Český šampionů

Categoria: 

A csehek hazai pályán úgy csapatban, mint egyéniben világbajnokok lettek.
Gratulálok!
Ismételt és egyértelmű győzelmük bizonyítja, a cseh műlegyező sport kitűnő kezekben van. Mint a sikersportoknál általában, a szükséges faktorok, tényezők rendben vannak, nagyszerűen működnek, de minderről majd később. Mellettük, több más műlegyező sportban sikeres nemzet is rengeteg halat fogott ki a gazdagon telepített vizekből.

Vártam a beszámolóval, mert ígértek fényképeket hozzá, de nem akarnak megjönni, én meg nem várok tovább, még elfelejtem, hogyan is volt Smile

A magyar műlegyező sport háttere korántsem optimális, a csapat természetesen a körülményeinkhez képest a legjobbat szerette volna kihozni ebből a világbajnokságból. A verseny előtti eligazításon a csehek büszkén és mosolyogva jelentették ki, annyi hal van a vizekben, hogy az első fordulóban többet fogunk, mint Norvégiában az egész verseny alatt. Hangos nevetés nyugtázta a kijelentést, de bebizonyosodott, igazuk volt. 10.000 halat raktak ki az egyébként is halban gazdag Moldva folyóba illetve a versenyt színhelyét szolgáló tavakba. A verseny végén összeszámolva, a csapatok összesen több mint tízezer halat fogtak ki.

Tavi, parti horgászat szektora

Az első szektorom a tóparti horgászat volt. Ömlő esőben mentünk oda, és a verseny nagy részében végig esett is. A gyomrom kicsit nyugtalanul dolgozott, Gyula az előtte való nap felét fürdőszobaközelben töltötte. Valamit beettünk. Maga a tó egy hektáros sem igen volt, gyakorlatilag egy felduzzasztott patak. Kicsit zavaros, zöldes víz, itt-ott bokrok a parton, de többnyire sás, nád, fű, és egy magas gát a háttérben. Időm volt, felszereltem, előkészítettem mind a 3 botot. Egyet úszózsinórral, egyet átlátszó intermediatettel, egyet gyorsan süllyedővel. Aránylag friss szivárványos pisztrángok nem lehetnek valami válogatósok, ezért inkább az „attractor-fly” dobozokból válogattam. Fehéret, feketét és tarkát… Smile majd eldördült a startpisztoly.

Fogjuk a nyugtalan gyomromra, a hátam mögötti gátra, a szélre… lényeg az, hogy az első dobásban nem egy halat fogtam, hanem a saját legyeim. Rosszul sikerült a dobás, úgy összegubancolódott a 3 legyem, hogy percekig babráltam velük. Közben láttam, hogy mellettem halat fognak. Az ujjaim egyre idegesebben piszkálták a gubancot, végül mindent levágtam, újrakötöttem. Közben még több halat fogtak körülöttem. Mély levegő, nyugodt dobás, szépen landolt… A harmadik után kapás van, de nagyon szép ám. Inkább 50 mint 40, és erősen meg akarja látogatni a szomszédom. A versenyszabályok miatt sem szerencsés a szomszédolás, és mivel ő is 3 léggyel horgászott a kb. 7-8 méteres szakaszán, nagy volt a gubancveszély. Tartottam keményen a halat, ami nem akart kirohanni, inkább csak keményen hol ide, hol oda húzott. Néha ugrott egyet-egyet, majd megugrott… 10 perccel később ismét hal, ismét rakoncátlan, addig táncol jobbra-balra, míg leakad. Közben az én adrenalinszintem már rég meghaladta a halakét. Sok óvatos húzás van, miknek nem lehet bevágni sem, inkább csak kóstolgatják a halak. Cserélek süllyedőre, 1-2 hal megakad, sajnos lerugják magukat, miközben látom a szemem sarkából, itt is ott is fognak.

