Elkezdődött egy fejezet!

Categoria: 

Régóta figyelgettem a patakban álló legyező horgászokat és próbáltam megfejteni a titkukat, de végül mindég arra lyukadtam, hogy valami nincs rendben velük! Miért lóbálja azt a madzagot a levegőben annyit?? Mit keresgélnek a kövek között?? Miért nem jó neki a parton?? Ezek és még hasonló kérdések kavarogtak a fejemben, de végül sokáig nem kaptam választ.

Számomra sokkal egyszerűbb volt felkötni egy körforgót vagy egy jó gumihalat esetleg egy wobblert, bennük jobban bíztam mint egy kis muslincában! Hogy miért? Mert könnyebben el tudom juttatni a kívánt területre és a vízmélységre. Egyszerűbb is a beszerzése, és ezeket a partról is dobálhatom. Ma már eljutottam addig, hogy nem mindég a könnyebb és az egyszerűbb a jobb. Végre megtaláltam a megfelelő eszközt a halak, számomra helyes megfogásához, ez pedig a természetes táplálékuk imitálása.
A legyező horgászat! Már tavaly elkezdtem a legyezést, de még ez az év is az ismerkedésről és az alapokról szól, de ez az év már sokkal másabb.. ez teljesen az enyém!! Szezon kezdetétől fogva horgászhatok a halakra, és követhetem a táplálék folyamatos fejlődését és különíthetek el különböző periódusokat.

Február 13. Régen vártam erre a napra, ekkor kezdődik a szezon. És csak arra koncentráltam, hogy hová, és milyen csalival fogok menni horgászni. A hová az állandó, hisz ebben az időben csak bizonyos vízszakaszok horgászhatóak, a többi csak később szabadul fel a tilalom alól. A mivel az már kicsit bonyolultabb. Horgászni lehet bármivel, de halat fogni nem! És itt most a halfogáson van a hangsúly és a halak táplálékának imitálásáról. Külön erről a témáról is nagyon sokat lehetne írni, és szerencsére vannak is akik írnak róla s így ennek köszönhetően a téli esték először csak olvasással aztán már a legyek kötésével teltek. Nagyon sok új dologgal kellett szembesülnöm de pont ez tette érdekessé az egészet! Sok ismerős de még több ismeretlen rovarral találkoztam, s ismertem meg a légykötés alapjait. Rettentően fel tudott pörgetni egy jó légy látványa, a képek és a leírás nagyon sokat segített az első legyeim megkötéséhez. Aztán szépen lassan belejön az ember, és mire megtelik a dobozka, addigra kezdődik is a peca!
Így is történt. Már régen meg volt tervezve a szezonkezdő horgászat, a tőlem kb 40km-re fekvő Saltusio-ba 500 m magasan a tengerszint felett. Legyező horgászegyesület kezeli a Passer azon részét és fel is osztották becsületesen, egy normál szakaszra ahol megvan a napi darab és méretkorlátozás, és van egy C&R szakasz, itt csak szakáll nélküli horoggal lehet horgászni! Ezt a területet tavaly ismertem meg egy film forgatás alkalmával, és az egyesület elnökével is innen ered a barátságunk. Minden szezon kezdetén szervez az egyesület egy nyitó grill partit, ami számomra csak egy mellékes dolog volt, de örömmel fogatduk el a meghívást. Amikor megérkeztünk szíves fogadtatásban részesültünk, megkínáltak borral, pálinkával meg sültkolbásszal, ami nagyon finom volt de nem tétlenkedtünk, a gyors evés-ivás után már öltöztünk is, és a taktikai megbeszélést már a vízre szállás követte.

Beöltözés

Készen áll a csapat

A combos csizma után, furcsa érzés volt a lélegző mellesben és a szegecses bakancsban közlekedni, de gyorsan megszoktam a kényelmet és a meleget! A csapat egy része fölöttem kb. 150 méterrel kezdett el horgászni sztrímerrel, én két nimfát kötöttem. Itt szabad Springert használni ami a második nimfát jelenti. A két nimfa távolságát a vízállástól függően 20 és 50cm közt variálom. Az első légy egy 8-as méretű narancs fejű Pheasant Tail Nymph rapala csomóval, fölé meg egy 14 es méretű egyszerű, nyúlszőr nimfa került egy 5-8 cm es oldalágra. Még a vízbe sem értem de már láttam hol fogom leengedni őket. A parton kicsit megrogyva közlekedtem egész addig amíg el nem értem a kiszemelt sziklához és nekitérdeltem, felvettem egy kényelmes pozíciót és már engedtem is be a nimfákat a tutiba. Kb a 10. eresztés után nagyon lassan megáll a szerelés, és erre én megemelem, nem rángatózok nem suhogok csak úgy lazán megemeltem, heves ficánkolás követte az akasztást, ami a kisebb halakra jellemző, rövid idő múlva már fotóztam a kis szivárványost, aztán engedtem is útjára.

