Félidő

Categoria: 

Lassan túl vagyunk a VB első felén illetve 3/5-én. A verseny szerdán kezdődött, mostanra az 5 szektorból már háromban horgásztunk, természetesen mindenki másokban. Az összeadódott eredményekből már kezd kirajzolódni a végeredmény, de még 2 forduló van hátra, így semmi sem biztos. Az már egyértelműen látszik, az élvonal a „régi ismerősökből” áll, és az is, hogy kikből nem igen lesz már dobogós.

A hétfő és kedd bemelegítéssel telt el, a versenyhelyszínekhez hasonló jellegű vizeken. Már az elején látszott, nem lesz könnyű (sok) halat fogni. 

Kezdés előtti séta a Mosjøen városában

Igazi vad vizekben horgászunk, vad halakra, olyanokra is, amik eddig még sosem kapták be a műlegyet. A vadság sajnos azt is jelenti, hogy közel az északi sarkkörhöz, az év felében itt tél van, a vizekben töredéke sincs a délszláv vizekben megszokott táplálékgazdagságnak, ezért sokkal kevesebb és lényegesen kisebb halak találhatók. A halak aktív táplálkozási időszakai inkább a napsütéses, melegebb órákra korlátozódnak, míg a borult, hideg délelőttök/délutánok próbára teszik a horgász türelmét.

Gázlóruhák, bakancsok és merítőszákok fertőtlenítése

Az edzések helyszíneire is szervezetten, buszokkal vittek ki minket, de mindezt megelőzte a kötelező fertőtlenítés. Mint Norvégia néhány más vizében is, a Vefsna folyóban is megfertőzte a lazac állományt a Gyrodactylus salaris nevű parazita, amit a víz Rotenon-nal való kezelésével próbálnak kiirtani. Az így „megtisztított” folyókat, vizeket nem szabadna újrafertőzni, ezért a kezelés. Bizonyos folyószakaszokon teljesen tilos a horgászat, nehogy bármi is megzavarja a gyógyító folyamatot. A francia csapat erről mit sem tudott, nem vették észre a tiltó táblát sem, és hármójuk a bement a folyóba horgászni. A helyiek hamar kihívták a rendőröket, akik nagyon udvariasan bevitték a francia versenyzőket, elmondták nekik, hogy ezért normálisan 20.000 Norvég Korona büntetés jár, de az enyhítő körülmények miatt, őket a „csak” 6.000 NOK-ra, vagyis kb. 240.000 forintra büntetik. Fejenként!

Az edzéssel töltött napok vegyes eredménnyel jártak. A tavakon általában nehéz volt halat fogni, bár nem lehetetlen, a folyókban pedig a nagyobb halakért kellet sokat dolgozni. A szorgalom persze meghozta a gyümölcsét, sőt egy-két szép pért és szaiblingot is sikerült megfognunk.

Méretes szaibling az egyik tóból

Annyit mindenesetre meg tudtunk állapítani, hogy a versenyen a „normálisnál”is nagyobb szerepe lesz egy-egy szerencsés rajthelynek, és az időjárásnak.
A felemás érzéssel és a várható halmennyiségre nézve némi kétkedéssel lezárt hivatalos edzés után szerdán reggel elrajtolt a mezőny az alábbi szektorokban.
Sector I - Vefsna
Sector II - Austervefsna
Sector III - Fiplingdalselva
Sector IV - Storvatnet
Sector V - Svartvatnet

Mivel az amúgy is nagyon változatos vizeken egyik csapat tagja sem kaphatta ugyanazt a helyet, e helyütt megkértem a csapattagokat a benyomásaik összegzésére.

Mesterházy József:

Kezdés a csónakos tavi pecán, együtt a tavaly ezüstérmes olasz csapat tagjával. Az olaszok ismét profi stábbal érkeztek, kis túlzással, talán medertérképük is volt. (Lehet, hogy nem is túlzás?) Mindegy, Eduardo irányít először, a gyenge napsütésben szárazlégy pöckögetés a sekély part mentén. Nem butaság, a másik oldalról érkező párosnak már van egy-egy pirinyó pisztrángja, hát óvatosan próbálgatjuk mi is. Nem vagyunk egy súlycsoportban, mégis én akasztok előbb, de a pedofília vádját elkerülendő nem is baj, hogy leakadt a kb. 8-10 centis pöttyös. A talján hihetetlen, abban a pillanatban odadob, és akaszt egy másik óvodást, de szintén elmegy. Némi Madonna Mia-zás, oszt nyomjuk tovább, bár guide-unk nem áll a helyzet magaslatán. Elmondása szerint nem pecázik, ami nem lenne baj, de ahogy látom az evezés elsajátítása sem volt életcélja. Romlik az idő, de a profi kitart, Edi (mert közben frankóba lettünk) erőlteti olyan helyen is, ahol szerintem teljesen felesleges, de tudja mit csinál. Félidőig, mert ekkor elhangzik a kérdés, hogy Giuseppe, szerinted mi legyen. Furcsa hallani egy ilyen nagymenőtől, de úgy látom, tényleg tanácstalan.

