A harmadik félidő - Minden út haza vezet

Categoria: 

Szombat reggel. Már csak a hivatalos eredményhirdetés volt hátra és a záró vacsora. Reggeli után úgy döntöttünk lemegyünk a tengerhez és pecázunk egyet. Holland barátaink elmondása szerint „bent vannak” a tőkehalak, szépen lehet őket fogni. Ők belly-vel is horgásztak, szépeket fogtak és sokat (legnagyobb közel méteres volt). Hetes botok elő, süllyedő zsinór, nagy hallegyek és irány a part.

Móló-peca

Néhány száz méterre a szállásunktól volt egy elhagyott kikötő-féleség 3-4 méter magas parttal, kb. 15-20 méteres vízmélységgel. Dobás után megvártuk míg lesüllyed a légy, a zsinórt teljesen függőlegesen húztuk vissza. Az elsőt Józsi fogta, meg a másodikat, harmadikat és negyediket is. Simán szektor 1-et horgászott, mi csak 1-1 darabot fogtunk. Nem voltak nagyok, kb. 1-2 kg közöttiek, de szépen küzdöttek, ahogy a mélyből húztuk fel őket.

Fekete tőkehal

A hivatalos program után ismét a parton voltunk. Az apály miatt hiányzott másfél méter víz. Valószínűleg ez volt az oka annak, hogy most másfajta tőkehalak jöttek, hasonló méretben és mennyiségben.

Közönséges tőkehal

Vasárnap reggel. Utálok pakolni. Miért van az, hogy hazafelé mindig kétszer annyi cuccot kell elpakolni ugyanannyi táskába, mint induláskor? Hosszú út várt ránk, végig kellett gondolni mire lesz szükségünk közben, hogy azok kéznél legyenek. Persze ez reménytelen, a kemping gázpalack mindig legalul volt, ha szükségünk volt rá. Gyula a tőle megszokott profizmussal a rendelkezésre álló 3 m3 helyre bepakolt 4 m3 csomagot.
Kiadós reggeli után búcsúzkodás a szomszédoktól, majd irány Svédország. Terveink szerint a keddre foglalt komp helyett már hétfő este Trelleborgban lehetünk és a reggel már Németországban ér minket.

Valahol úton, éjjel, esőben

A Mosjøen- Falkenberg közötti közel 1400 km távolságot váltott vezetéssel letekertük úgy 20-22 óra alatt. Aki éppen nem aludt az gyönyörködött a tájban. Norvégiában a 6-os számú főúton haladtunk, ahol 80 km/h a megengedett sebesség lakott területen kívül, ezt korlátozták elég gyakran 70-es táblákkal. Percenként haladtunk el tó mellett, vagy több kilométeren keresztül patak/folyó mellett vitt az utunk. Hihetetlen, de a meredek sziklák repedéseiből több méteres fák ágaskodtak, ahol pedig volt némi termőréteg ott 10-20 cm vastag moha borította a talajt.

Esőben felfele, emelkedik az út, Dovrefjell a hegyek mögött

Ahogy közeledtünk a Dovre Hegységhez egyre hidegebb lett, előkerültek a kabátok a pihenők alkalmával. Fenn, a Dovrefjell fensíkján az amúgy kellemes 15-20 fok helyett 10-12 fokot mutatott a hőmérőnk, ez már tajga. A növényzet percről percre haladva szinte eltűnt, néhány bokor, cserje, örökzöldek dacoltak a szélsőséges körülményekkel.

Dovrefjell, innen már csak moha és zúzmó a köveken

Egész éjjel vezettünk, hogy időben átérjünk Svédországba. Ha jól emlékszem én is ültem a volán mögött, míg Gyula fel nem ébresztett, hogy most már álljak meg egy benzinkúton és pihenjünk. Délelőtt érkeztünk Falkenbergbe, az Ätran folyóhoz. Megreggeliztünk/ebédeltünk egy folyóparti parkban és megkerestük a „halőr” bódéját. Zigi emlékezetből odanavigált minket, persze itt is járt már. A faház falán nyitható üvegvitrinben volt egy méteres táblázat, ide írták be a fogásokat halfaj szerint dátum/tömeg/hossz adatokkal. Ez szerint aznap semmit, előtte 1-2 nappal összesen fogtak talán 2-3 lazacot (1-5 kg között).

