Az ezerarcú Woolly Bugger

Categoria: 

Az otthonunkban, legyes műhelyünkben fellelhető légytartó dobozok igazi kincseket rejtenek. Ezt nem vitathatja senki, hiszen minden doboz légyben benne lapul a tulajdonos egyéni kreativitása, minden rossz és jó pillanata, öröme, néha bánata. A készlet egyes darabjai mind-mind művészeti remekek, hiszen ki gondolná, hogy néhány darab tollból, egy horogból, kevés cérnából az élővilág egy, sokszor szinte teljesen élethű momentuma hozható létre?

Így lesz a kidobott egéralátétből bogár, az óvszerbol csonti, vagy a taxi kárpitjából nimfa. Minden készlet egyedi, hiszen a műlegyes horgász igényeihez (valamint művészi ambícióihoz) mérten alakul, duzzad, finomodik. Persze vitathatatlanul léteznek olyan legyek, melyek nélkülözhetetlenek, hiszen számtalanszor bebizonyosodott már, milyen fogósak is egy-egy adott szituációban.
Nem emelnék ki konkrét példákat, azaz egyet mégis: a mindenki által kedvelt és ismert Woolly Buggert. Gondoltam, valami igazán frappáns címet adok a cikknek, ezért megpróbáltam lefordítani a “bugger” szót, az online szótár erre olyan találatokat adott, melyeket legnagyobb jóindulattal sem nevezhetőek szalonképesnek. Te Úristen, mi lehet ennek a légynek az eredete?
Mindenki megnyugodhat, semmiféle szaftos részlettel nem tudok szolgálni, gondolom, a magyar “bogár“ szóra asszociál a neve. Érdekes, hogy Angliában sokáig helytelenül Woolly Worm-nek vagy “ebihallégynek“ nevezték, mivel a “bugger“ szó túl frappáns volt (férfiak közötti szexuális viszonyra utal), s a műlegyes szaksajtóban természetesen nem jelenhetett meg.

A domi nagyja is szereti Gyapjaskát

Valójában a légy történelme közel sem olyan homályos, mint a neve: hasonló legyeket már a 17. századi Angliában is használtak a horgászok, Izaak Walton híres könyvében, a The Compleat Angler-ben is megemlíti a Soldier Palmert, mely nagy valószínűséggel a WB dédapja, vagy a Woolly Worm-ot, mely az édesapja volt. Maga a légy a Pennsylvania-beli Russel Blessing nevű úrtól eredeztethető, a ‘70-es évek elejéről (legtöbben az 1967-es évet jelölik meg pontos dátumként). Igazából nem tett mást, mint marabu farkat kötött egy Woolly Worm légynek, ezzel kifejező, hatásos pulzálást adott kreálmányának. A fáma szerint egy nap különösen finoman kaptak a pisztrángok, Mr. Blessing egy Barry Beck nevű újságírónak adott néhányat újdonsült kreálmányai közül, s láss csodát: megnyílt a Little Lehigh folyó feneketlen kincsesbányája. Természetesen a “horgászó újságíró” hamarosan cikket írt a nagyszerű légyről, a többi már történelem…

Sokkal nagyobb fejtörést okoz azonban, ha azt szeretnénk meghatározni, mit is utánoz az ominózus legyecske, melyet akár fantázialégyként is azonosíthatnánk. Nyilván, mindenféle nyúlánk testű, kígyózva úszó vízi élolény, leginkább nagyobb nimfákat, szalamandrát, gőtét, egyes halakat, például kölöntét, neadjisten rákot, különféle férgeket. Személy szerint majdnem biztos vagyok abban, hogy a Woolly a halak egyik első számú kedvencét, a piócát testesíti meg, legalábbis kis hazánkban egészen biztosan. Egy ropogós, szaftos piócának ugyanis nagyon kevés hal tud ellenállni, éppen ezért olyan fogós ez a kis jószág, s éppen ezért használhatjuk szinte minden vízen, minden körülmény között eredményesen.