Cseh tóparti peca rotáció menete

Hamar eltelt az első 45 perc, hal nélkül sajnos. A cseh rendszer szerint a négy „alszektorba”osztott tóparti rész 45 perc múlva rotál. Erre a versenyzőnek 15 perce van, majd ismét horgászik, és XX:45-kor ismét rotál. A rendszer nagy előnye, hogy nincs egyik versenyző sem egy helyhez kényszerítve, hanem 4 különböző helyet próbálhat. Zseniális. Egyike a követnivaló cseh trükköknek, de nyilván csak olyan nagy tavon, ahol át lehet menni 15 perc alatt. Ahogy telnek az órák, úgy lesznek a halak is óvatosabbak. Egyre ritkábban látok szákolt halat, szerencsére az én második helyemen a saját szákomban. Majd több jó hal leveri magát, a harmadik helyemen pedig gát, bokrok, fák… és egy pár vesztett hal. Az utolsó, negyedik szakasz ismét ad egy szép halat, és persze egy pár, ami letáncolja magát a horogról. Kár, hogy az első órában, amikor gondolkodás nélkül odavágtak a halak, nem tudtam több halat fogni. A mezőny „jobbjaival” beszélgetve kiderült, hogy ők 10+ halat fogtak. Tipikusan 5-6 halat az első helyen, 2-3 halat a másodikon, 2-3 lett a harmadikon és 1-2 szivi a végén.

Egy másik trükk, amit a VB-n láttam

Előre összekészített, felszerelt botok, különböző zsinórokkal, legyekkel, így semmi időveszteséggel nem jár a váltás.

A délutáni forduló a Moldva legalsó részén volt. Ez a szektor a leglassabb, legszélesebb víz, de most a még zavaros folyóban átláthatalan volt. Kb. térdig, derékig ért a víz, szétszórtan nagyobb kövek mindenütt, vagyis bárhol állhat egy hal. Időm jócskán volt átgondolni, mit akarok, mert a verseny csak 5-kor kezdődött. A helyzet ugyanis az, hogy Csehországban a vizek köztulajdonban vannak, vagyis a vízben kb. bárki azt csinál, amit akar. Így a közkedvelt Moldván non-stop csorognak a kenuk és csónakok. A versenybizottság legjobbat akarva mindenkinek, a Moldván lévő szektorokban a kenuaktivitás gondolható végén, vagyis 17:00-tól kezdte a versenyt. Reggel pedig 7-től, hogy 10-ig, amikor indulnak a kenuk, már vége legyen. Ez a versenyzőknek azt jelentette, hogy a moldvai szektorokhoz reggel 05:15-kor indultak a buszok, illetve este fél tízre értünk vissza a hotelbe.

A magas víz sok fűcsomót, gazt, stb. hozott, így féltem, nedveslegyezésnél ez mind a zsinórban akadna meg. Szárazléggyel egyértelműen nem akartam, mert semmi rajzás, szedés nem volt, sőt néha esett egy kicsit. Nimfákkal kezdtem, próbálkoztam a fedett vízben láthatatlan kövek között. Sokáig nem igazán történt semmi, majd ahogy lejjebb értem, egy nagy kő mögött próbálkozva megfogtam az elsőt. Nagy Sebes. Vagyis nagy volt az öröm, és sebes pisztráng a hal Smile Kicsit később ugyancsak egy nagyobb, látható kő mögül meglett a második halam, egy szivárványos pisztráng. Ahogy leértem a szakaszom végére, láttam a következő egy kanyarban folytatódik, ragyogó hely. Az ott horgászó sokkal rutinosabb olasz versenyző már 15-öt fogott! Nem valami jó érzéssel zártam az első napom, és a buszhoz visszamenve gondolkodtam a körülményeken. Sajnos az érzésem végül is igaznak bizonyult.

Az "Ördög sziklái". A baloldali nagy kőtől, kezdődőtt a szakaszom

.
.
Kő, kövön. A kispatakos szakaszom felső része...