Éhes szivárványos

Nagyon szoktam örülni a fogásnak, na nem perdülök táncra de, úgy vigyorgok, hogy az már számomra is nevetséges. A patak vize szerencsére nagyon jól meg van törve ezen a részen, és szinte egymást követik a vízben pihenő nagy kövek.

Minden kő egy potenciális pisztángtanya

Még nekem is könnyű megtalálni a halakat, jól látható az elvágó víz, ami általában remek választás az ilyen helyeken. Még fogok két hasonló méretű halat, és odébb állok egy nagyobb kő mögé. Nem tartott sokáig és hatalmas erő húzta ki a kezemből a nyelet, hirtelen azt sem tudtam mit tegyek…. Hiányzik a rutin. A halkan zizegő fék hallatán és a rohanó hal láttán elkezdem szorítani az ujjaim között a legyezőzsinórt, és utána indulok a halnak. Követtem is egy jó darabig mire a hal megfordult és a sodrással úszott lefelé, erre én feltartott bottal tekertem vissza a zsinórt de aztán pillanatokon belül már pergett le újra a dobról. Már nem csak a hal húzza, hanem a sodrás is, nem jó jel! Utána eredek de ez nem is olyan könnyű, elkélne egy-két segítő szó, de hát mindenki távol van. Elindulok két lépést és megkönnyebbül a bot, elszakadt az előkém! Hát még ilyet, morgolódok magamban, csak az nyugtat, hogy a szakáll nélküli horgot biztos gyorsan elhagyja. Még hosszan nézek utána, majd lassan felcsévélem a kintlévő zsinórt. Felülök a közeli nagy sziklára, és újra szerelek.

Minden hal elvesztését nagy fejtörés követi, mit és hogyan kellett volna cselekednem… na de hagyjuk, az idő pereg és én nem szeretek peca közben másra gondolni csakis arra, hogy hol jár a csalim, különben megint rossz vége lesz, rontott kapás esetleg elkésett bevágás. Na tessék pont erről beszéltem! El is ment a hal. Aztán egy nyugodtabb részéhez érek a folyónak, nem bámészkodok sokat, meglódítom a nimfákat a túlpart mélyebb része felé, és csak figyelek, szedem a zsinórt és figyelek. Már érzem ahogy bukdácsol a nimfa a köveken, és egyszer elvesztem a kontaktot és egy gyors rántás késztet a bevágásra. Meg is indul a hal fölfelé szépen, ez jó jel. Nagyon élvezem ahogy a bot utánaered a halnak, kicsit zsinórt is engedek majd visszaszedem, majd megint és újra felszedem. „Az elején, amikor az első halaimat fogtam legyező bottal, emlékszem hogy a 30 cm pisztrángokat úgy húztam ki, mint a fene nem tudom mi késztetett rá, de gyorsan leszoktam erről az élvezhetetlen kínlódásról és azóta mindég próbálom a halat szépen nyugodtan fárasztani, van hogy még elbénázom a nagy nyugodtságommal a halat de szeretem ha szépen dolgozik a szerelés. Azért arra is ügyelek, hogy túl ne fárasszam a halat, hisz a túlélés a cél”

Gyönyörű szivárványos

Egy gyönyörű szép szivárványos a tettes, szépen a felső állkapcsában ül a horog, az elején nagyon féltem ezektől a szakáll nélküli horgoktól de nagyon jól akadnak és a speciális kiképzésük miatt nem is olyan könnyű őket kiszedni a hal szájából, na nem szorul csak én ezt teljesen máshogy képzeltem el. Óvatosan fogom meg és nagy meglepetésemre a halból még folyik a tej. Szerencsére a többiek már odaértek és így gyors fotó után mérés nélkül engedtem vissza a halat. Robert rámnevet, és megkérdi, már értem e miért is figyelmeztetett, hogy kerüljük a világos foltokat a vízben. Hát igen a szivárványos kicsit később ívik mint a többi és ezért kell figyelni, nehogy széttapossuk az ivóhelyet! Tovább is megyünk és a lassú rész után egy hatalmas vízesés vár ránk, ami egy igazi halbányának ígérkezik. Le is cserélem az alsó legyet egy kicsit nehezebbre, hogy fenék közelben vezethessem.

