A Garadna-patak

Categoria: 

A Garadna-patak, legyezve (ahogy nekem bejött…)

Az itt leírt „okosságok” nem biztos, hogy újak. Azt, hogy legyessé váltam (kezdek válni), rengeteg információ begyűjtése, és közel 30 éves horgászmúlt előzte meg. Ez idő alatt „ragadt” rám ez-az. De a közelében sem jártam volna az itt leírtaknak, ha nem találok az interneten számtalan forrást a legyes horgászatról, és egyre többet - szerencsére - magyarul is.

Ha rábukkantam olyan dologra, ami érdekes volt, illetve amit megerősítettek a vízen tapasztaltak, azt a magamévá tettem, és alkalmaztam. Ezért, ha ismerős gondolatokat írtam volna le:
Köszönet minden legyesnek, aki tudását a kezdőkkel megosztja!
Szeretném kiemelni mentoraimat: Bolyki „CÖC” Tomit és „DANI”-t, akik megadták a kezdő lökést, és mindazt a gyakorlati okosítást, amit „könyvből nem lehet megtanulni”. Hálám érte!

Bár legyes múltam csak hónapokban mérhető, az elmúlt szezonban néhány alkalommal volt szerencsém itt (is) lengetni, tapasztalatokat gyűjteni. Eme tapasztalatokat osztanám meg azokkal, akiket érdekel, illetve azokkal, akik jártak már itt, de nem boldogultak a kicsiny vízjárás-, vagy más okból kifolyólag. A bemutatott módszer nem kizárólagos, de eredményessége vitathatatlan. Lehet, hogy csupán mázlista vagyok, de ezen a vízen még egyszer sem „sikerült” betliznem. Sőt, legyes horgászatban abszolút járatlan bajai vendégem is sikeres tudott itt lenni, így!

Gábor és élete első pisztrángja

Nem lesz egyszerű dolga annak, aki a Garadna-patak horgászatára adja a legyét. Sajnos nem a fogható pisztrángok mérete jelenti az igazi kihívást, sokkal inkább a terep adottságai miatt izzadhatunk meg. Igazi kispatakos peca ez, annak minden nehézségével, de megannyi szépségével is!

A víz - érvényes állami jegy megléte mellett - a Lillafüredi Pisztrángtelepen megváltható napijeggyel horgászható. A telep dolgozói reggel 7 óra körül érkeznek meg Diósgyőrből, a 15-ös busszal. Érdemes már ilyenkor ott lenni, mert így jó esélyünk van elsőként végigmenni a pályán. Nem mintha napközben nem lenne értelme dobálni, de ha már voltak előttünk horgászok, a halak óvatosabbakká válnak, és kénytelenek leszünk várni egy-egy jobb helyen, hogy lenyugodjanak, és újra táplálkozni kezdjenek.
Nem mellesleg, a telep dolgozói előzetes telefonos megkeresésre készségesen adnak felvilágosítást és információt a patak - meghorgászásának feltételeiről, - aktuális vízhozamáról, - átláthatóságáról, - a legutóbbi telepítésekről, - stb. Így egyszerűbb egy-egy túrát megszervezni. (Telefonszám: 06/46 370-922).

Tehát a papírmunka után a telep alatti kerítés mellett, némi akrobata mutatvánnyal fűszerezve, az ómassai út szalagkorlátján átmászva ereszkedek le a patakhoz. Itt átvedlek pecássá, élesítem a felszerelést, és hajrá.

Azaz egy pillanat: átvedlek. Mivel a patak valóban kicsi, vize legtöbbször kristálytiszta, az egyébként is „jó szemű” pisztrángok hamar kiszúrják az óvatlan pecást. Öltözékünk legyen a környezetbe illő (bár legyes berkekben -úgy tudom- nem „divat”, de akár terepmintás). A lábunkra gumicsizma: a patakon való átkelésekhez elég, gázolni, vízben állni itt felesleges. Sildes sapi és polár lencse (a „munkavédelmi hatásokon” túl) a halak és lakóhelyük felfedezéséhez szükséges (nem nélkülözhetetlen, de jelentősen megkönnyítheti a dolgunkat). A felszereléssel is alkalmazkodnunk kell a patak adottságaihoz: én 8 lábas (244 cm-s), #4-s erősségű botot használok, a hozzá való orsóval és úszó, DT-s zsinórral. Amikor vásároltam, a budapesti legyesmekka guruja (minden tisztelettel, és számomra Ő tényleg GURU), Paskay Ernő tanácsára lett összeállítva a felszerelés. Akkor még nem tudhattam, de telitalálat volt: a bot hossza ideális az ilyen jellegű vizeken nimfázáshoz, de - ahol lehet dobni (bár a patakpart meglehetősen susnyós, azért van ilyen hely is, de erről majd később) - jó szárazozni (és sztrímerezni) is. Az erőssége pedig az átlag méretű (15-30 cm-s) halak fogását teszi élvezetessé.