Fogási napló

Gyors megbeszélés: a kompig még kb. 200 km, ez max. 3 óra, a napijegy kedvező, 120 svéd korona, este 6-ig pecázhatunk. Irány a bank, norvég koronából svéd koronát kell „csinálni”. Ez sikerült is, de kb. 3 napijegy árát bukjuk a helyi pénzintézetnek köszönhetően. (szörnyű árfolyam, kezelési költség)

Lazacozás az Ätran folyóban

Gyors beöltözés, erősebbik cucc összerak (mind 7-es), Gyula perget. Az első szakaszon csak garnélával szabadott horgászni, a másodikon csak pergetve, aztán néhány legyezős-pergetős közös szakasz, végül az utolsók a torkolatnál csak „legyezősek” voltak. Ahogy mentük a folyó partján ötpercenként láttunk hol egy burványt, hol egy méretes farokúszót, néha pedig komplett lazacot szaltózni. Ígéretesnek tűnt, bár tudtuk, hogy ez már a vonulás utolsó szakasza.

A torkolat feletti rész volt úgy-ahogy gázolható, nagy kövekkel és erős sodrással. Ott legyezett két helyi, egymástól 30 méterre haladtak lefele lépésről-lépésre. Lazacozásnál az a „szabály”, hogy egymástól kellő távolságot tartva meghorgásszák a pool-t, jó szakaszt, ott kimászik a vízből és visszagyalogol a parton a kiindulópontra, megvárja míg az előző lejjebb megy és kezdi elölről. Ha többen vannak, kicsit „sorbanállós” feeling, de hát itt lehet halat fogni, ez egy gyorsabb szakasz utáni belassuló víz, itt pihennek, torlódnak a halak. Szerencsénkre csak mi maradtunk itt, nem kellett folyamatosan mozognunk, egymástól biztonságos távolságban horgásztunk. Én inter végű zsinórt használtam (made by Benyus), először a Norvégiában született Piros Arany névre keresztelt legyet próbáltam, eredménytelenül.

Piros Arany

Wooly Bugger-rel fogtam egy 30-as domolykót, közben percenként ugráltak a lazacok, néha 3-4 méterre tőlünk. Egy nagyobb zonkerre mintha kapásom lett volna, mindenesetre lelkesebben dobáltam tovább. A streamer-es dobozomból otthon gondosan kipakoltam minden olyan legyet, amire nem volt szükségem a versenyen, mégis találtam egy csukalegyet karácsonyfadíszből (amelyik azt mondja dobás közben hogy srrrrrrr-sssrrrrrrrrrr), na ezt raktam fel utolsónak. Pár perc múlva előttem 10 méterre ugrott egy 4-5 kilós, elkezdtem azt a részt dobálni. Ötödik dobás után behúztam vagy 2 métert, amikor perec lett a botomból és már ugrott is egy szaltót (olyan 70 cm lehetett). Amilyen gyorsan jött olyan gyorsan ment is, szakította a 35-ös mono-t. Valószínűleg sérült volt, nem tudom, de bírnia kellett volna. Ez volt számomra a lazacozás, egy ideig valószínűleg ennyi is marad. Gyulának volt pergetőre egy hasonló akciója, az nem akadt. Persze hogy maradtam volna estig, simán benne volt a lazacfogás esélye a napban, de indulnunk kellett. Útközben csak bámultam ki az ablakon és többször is megfogtam gondolatban. Állítólag nem adják könnyen magukat, lehúznak akár 50-100 métert első felindultságból és lehet futni utánuk. Kipróbáltam volna.

Reflex

Most korábban értünk a komphoz mint két hete (dobhattam volna még párat), várnunk kellett egy órát. Rutinosan foglaltunk „alvóhelyet” hogy ne az összetolt székeken feküdjünk. Kipihenve partraszálltunk Sassnitz-ban, és leszámítva a tankolásokat és néhány gyorséttermet meg sem álltunk Veszprémig.

Csak a szépre emlékezem.... Smile

Hozzászólások

starboard1971 képe

borzi képe

 Aha. Levizsgáztak volna a különböző toldások... Négy helyen van három különböző, ha emlékszel. Biggrin

benyus képe

Hát ezt jól elbaxtad, borzi! :evil: Milyen szép lett volna pedig, ha egy északi lazaccal avatod fel azt a sufnitunigolt kábelt! Micsoda referencia lenne, dőlnének hozzám a megrendelések Cool

-------------------------------------------------------------------------------------------------------
"A fantáziát kárpótlásul kaptuk mindazért, amik nem vagyunk, a humorérzéket pedig vigaszképpen azért, amik vagyunk."&

Milán képe

Yes