Mint általában a műlegyeket, ezt is utolérte a revolúció áldásos hatása, így az évek során a legkülönfélébb variációk látták meg a napvilágot. Szemezgessünk ezekből néhányat, persze a teljesség igénye nélkül, hiszen egy streamer vagy egy szárazlégy variánsait mind felsorolni pont olyan képtelenség, mint mosolyt varázsolni egy Sztálin szobor arcára.

A legegyszerűbb Woolly-k marabuval kötve még csábítóbbak

Maga az alapötlet cseppet sem változott, hiszen a WB alap sémája a marabu farok, a zsenília test, s az ezen végigtekert kakastoll, esetleg tinsel. Az alap változatnak rézfeje sincs, egészen puritán légy, érdemes variálni, például kakastoll helyett marabut használni, így egy tömöttebb, de lágyabb legyet kapunk. A testet készíthetjük 5-6 szál pávatoll szegmensből, a farkat feldobhatjuk crystal flash vagy egyéb csillogó szálakkal is. A WB színe egyébként akármilyen lehet, érdemes erőltetni a fekete, barna, rozsdabarna, sötétzöld, sárga és olív színeket, ki tudja, melyik mikor jön be. Persze ezeket kombinálni is lehet, teszem azt fekete testhez piros farkat kötni, bár úgy vettem észre, hogy az egyszerű bizony a Woolly esetében is nagyszerű, azaz a homogén legyek válnak be a legjobban.

Ha legyünk réz- vagy tungsten fejet kap, kész is az ún. Bead Head Woolly Bugger, de néhányan cone head-el is készítik. Egyrészt ezekkel streamerünk súlyozást kap, másrészt fejnehéz lesz, így könnyebben imitálható a pióca s egyéb élőlények kígyózó mozgása. Nevezhető a klasszikus WB variációnak, leggyakrabban ez fordul elő legyes dobozokban, nyilván a fej csillogása is javít a csalin. Kötik üveggyöngy fejjel is, persze ilyenkor érdemes külön súlyozni. Apropó, súlyozás: Woolly-t is érdemes különféle nehezítéssel kötni, pl. a pióca szeret a felszín alatt úszni, bár általában a fenék közelében mozog. Természetesen rézfej helyett különféle szemekkel is elláthatjuk a streamert, ez a Bead Eyed WB. Ilyenkor nyilván nem piócát imitálunk majd vele, de egy sötétbarna színű, nagyobb méretű Woolly, szemekkel kiváló sculpin, azaz kölöntét utánzó légy lehet.

A legegyszerűbb Woolly-k marabuval kötve még csábítóbbak

Egy másik variáció a fejre, ha narancssárga/piros/rózsaszín zseníliából készítjük, ilyenkor hívja a külhoni zsargon Egg Stealing vagy Egg Sucking WB-nek (gyakran találkozhatunk a “leech” kifejezéssel is a nevében, ez piócát jelent, érdemes megjegyezni), melynek neve (tojásrabló) nem valami egzotikus húsvéti szokásra utal, hanem a fent említett színes fejrészre, mely halikrát imitál. Hogy a halak ilyenkor a ”két legyet egy csapásra” elvet követve kapják-e el a csalit, vagy csak az ikravédő ösztön emelkedik felül, valószínűleg örök rejtély marad, szerintem leginkább az élénk szín ingere teszi meg a hatását.

A fejjel végeztünk is, következzék a farok rész. Helyettesítsük nyúlszőr csíkkal, nagyszerű streamert kapunk, melyet a Bunny Bugger névvel illettek. Valójában a “leech” legyek is hasonlóak, hosszabb farok résszel, esetleg azon egy plusz horoggal, ezek kifejezetten pióca imitációk, nagyon hatásos csalik, ráadásul sokkal tartósabbak is, mint marabu-farkú társaik. Kifejlesztése egy Robert Borden nevű megszállott pecás és kísérletező nevéhez fűződik, különösképpen hatékony a feketesügér horogra kerítésében. Állóvízben is nagyon jól szuperál, a legkisebb mozdulatra pulzál, kígyózik, a fenék közelében használva jó eséllyel pályázhatunk vele Magyarország nemzeti halára, a pontyra.