Szóval leérkezve a telep alatti kerítéshez, kezdem a horgászatot. Általában aranyfejű nimfák 10-14-s méretben a nyitó csalik.

A vízben lévő köveket forgatva találtam már itt mindenféle, a kispatakokra jellemző „lényeket”: bolharákokból volt a legtöbb, de sok a tegzes-, kérész-, és álkérész lárva. Ezek aranyfejjel turbózott imitációit használva nemigen lehet mellényúlni. Számomra azonban, egy igazán egyikre sem-, és kicsit mégis mindegyikre - hasonlító fantázialégy vált be leginkább. Egy régi lengyel horgászkatalógusban látott „goldhead brown nymph” adta az ötletet az elkészítéséhez. E rondasággal kezdem vallatni a HELYeket.

Ezzel meg is érkeztünk a kispatakos pisztrángfogás szerintem legfontosabb kérdéséhez: Hol vannak a HELYek?

Rövidke legyes pályafutásom legjelentősebb felfedezése: a VÍZben!!! (Ez nem gúny, hanem önirónia!) Először én is csak ott kerestem a halakat, ahol láttam őket vagy a mélynek tűnő vizet. A patak közepét, gödreinek legmélyebb részét bogarásztam kisebb-nagyobb sikerrel. Dobáltam a látott halakra is, fogtam is belőlük, de legtöbbször ők vettek észre engem hamarabb. „Ilyenkor riadtan cikáztak szerte-szét, vagy váltak egyik pillanatról a másikra étvágytalanná”. Én pedig, csalódottan ballagtam tovább, a következő gödörig, a sekély részeket dobásra sem méltatva.

Aztán, egy áprilisi Szinva-peca alkalmával, megváltozott valami!

Lelkesen terelgettem nimfámat egy kisebb zúgó húzós vizében. Jó idő volt, rügyfakasztós, madárcsicsergős, élttől zsongó, „bikavadító” tavasz. Elbambultam, na! A méla bambaságból ingerült rántás térített magamhoz, mely a kezemben végződött, de a boton-zsinóron át, VALAHONNAN a vízből indult. Reflexes akasztással válaszoltam, aminek meglepő következményeként, a LÁBAM ALÓL közel 40 cm-s hal röppent ki a vízből méter magasan, magával húzva zsinóromat, a bottestet nyél alá érő, negatív ívbe hajtva. 2-3 perces (számomra sokkal többnek tűnő) vad kirohanásokkal, fejrázós ugrásokkal tarkított csata után, szákomban pihent meg a beste. Adrenalin-, öröm-, fotó-, izgatott telefonok…
Aznap nem is volt más a porondon.

Ő volt az első üreginyúl

Néhány nap múlva, munkahelyemről elszabadulva, újra a patakpartot jártam. Déli órák, erős napsütés. Nem találtam pöttyös kedvenceimet. Az ismerős zúgó mellett kezdtem el agyalni:
-Hogy is történt? A hal a lábam alól ugrott ki?!

Jobban megvizsgálva a helyet, belenyúlva a vízbe, „a lábam alá”, megdöbbenve vettem tudomásul a nyilvánvalót: VÍZ VAN OTT IS, AHOL NEM LÁTOM!

Jellegzetes gödör a Garadnán, szemben alámosott üreggel. Jó hely…

.
A Szinva- (és a Garadna-) patak medrének oldala, zömében a víz alatt, tele van alámosott, barlangszerű mélyedésekkel.
A víz építő-romboló munkája hasonló a nagyobb folyókon megszokottéval. A lényeges különbség, hogy míg a folyón a sodorvonal helye viszonylag állandó kis- és nagyvízen egyaránt, addig a patakon, e két vízjárási véglet között jelentősen változhat. Magyarán ott is van - lehet alámosás, ahol nincs kanyarulat az adott vízállásnál. Továbbá a mederanyag és a parti vegetáció (nagyobb fák gyökerei) megakadályozzák az alámosott partoldal beszakadását a mederbe, ezáltal hozva létre az említett képződményeket. Méretük változó, a bögrényitől az akár félszobányiig (ilyen is van a Garadnán, az őskohó alatti szakaszon!).