Esti peca a tavon, itt még a laza hangulatban

A tófeneket nem ismerve csak találomra eveztetjük meg szegény norvég srácot, aki magában átkozza a sorsolást, hogy két ilyen megtermett állatot kell csónakáztatni, de nincs mese, el a tóközépen is túl. Erősödik a szél, borul az idő, kezd fájni a derekam a kényelmetlen deszkán, de próbálkozunk. Amerre nézek, sehol semmi. Igyekszünk medertörést keresni, de inkább csak véletlenszerűen dobáljuk a mélységet süllyedővel, interrel, eredmény nélkül. Egyszer akadok, valami mintha megrágta volna a streamert, de hal semmi. Olasz társam el van kedvetlenedve, hiába biztatom (Forza Italia!), a választ itt sajnos nem írhatom le. Ahogy a part felé sodródunk, rövid jo(bb) idő, ismét dobálunk úszóval is minden félét, sőt, látunk is a bokrok alatt kishalakat mozogni, de megváltásként jön a bírónk jelzése, sajnos ennyi. A mezőny nagy része betlizett, ki csendesen, VB-hez méltón viseli, ki odavágja cuccát a parthoz, szidja a vizeket a szervezőket, de nem kerül sor karhatalom bevonására. Bíztam egy-két véletlen halban, végigpróbáltam mindent, ennyi.

Délután 16-tól 19-ig a „kispataknak” nevezett folyón szenvedtünk, ahová négy részletben raktak le minket. Örömmel vizsgáltam végig a 80 m-es szakaszt, jó pisztrángos víznek tűnt. Aztán közelebbről nem annyira, de a guide, aki helyi farmergyerek, közölte is, hogy bizony innen is hiányzik 30-50 cm víz, egyébként nagyon jó hely, bár délelőtt sem fogtak. Kösz, ezzel az inspirációval indultam neki, a pálya 2/3-án bakancsig-lábszárig érő vízben, hogy a felőlünk eső part melletti, combig érő vízbe dobáljak. Azért volt ám pár tényleg jó hely, pár nagy kő, mögötte kimosott pool, ami derékig-hasig is érhetett. Ezekben bíztam, de hiába, óvatosan végignimfáztam, szélcsendben szárazlégy, nem gázoltam agyon, mégsem találtam egy fia halat sem, pedig többször óvatosan végigpróbáltam. Se szedés, se mozgás, láttam, hogy a szomszéd pályákon is szenvednek. A gerinceseket végül egy kis madár képviselte (azt hiszem havasi billegető, de nem néztem utána) és ismét nem vígasztalt, hogy a szakaszomon együtt lerakott 8 ember mind nullázott, köztük olasz cimbim is. Pont ezért lett volna jó egy mérhető halat akasztani, mert nagyon sokat jelentett volna az egy darab. Megint megpróbáltam mindent, a lelkiismeret tiszta, de ettől a kedvem nem lett jobb.

A teljes csoportból ismét sokan nem fogtak, így a buszon csak a hazafelé, az E6-os főút mellett látott óriási jávortehén és a borja tudott a hangulaton javítani. Az enyémen még az sem nagyon. Még egy ilyen és „bedepizek, öngyi leszek”. Hazafelé beszélgettem a „nem vérre menő” országok versenyzőivel, páran már el vannak készülve lelkileg az 5 x nullás VB teljesítményre, mivel ebédkor értesültek társaik szerepléséről, és minden szektorban gyakori volt a betli.