A halbánya Smile

Nem kellett sokat várni és jött is az első kapás, szép szivárványost sikerült becsapnom! Még 4 társa követte.

Nagyon jól éreztem magam, de mint tudjuk semmi sem tart örökké, egyszer ez a nap is végére ér. Szenzációs volt a szezon első horgászata, a hídról még visszanázek, és elköszönök a víztől, nemsokára találkozunk!

Arrivederci Smile

Aztán felkelek az édes álomból hétfőn reggel és irány dolgozni. De örömömre nagyon jól alakul a hét és csütörtökre szabaddá tudom tenni magam! Feleségem kérdésére gyors választ adtam… megyek horgászni! Most egy közeli vizet szemeltem ki a városban, Bolzano területén.

Ahol a vizek találkoznak

Ez egy torkolat ahol a Talfer és az Eisack folyik össze, ez is legyes szakasz, nem hosszú de nagyon jó rész, szeretem! Az Eisack Dél-Tirol második legnagyobb folyója, a Talfer meg egy beleágazó hegyi patak, de ott majd csak április 1.-től szabad horgászni! A torkolatban van lassú szinte álló rész van gyorsabb és rohanó víz is. Mivel tavalyról már ismerem ezt a szakaszt is egy kicsit így már a parkolóban eldöntöttem hogy hol is kezdem a pecát.

Híd alatt, híd alatt, a sárga híd alatt... Smile

A híd alá megyek, ami a legyezőszektor határa és ott engedem fenékre a nimfákat! Most egy zöld színű „kukac” kerül alulra, mert ezekből sokat találtam az előző héten amikor terepszemlét tartottam és forgattam a köveket a halak tápláléka után keresve. Fölé egy pheasant tail nimfa kerül 14 es méretben. Már eresztem is le őket a nagy zúgó utáni elterülő részen! Ok megvan a fenék, már kopogok is tovább s engedem lefelé a csalit a tutiba. Nagyon szép szakasz, de elég fura hogy a nagy sziklákon állva tudok csak itt pecázni, ami kicsit zavar. De én csak horgászok tovább, mire egyszer csak megáll a zsinórom a vízben. Megemelem és a bot is hajlik a kezemben, de a cucc nem mozdul. Pöcögtetem hátha kijön de semmi, aztán megrántom erősebben de akkor elindul a zsinór a sodrással szemben! Na erre nem számoltam, de nem volt nagyon semmire sem időm, mert a bot már recsegett a kezemben és a nyélig hajlott, aztán visszaúszott és megint föl a vízesésig. Ez így ment egy darabig de mivel esett az eső így nem volt rajtam szemüveg és nem láttam a halat, talán jobb is! Nagyon erős hallal volt dolgom, és ami zavarba hozott ,hogy csak úgy úszkált és nem rohant mint a kicsik. Kis idő múltán megunta és elengedte magát a sodrásba és kicsúszott a kb 1 méter magas sziklákon átbukó vízen!!! Na ezért volt nekem rossz érzésem ott fönt! Próbáltam visszatartani és kiirányítani a lassú szélvízbe de nem sikerült, egyszer csak kiugrott a hal a vízből, megmutatta magát. Azannyát! Mekkora! Nem tétováztam, ugrottam a derékig érő vízbe és mentem a hal után, ami már az összes legyezőzsinóromat kihúzta! Úgy megyek a vízben mint egy tolóhajó, hatalmas nagy csörtetéssel eredek a hal után, nem hagy nyugodni a mérete! Ekkora hal már csukából is szép. Egyszer csak keresztbe úszik a vízben, olyan furcsán! Nem tetszik és újra csak próbálom a lassabb részre terelni de nem megy! Már elég közel járok a halhoz és látom, hogy a felső nimfa a testébe akadt!!! Ó mi lesz ebből! Mire ki tudta volna mondani addigra a legyezőzsinór lazán felém repült, én pedig nyugtáztam hogy életem halát vesztettem el! Mind a két horog le volt szakadva. Nagyon rosszul éreztem magam, mert ez a hal biztos megsebesült, a szakáll nélküli horgok ellenére!