Ez a ponty a fenéken lassan mozgatott Bunny Buggerre rabolt rá

Az 1997-ben megrendezett Jackson Hole One Fly Event nyerő legye volt a Rubber Leg WB. Farkába, de leginkább testébe színes gumilábakat kötöttek, a pisztráng imádta, s imádja a mai napig. Rákféléket, esetleg kölöntét utánoz, a fenék felett lassan vezetve szép eredményeket érhetünk el vele. Kombinálhatjuk a “tojáslopó” verzióval, azaz színes zseníliából köthetjük meg a fejét, ez növeli a fogósságát. Hasonló, bár már nagyon távoli rokon a Yuk Bug, érdemes rákeresni az Interneten, ezer oldalon ezeregy-féle variánst találunk majd belőle.

A fenék felett lassan vezetve ezzel is szép eredményeket érhetünk el

A Woolly farkát/testét jó alaposan meg lehet tömni csillogó szálakkal, de akár testnek színes zsenília helyett különféle sparkle vagy cactus zseníliákat is használhatunk, ilyenkor nevezik szép idegen nyelven Sparkle Bugger-nek a kreációt. Nagyon nem kell törni a fejünket, egyértelmű, hogy leginkább kishalat utánoz, nagyobb méretben csukára, balinra, pisztrángra jó, a kisebbekkel szép domolykók foghatók.

Csillogó-tojásrabló szörnyeteg, de ugye soha nem lehet tudni…

Természetesen a fenti variációk kombinálhatóak, nyugodt szívvel készíthetünk csillogó-villogó, szemekkel ellátott, ikraevő, gumilábakkal felszerelt legyet is, aztán eldicsekedhetünk, mennyi halat fogtunk vadonatúj SBEESRLWB-ükkel. Viccet félretéve: a ló másik oldalára sem érdemes átesni, személy szerint mai napig leggyakrabban a klasszikus, aranyfejű “vúlit” használom, de mindegyik eredményes lehet adott helyen, adott időben, adott halfajra. Érdemes böngészni a világhálót, házi feladatként például utánanézni a Super Bugger-eknek, kötni belőlük néhányat és jó egészséggel használni.

Mert a Woolly Bugger egy kivételes légy; nem elég, hogy készletünkben ott a helye, de megérdemel egy külön dobozt, egy külön csücsköt a szívünkben, mert egyszerű, hálás kis jószág, nem kér, csak ad, ad és ad...

Hozzászólások

Gyuszi az utánpótlás képe

Hú, még jó hogy megírtad, most akkor nem nagyon tudnád ezt a remek cikket közzé tenni. Yes

 

legyezni jó...és vissza engedem

McFly képe

Kösz mindenkinek. Apró adalék: a cikk leadása óta sajnálatos dolog történt. Boszniai túrám során sikerült sokadszor megfürödnöm a vízben (ebben a témában szakértő vagyok, ázott el már kamerám, fényképezőm, telefonom, s minden egyebem), nyakig, a legnagyobb sodrásban, a vúlis dobozomat meg elvitte a víz. A képen látható legyek emlékének ajánlom az irományt.  Sad

-------------------------------------
clogflyfishing.blogspot.com

Dani képe

 Nagyon jó cikk, én is rengeteg halamat köszönhetem a woolly-nak, kisebb méretben idén a pisztrángok közt tarolt!

 

 

 

HT 6 F képe

Yes Jó cikk és tényleg az egyik utolsó mentsvár a légy. Szuper Yes

"Na akkor még azt jegyezzétek meg: a jó dubbing csak a kosorrú, lógófülű, angóra baknyúl szőréből készülhet!"

pupa képe

*****  (ez öt csillag)
elolvastam a novelládat is. szerintem az is ***** .
Nincs abban amúgy semmi vitatni való (szvsz).

March Brown képe

Ez faja volt,így reggelre!Nagyon-nagyon jó cikk!!!!Remélem,van még vagy harminc kedvenc legyed... Biggrin

'nekem nem hiányzik a "minnél többen legyenek",'

large képe

Yes

" Happyness is a WET flyline "