Szinte egész évben, de főként kisvizes medertelítettségnél, amikor az egyébként is sekély patak szintje vészesen lecsökken (pl.: huzamosabb esőmentes időszak), vagy ha sokat van az adott szakasz „zaklatva”, a halak az ilyen árnyékos, rejtett helyekre húzódnak, innen lesik a feléjük sodródó táplálékot, amire - ha nem észlelnek gyanúsat – villámgyorsan kirontanak, hogy a következő pillanatban már megint láthatatlanul eltűnjenek. Érdekes, hogy ilyenkor jól megfér egymás mellett több, egyébként területőrzőnek tartott egyed is.

Sebes – már a Garadnából…

Ő egy másik, ugyanabból az üregből, kicsit később…

…és nemsokára egy szivárványos – ugyanonnan!

Ezek az üregek ideális esetben valóban a patak gödreinek (kanyarok homorú íveinek?) oldalában találhatók. Az ilyenekben szinte biztos, hogy rejtőzik hal! Azonban, jól megnézve, az aktuálisan kicsi, akár 4-5cm-s vizű, egyenes szakaszokon is észrevehetünk egy-egy korábbi áradás által kivájt bemélyedést. Szerencsés esetben ezeknek a lyukaknak is van lakója (és sokszor pont a nagyobb, tényleg „magányos” pisztrángok személyében!).
Ehhez persze az kell,
- hogy az üregnek víz alatti része (is) legyen,
- a patak friss vízzel lássa el,
- legyen elég mély (mélyebb, mint a patak nyílt vízi része), hogy a lakó elférjen benne,
- ne legyen néhány méteren belül ideálisabb búvóhely,
- és még ne legyen kivadászva a lakó…

Eme (másoknak talán ismert) titkát felfedezve a patak(ok)nak, és szemléletet váltva, tudatosan meghorgászva ezeket az üregeket, lettem egy csapásra sokkal sikeresebb a Szinván, majd a szezon kezdetétől (májustól) a Garadnán is.

A technika a következő: Ha megvan a hely, óvatosan (kerülve a hirtelen, kapkodó, zörgést keltő mozdulatokat) a part felől, lehetőleg takarásból, közelítem meg az üreget (a patak üreg felőli oldaláról) – bothossznyira. Nimfámat, az üreg sodrás szerinti felső végénél, illetve a felett ejtem a vízre. (Van, hogy a pisztráng már ilyenkor rástartol, a vízbe esőre. Ha nem…) Hagyom a fenékre süllyedni. Amikor leért, igyekszem úgy terelgetni, hogy a sodrás az üreg széle előtt néhány cm-rel sodorja végig. Ha nincs kapás az üreg lenti végéig, nem dobok újat, hanem csuklóból bele-beleemelve cincálom vissza magam elé. Ha továbbra sincs kapás, a következő körben már az üreg belsejébe sodortatva trükközöm. Ez megy újra és újra, mindaddig, amíg be nem következik a kapás, vagy meggyőződéssé nem válik, hogy az üreg lakatlan.
A kapást, az üreg előtt (általában) látom, ha nem -, vagy ha az üreg belsejében következik be, a zsinór rendellenes mozgásából (esetleg pont a megállásából) következtetem. Nem szabad késlekedni a bevágással: a nem ízlő falatot a pisztráng hamar kifújja.

Többször megesett már, hogy bár nem volt akasztható a kapás (vagy akasztást rontottam), a mellényúló hal izgatott mozgásával árulta el jelenlétét, a takarásból kivillanó valamely testrésze (farka, feje) által. Ilyenkor meg kellett jegyezni a helyet: ha az azonnal (esetleg másik léggyel) megismételt kísérletek sem hoztak sikert, később, miután a hal már megnyugodott, csak sikerült megcsípni. Ugyanez a helyzet a már szétugró, takarásokba beálló ijedt halak esetében is: kis idő elteltével, ha óvatosabban is, újra táplálkozni kezdenek.

Nézzük, hogy működött ez a Garadnán:
A pisztrángtelep alatti kerítésnél szoktam tehát kezdeni, innen haladok lefelé, egészen a Hámori-tavi torkolatig. Ott ahol a patak átbújik a kerítés alatt (folyás szerinti jobb oldalon) áll egy nagy fa, aminek gyökere rejti az első alámosást...

