sajóra is ezzel megyek. A nyélre tényleg jó lenne valami borítás, mert igen csúszós vizes kézzel, szerintem parafa lesz, hiszen ha a bot eltörik, nem a nyéltagnál fog. Én 21-es horogra kötött legyet is dobáltam már vele, az is ment, bár tény, nem lehet a maximális távolságra eldobni. A Sajón azonban nyugodtan kötök akár két méteres előkét is, lehet vele dobni bőven. Remek, egyszerű módszer, a maga helyén, módján kezelve. A legnagyobb előnye számomra, hogy bicajjal is mindig nálam lehet egy legyező felszerelés. (Direkt jó, hogy sok tagos a bot, nem igazán zörög bicajozás közben, tehát a karbon hosszabb életű lesz.)

Tudod ez a dolog nem is a halakról szól, a lényeg a horgászat, maga a folyamat!
(Jack O'neil)

Zigi képe

Köszi Smile
A www.tenkara.eu oldal, szerver átállás utáni átalakítás alatt van. Sajnos a főoldal alatti rendszer nem aktív, de mivel nem olyan sok látogatója volt az oldalnak, így mi sem kapkodjuk el az átállást. Nézz rá néha-néha, mert hamarosan, frissülve újraindul.

.....

Sok ember horgászik egész életén keresztül anélkül, hogy tudná: nem is a halat keresi.

(Henry David Thoreau)

Korvin képe

Elsőként köszönet az ötletért/írásért.
Hadd kérdezzem meg, hogy mi van a tenkara.eu-val.
A főoldal után semmi sem nyílik meg (nekem).

 

Oszi képe

Ez szuper! Tenkarázni nagyon jó! Most rendeltem az USA-ból egy 4,2-5 méteres Tenkarát, de én nimfázni fogok vele (paducra, márnára, domira). 8:2-es akciójú, tehát medium verziót választottam az esetleg beeső márnák és az erős sodrás miatt. Az egész bot összesen 100gramm, szinte súlytalan. Az öt méteres hossz pedig soknak tűnhet, de kell, hogy a paducok ne ijedjenek meg. Nem mennek el, de érzik az ember jelenlétét és emiatt sokkal nehezebb kapásra bírni őket. Szuper módszer ez tavasztól márnára, domira és bagolykeszegre, de még bodorkákra is, a paducok pedig egészen a tél beköszöntéig foghatók nimfákkal.
Azért lettem szerelmes a módszerbe, mert nemrég fogatam paducokat karbon spiccbottal. Hát......az élmény semmilyen hagyományos legyes bottal való halfogáshoz nem fogható. Épp a hal szívverését nem érzi az ember fárasztás közben.
Nincs zsinóradagolási lehetőség, ezért 1-1 nagyobb hal elfárasztása ügyességet és koncentrációt kíván, nem kevés izgalommal és szívveréssel jár.
Azt hiszem, a hét végétől a legyező botjaim parlagon fognak heverni és el fognak porosodni a szekrényben. Biggrin

starboard1971 képe

 nagy kár, hogy csak most írtad... jövőre kipróbájuk a Sión vagy az Ipolyon