Edzettük a szákolást is

Csütörtök reggel a direktmarketingben ismert önszuggeszcióval ébredtem, „Ma fogok legalább egy halat!!!” Brutálisan korai reggel után már nyargalunk be busszal a központba, ott tökölés, és nyakörvszínek szerinti szelekció után újra buszra, gyerünk a helyszínre. A Vesfsna mellékfolyója (vagy ága, annyi itt a víz, az ember megzavarodik, meg csak irigykedik) szintén jelentősen le van apadva. Jellegzetes norvég fejszerkezetű bácsi a versenybíró, vitatható folyékonyságú angoltudásommal elég jól elcsevegünk. Ő csak tengeren pecázik, főleg tőkehalra. Mikor mondom, hogy az milyen jó pihenés, meg időtöltés lehet, úgy néz rám, mintha kezeltetnem kéne magam. Értsem meg, hogy az meló, mert megeszi a család, az a jó, minél többet fog belőle. Ez ugye kicsit nehéz nekünk, de itt más a hozzáállás. Főleg a tengeren. A pálya jónak néz ki, persze a két szomszéd még jobbnak (tipikus magyar vagyok), de van remény. Tegnap délelőtt 3-at fogtak, délután 0. Indulás, próbálkozom az eddigi tapasztalatok alapján, de igazság szerint annyira változatosak a pályák napszak és időjárás szerint is, hogy nehéz pár nap alatt okosnak lenni. Óvatos pötyögtetés, sajnos az igazán jó hely lefelé már a két rajthely közti pufferzónába esik, és inkább hal nélkül megyek haza, mint égessem magam azzal, hogy kizárnak. Alattam, fölöttem semmi, pedig fölöttem a híd körül kövek, sziklák, behajló fákkal öblözet és a norvég csapatkapitány. Óra múlva variál ő is, látom, hogy bevérzik a szeme, hazai pályán szeretne legalább egy halat.

Nem ment el a kedvem, fent óvatosan átgázolok, ami nem okoz nehézséget sajnos. Egy kis húzása van a víznek pár nagyobb kő között messzire leküldök egy még szabályos, de súlyos nimfát, aztán láss csodát, HAL van a horgon. Odarántok, jön szépen, meghúzom, erre perecel a bot. 5-6 perc küzdelem a sodrásban, közben gyakori fohászok, feszült figyelem, és derék sebes kerül a szákba. Na végre, ez keservesen ment. Nagyképűség nélkül kisebb médiacsoport fogad, a híd meg a norvég kapitány miatt itt tanyáztak és csendes szunyókálásukat zavartam meg a környék egyetlen halával. Norvég barátunk 44 cm-nek méri, de a jelen lévő szektorbíró felszólítja, hogy nyomja rendesen a fejét a vályú széléhez. Erre szegény bulldogot csinál a halból, így 42 cm-es hivatalos eredmény, elég szép fogás. Igaz a nagy Vefsnán fogtak jóval nagyobbakat is. Nagy az öröm, fotó stb., barátunkat hiába kérem, hogy várjon, amíg megnyugszik a hal és elengedem a fejét, ész nélkül fotóz, így minden képen csak a hal közepe látszik. Visszagázolok, érzem a hátamon a norvég kapitány tekintetét, aki már mint a fóka, a víz alól bukkan fel néha. Innentől ismét szenvedés, végigpróbálok mindent, mozdítás, szedés, semmi.

Szép és fontos fogás, sebespisztráng a Austervefsna folyóból

Vége előtt a norvég az öbölben fog egy pirinyót, a bíró szerint fél centivel határ fölött, így mindenki örül. Én nagyon. Jellemző a versenyre, hogy egy szép hal szektor 7. helyre elég. Délután pihi, ami nagyon ránk fér. A többiek alszanak, én meg ütöm e sorokat.
.

A világbajnokságon résztvevő csapat a magyar bajnokság eredményei alapján tevődik össze. Alapvetően az első 3 helyezett a csapatban lesz, a továbbiakat pedig az első 10 helyezettből válassza ki a szövetségi kapitány. Mivel a műlegyező horgászat kevésbé ismert Magyarországon, ezért a világbajnokságra való kijutás százalékos esélye jóval nagyobb más szakosztályokénál. 

A jövő évi VB-re az idei országos bajnokság eredményei lesznek döntőek.
Jelentkezés auguszus 20.-ig. Információ itt

Hozzászólások

Korvin képe

Gyönyörű Norvégia!

 

janos623 képe

 Köszi a beszámolót.- Biztosan sokat kivesz az emberből egy ilyen verseny. ( Mentálisan és fizikailag is, bár talán fejben hamarabb fárad. Főleg hogy nagyon kevés a hal.). 
Egy jó nagy adag szerencsét.- (Várom a fojtatást.). Smile

Mészáros János