Ez így nagyon hosszadalmas lenne. Nem is célom az ilyen részletességbe menő bemutatása a víznek. Az, aki elhatározta magát, hogy itt töltsön néhány órát, szerintem meg fogja találni a már kitárgyalt jellegzetességeket. Mégis, adnék némi útmutatót annak, aki először jár itt.

A teleptől haladva lefelé, az újhutai Massa Múzeum őskohója előtti gyaloghídig terjedő szakasz, jó fogási esélyekkel kecsegtet. Meghorgászása viszonylag könnyű: nagy fák szegélyezik a patakot, kevés az aljnövényzet, ráadásul az erdei kisvasút nyomvonalán is könnyen haladhatunk egyik helytől a másikig. Ez a szakasz tartja a legtöbb-, legutóbbi telepítésekből származó halat, de a telepről kiszökő nagyobbak is rendre itt esnek. Néhány „nagyobb gödör” felett elég tiszta a „légtér”, és ha szerencsénk van, szedő halat látva, óvatos 6-8 m-s dobásokkal, az éppen aktuális szárazlegyekkel is sikeresek lehetünk. Jellemzőbb azonban, hogy a terep adta dobótáv rövid, és a halak észrevéve a gyanús mozgást, beállnak a takarásba… Innen viszont nimfával jól kipiszkálhatók.
Ez a leghorgászottabb szakasz, kicsit „fizetőstófílingje” van. A halak viszont „igaziak”!
Ha van rá idő, érdemes többször végigmenni a szakaszon. Legnagyobb Garadnai sebesemet ilyen ismételt, negyedik „körben”, a telep alatt sikerült megfognom.

Szökevény a negyedik felvonásból…

A Hámori-tavi betorkolás felett kb. 800m-re a patak több ágra szakad, mintegy delta-torkolatot hozva létre. A múzeumtól a deltáig terjedő szakaszt csak erős idegzetű, mazochista hajlamokkal rendelkező „kűpecásoknak” ajánlanám! Igaz ugyan, hogy ez a szakasz talán a „legvadvizibb” jellegű: azonban vadsága a vegetáción látszik leginkább: a jól fejlett aljnövényzet miatt itt valódi „dzsungelpecára” kell számítani. Van jó néhány ígéretes hely a vízben, de még a nimfát is elég nehéz célba juttatni. (Legalábbis én jó párszor alaposan beleizzadtam...) A szakasz vége tisztább, a kisvasúti nyomvonalon haladva megkerülhető a susnyós. Kb. a Jávorkút felé vezető út hídja után kezd értékelhetővé válni a terep. A halak jellemzően régebbi telepítésekből származnak, valószínűleg a fenti szakaszról csorogtak le. Ennek következtében tapasztaltabbak, illetve extra óvatosak. Ha errefelé kapást rontottam, nemigen sikerült őket később kapásra bírni. Itt ráadásul nem sikerült darabosabb halat még csak „kiszúrnom” sem…

A susnyósból kisebbeket sikerült fogni

Igaz, nem is időztem errefelé sokat, mert siettem a több ágra szakadó torkolati részre.
Ezt a szakaszt, a kisvasutat elhagyva, egy erdei ösvényen (a patakot követve) szoktam megközelíteni. A területen kevés az aljnövényzet, és a nagy, árnyat adó öreg fák is meglehetősen ritkán állnak. Az ösvényhez közelebbi patakágakban van néhány nagyobb, alámosott partú gödör. Ha óvatosan közelítjük meg ezeket, gyakran láthatunk felszíni szedéseket, vagy vízközt lebegő komolyabb halakat. Itt, ha csak úgy adódott, szárazokkal kezdtem. Igazi gyakorlóhely… miután már szétcsapkodtam a pályát, folytattam csak nimfával.

Errefelé kevesebb a horgász: az, aki fent, a telep alatt dobált-fogott, ritkán jön le ide. A halak óvatosak, de nem megfoghatatlanul. Azonban az őrületbe tudott kergetni, amikor láttam a darabosabb halat, és az, egy helyben lebegve, le sem sajnálta a műlegyemet. Ha már végig próbáltam az arzenált - sikertelenül, kerestem inkább másik „célpontot”! Viszont, ha azt láttam, hogy eszik, csak az „enyémet” nem, lógva hagytam: kiállva a látóteréből, megkerültem, és takarásból nimfát lógattam elé: 5-ből 3x bejött!