Itt jön a kérdés, hogy kell e nekünk a két nimfa? Hát én nem is tudom! Tudom, hogy sokan csak nehezéknek használják az alsó horgot, én hideg vízben az alsó horoggal fogtam a halak 90% át de nyáron már fele-fele az arány! Ez egy jó vitatéma lenne, de én nem vitatkoztam magammal, hanem leültem a partra és újra szereltem! Kész vagyok, gyerünk vissza a híd alá. És elkezdtem bolyongani a felzavart vízben, mint egy holdkóros!! Egyszerűen nem tudtam koncentrálni arra amit csináltam!!!! Mire elkezdtek remegni a lábaim, már tudtam, hogy ez így nem mehet tovább. Lementem jó 40 métert, ahol a halat elvesztettem, és kiültem a túlpartra. Elővettem a szendvicsemet, amit a drága feleségem készített, a jó házi sonkámból, és elkezdtem falatozni. Jól esett egy kis élvezet a nagy keserűség után. Hosszú üldögélés után teljesen új erővel indultam a halak után. Egy kb. méteres közepes gyors vízben eresztettem a nimfát és vettem fel a kontaktust. Jó volt újra koncentráltan horgászni! Az 5. dobás után kapásom van, megemelem a botot és elkezdődik újra az agyrém!! A hal kilövi magát a sodrással szemben, és csak szedi le a zsinórt a dobról, szépen lassan próbálom megállítani miközben már felé is indultam. Erre megfordul, de szerencsémre pont a gyors és a lassú szinte állóvíz találkozásánál vagyok és a langósba terelem a halat! Sikerült!!!! Még nincs vége de, itt már nyugodtan tudok fárasztani. Élvezem a lábaim mellett cikázó hal látványát és azt az erőt amivel húzza a szerelést! Nagyon szépen tudom minden mozdulatát követni a vízben, hisz már elállt az eső és rajtam a szemüvegem. Elfáradt, kiemelem a vízből, kiszedem belőle a horgot és készítek egy pár fotót!

Portré

52 cm. ezüstös szivárvány

52cm a teljes hossza ennek a szépségnek, kicsit örültem is meg nem is, a füstön végezte….Hmm már érzem is a számban a füstölt hal ízét, csodálatos! Boldogan indultam haza. Ez a zsákmányszerzés és, ha már megfogtam, akkor az enyém … ösztön még mindég bennem van, de megnézem a 10 évvel ezelőtti énemet, akkor bizony nagyon sokat javultam magamhoz képest. De ez így is van jól. Talán egyszer én is majd boltban veszem a halat!

Már csak este jutott újból eszembe a „nagy” amit nem sikerült megfognom, de már nem bántott a dolog, így is remekül indult a szezon!

Már több mint 10 éve élek itt Észak Olaszországban és minden egyes legyes peca után azt kérdem magamtól, miért nem kezdtem én ezt el hamarabb? De csak hümmögök magamban és azokra a horgászatokra gondolok amiket ezelőtt éltem át más vizeken más horgászmódszerekkel teljesen más halakra horgászva, és csak boldogan mosolygok. Jól érzem magam! Csodálatos helyen élek, gyönyörű vizekkel körülövezve, rengeteg lehetőséggel.

Mindenkit üdvözlök Dél-Tirolból. Ki tudja, talán egyszer látjuk egymást a vízparton!

Üdvözlettel:  Jenei Szabolcs

Hozzászólások

J.Szabi képe

 Köszönöm szépen.....nagy szerencsém van hisz a tűz közelében senki sem fázik  :)   jó a környék ahol élek és a vizekben is van ha. rengeteget kell még tanulnom de ahogy látom,igaz ritka vendég vagyok itt a fórumon de ez egy biztos hely . itt is szeretném megköszönni a sok kérdésemre a sok segítő választ!!  Yes

 élni,és éléni hagyni...

Zotyó képe

Sose' rosszabb kezdetet ! Yes

kapor képe

Szép halak - jó kezdet Yes

--------------------------------
mi például annyira szeretjük a pálinkát, hogy idén a szilvafát diszítjük fel Karácsonyra

borzi képe

Gratulálok, szerencsés és ügyes vagy hogy már az elején ilyen élményeid vannak a legyezéssel kapcsolatban!
Az utolsó mondathoz: Én azt szeretném ha Te látnál engem a fotóidon szereplő vizek partján! Wink