Az egyik ilyen esetben volt ám meglepi: domolykót fogtam.

.
A domi a patakban tudtommal nem „őshonos” (legalábbis a fentebbi szakaszokon én még nem találkoztam velük), szerintem a Hámori-tóból úszhatott fel (a csőátereszen keresztül). Ezt azért tartom fontosnak, mert hazafelé tartva, a tó partján sétálva, megdobhatatlan helyen-, vagy távolságban többször láttam hatalmas, 2 kilósnál is nagyobb pisztrángokat… egyszer, ha felúsznának a patakba, talán velük is sikerül randevúzni…

Kezdő, de „helyi” legyesként - írásban, kb. ennyivel tudnám jellemezni a patakot.
Ezek alapján, remélem másoknak is sikerül majd megtalálni e kis víz szépségét.
Módszerem, bár talán kissé kezdetleges, de a lényeg a szemléletmód:
Magyarországon, ha legyezés, nem feltétlenül csak pisztráng!
De, ha pisztráng, akkor a Garadna-patak is!
Feltétlenül!

Hozzászólások

Pitti képe

Szia Benyus!

Nem sok időm van gép előtt ülni, ezért még csak most bírtam reagálni...
Az infót azok számára írtam, akiknek megtecccett a kisvíz. Wink
Ha Te erre jársz, és elmész egy pinyós gödör mellett, anélkül, h lengetnél - Te tudod... (igaz, kirándulni sem rossz errefelé: szépséges a táj is)
üdv: Pitti

"Jé, ez berreg is?!"

benyus képe

Na még egyszer (ha esetleg félreérthető volt, amit lejjebb írtam):
A Garadnát meghagyom másnak, én a nagyobb vizeket szeretem. Az ilyen pici patakok valahogy nem váltják ki belőlem a horgászreflexet.

-------------------------------------------------------------------------------------------------------
"A fantáziát kárpótlásul kaptuk mindazért, amik nem vagyunk, a humorérzéket pedig vigaszképpen azért, amik vagyunk."&

Pitti képe

Az idény itt május 1-től pisztrángtilalomig tart... (jegyet váltani/pecázni csak ekkor lehet!)

"Jé, ez berreg is?!"

benyus képe

A hétvégén kirándultunk arra, és megállapítottam (sokadszorra), hogy nem fogok senkivel összeveszni a pályán.
Én türelmes ember vagyok, inkább megvárom, amíg a sok kedves kis patak lefolyik, és egy szép nagy folyóvá egyesül Smile

-------------------------------------------------------------------------------------------------------
"A fantáziát kárpótlásul kaptuk mindazért, amik nem vagyunk, a humorérzéket pedig vigaszképpen azért, amik vagyunk."&

H.Péter képe

Én is ott pecáztam, annál a nagy gödörnél. Egy legalább húszfős raj volt ott. Nagyon dögök voltak, észre sem vették a nimfát.
Bár mostmár tudom miért nem: 0,25-ös tippettel horgásztam(akkor még nem tudtam, hogy zavarhatja őket). 10-12-es köllött vóna. CryCry

"Na dehát ez hülyeség, kérem!"- Besenyő Pista bácsi

Zöldfülü képe

Na jó, egye fene! Smile

cöc képe

Majd tavasszal fiúkák, a pisztrángok most fajfenntartanak, tessék őket békén hagyni ! Kiss

Ajándék csónak ne nézd a lapát !

Bolyki Tamás Recsk

Zöldfülü képe

Vagy többször.
Annyira klassz irás, hogy nekem is mehetnékem támadt a Garadnára! Yes

kisses képe

Szuper  Yes
Ide el kell kirándulni egyszer.
üdv
ks

Vámos Bence képe

Ez nem csak a Garadnára igaz hanem a többi kis patakra is.Nekem is egy hasonló kalandom volt a Szinván és a lábam alól fogtam a halakat egy vízbe dőlt betonoszlop alól.

Az élet olyan mint az ásás.
Mindig akad egy,két gyökér, hogy hátráltasson.
Rá kell vágni nagyot ásóval,aztán haladni kell tovább.

pufi képe

Ez odabasz! Yes

Szivesen olvasnék hasonló írást (itt) rutinos legyesektől(is!!!),ha nem irigyek megosztani másokkal tapasztalataikat!

pufi

Pitti képe

Yes

"Jé, ez berreg is?!"

Zotyó képe

Szerintem megtanultunk annyira különutakon járni, hogy ez ne  okozzon gondot.  

Pitti képe

Köszönöm a visszajelzéseiteket -sokat jelentenek ezek nekem!
Lenne viszont egy kérésem Felétek!
Az (is) szándékom volt eme írással, hogy kifejezzem vele tiszteletemet mindazok előtt, akik legyezéssel foglalkoznak.
Ezért itteni megjelenése előt elküldtem egy másik legyes oldalra is. Ne érjen tehát meglepetésként Senkit, ha esetleg megjelenne a "másik oldalon" is.
Kérlek Titeket ne legyen ebből harag, nem szeretnék sem állást foglalni-, sem pedig ok lenni egy olyan "csatában", ami nem az enyém.
Megértésetekben bízva, és még egyszer mindent megköszönve, üdv: Pitti

"Jé, ez berreg is?!"

Zotyó képe

Kedvet kaptam hogy egyszer ellátogassak arrafelé ! Nagyon jó írás. Köszönjük. Yes

H.Péter képe

Üdv! Hogy csináltad? Én is voltam a Garadnán, nem fogtam semmit, sőt, alig láttam halat!
Amúgy gratula a pecához! Yes

                                                                           üdv,

                                                                                HP

"Na dehát ez hülyeség, kérem!"- Besenyő Pista bácsi

Leslie képe

  YesYesYesYes

Les'

"A vadon élő hal túl értékes ahhoz , hogy csak egyszer fogják ki"
 Lee Wulf                   

Zöldfülü képe

Remek és nagyon hasznos olvasnivaló, amolyan igazi Garadna legyeshorgász-kalauz! Kézenfogod az olvasót, és a napijegyváltástól kezdve végigvezeted a patakon, miközben bemutatod a kedvenc helyeidet, a megfelelő legyet, a tapasztalataidon alapuló nyerő módszert... Ezt nevezem én önzetlenségnek!!!
Az olyan legyeshorgász aki még soha nem járt azon a környéken, az irásod elolvasása után komoly elméleti tudással felfegyverkezve indulhat útnak.
Nagyon köszönöm Neked ezt az igazán őszinte, minden részletre kiterjedő kalauzolást, és Mekflájhoz csatlakozva, minden tiszteletem a tiéd!

Vámos Bence képe

Szuper írás!!!!

Így sokkal eredményesebbek lehetünk kis vízen!!!!! Ez a egy nagyon nagy okosság!!!!!!!

Az élet olyan mint az ásás.
Mindig akad egy,két gyökér, hogy hátráltasson.
Rá kell vágni nagyot ásóval,aztán haladni kell tovább.

cöc képe

Hajrá-hajrá ! Yes
Kérlek meséld el, a tuskós gödör apró sebest evő nagypisztrángjának történetét is !

Ajándék csónak ne nézd a lapát !

Bolyki Tamás Recsk

McFly képe

 Nagyon tisztellek ezért a cikkért.  Yes

-------------------------------------
clogflyfishing.blogspot.com

starboard1971 képe

tokeletes leiras, jobban nem is kell... hala istennek nekem megvan az eves jegyben a Hamori tora is a teruleti jegyem, igy jovore majd vegig tudom horgaszni a patakot es a tavat

benyus képe

Ohh, elnézést látom már, hogy nyitott kapukat döngettem.
Tökéletes a kiszolgálás, jobb nem is lehetne ;) Yes

-------------------------------------------------------------------------------------------------------
"A fantáziát kárpótlásul kaptuk mindazért, amik nem vagyunk, a humorérzéket pedig vigaszképpen azért, amik vagyunk."&

Zigi képe

Benyus, igyekszünk - igyekszünk, de nekünk is csak 2 kezünk van.
Illetve nekem Smile

.....

Sok ember horgászik egész életén keresztül anélkül, hogy tudná: nem is a halat keresi.

(Henry David Thoreau)

Korvin képe

Szintén kezdő legyesként - csak köszönni tudom az ilyen információkat. Nagyon hasznosak.
Köszönet.

 

benyus képe

Ez klassz volt, Pitti! Yes
Szeretem az ilyen "kezdők" által írt beszámolókat, amikor a ráismerés örömével együtt kapom a hasznos, praktikus tudnivalókat.
Viszont hiányoltam a fotót a "tuti" légyről ;)

-------------------------------------------------------------------------------------------------------
"A fantáziát kárpótlásul kaptuk mindazért, amik nem vagyunk, a humorérzéket pedig vigaszképpen azért, amik vagyunk."&