A harmadik szektorom az ún. kispatakos rész volt, amit „Ördög Szikláinak vagy Köveinek” neveznek. A terület nemzeti park, félórás gyaloglás a busztól, azért is, mert az én szakaszom a legfelső. Nagyon szép, szinte svédországi „déjà vu” erdei hangulat. Végigjárom a szakaszom, több a kő, mint a víz, a halak valószínűleg a kövek közti gödrökben vannak. A nap egyre erősebben süt, itt-ott rovarok repkednek, végül is az ún. újzélandi módszer mellett döntök, egy mikronimfa félméterrel egy buja szárazlégy alatt. Lelkileg csodálatos horgászat, testileg fárasztó. Egy pár perc jut minden ígéretes gödörre, közben fel-le a nagy köveken. Igazi zerge-peca. Már 6 halnál tartok, ebből 2 nyúldomolykó, amikor szól az ellenőr, vége. Micsoda? Bár élvezetes volt a peca, azért 3 óra nem telhet el ilyen gyorsan… Csere, értem meg a mutogatásból, vagyis én felmegyek a 12-esre, ő pedig az enyémre. Ott még kevesebb víz van, egyetlen mérhető halat fogok ott, ahol előttem a spanyol versenyző 10-et fogott. A forduló végén kérdezem az ellenőrt, mennyit fogott a spanyol. Nyelvtudás hiányában megmutatja a lapot, ahol látom, a spanyol versenyző több halat fogott az én szakaszomon, miután én áthorgásztam, mint én magam. Ez fáj. A buszon beszélgetek a spanyollal, kiderül, régi harcos, többször volt már érem közelében. Egy kicsit azért még mindig fáj.

Délután a tavi peca vár csónakból, és együtt sorsolnak Steve Varga, máltai-ausztrál-magyar versenyzővel. Steve nagyon szimpatikus ember, mindenkivel beszélget, így a nagy csapatoktól is kap egy-egy fontos információt. Mi 2009-ben a skóciai VB-n ismerkedtünk meg, szóval „régi barátként”, mint 2 „esélytelen”, őszintén beszélünk egymással. Igen, ő hallott valamit, mondja, mire én, akkor irányítsd a csónakot. Az info igaznak bizonyul, abban a sávban, ahol sodródunk, vannak halak. Steve fog 2 szép szivit, és 2 másik lerugja magát. Én ugyanazzal a zsinórral horgászom, szinte ugyanazok a legyek, nézem, hogy milyen gyorsan szedi be a zsinórt Steve… semmit sem segít. Nekem éppen egy kapásom van. Egy órán át csak keressük a halakat, majd megfordul a szerencse. Hihetetlen, mert egy csónakban ülünk, a legyeink talán 5-10 méter távolságra vannak egymástól, de most rajtam a sor. Kapás, hal, kapás, lerugás, kapás, hal, … még egy hal, és már 3:2-re vezetek. Steve láthatóan frusztrált, ugyanazt csinálja, ugyanazokkal a legyekkel, és neki nem megy. Az utolsó pillanatban még fog egy szivit, így a csónak eredménye 3:3.

Edzett szivárványos pisztráng

A verseny utolsó napja a Moldva középső szakaszára visz. Már tisztább a víz, mivel egy napja nem esett, de még magas. Az ellenőröm egy zseniális diplomata. A horgászattal kapcsolatban semmi információt nem adhat, de ahogy beszél a korábbi versenyzők eredményeiről, abból ezt-azt ki lehet szűrni. Még most kel a nap, a kenuk miatt korán kezdtünk. Végigmegyek az intermediate zsinórommal, rajta 2 hallégy, az eredmény 2 hal, és egy pár leakadt. Lassan melegszik a levegő, egyre több rovar repül, én pedig váltok szárazlégyre. Kicsit nehezen indul, de végül is helyes döntésnek mutatkozik. Sok szép halat fogok, egy jó pár elmegy, de ez mindenképpen egy szép „zárójelenete” a VB-nek.

Lengyel barátunk, Piotr Armatys ezüstérmes lett :hands: 

Az eredmények láttán, azért mindenkinek kicsit félreállt a szája. Magyarország csapatban utolsó, egyéniben is a vége felé vagyunk…. Nyilván figyeltünk, tanultunk, jegyzeteltünk az utóbbi 2 VB-n… de mi a különbség a nyertes cseh és a magyar csapat között??? Rengeteg. A sikersportokra jellemző háttérből szinte minden megvan Csehországban, és szinte semmi minálunk. A műlegyező sporttól elvonatkoztatva, egy régi Honvéd sportiskolás, válogatott barátomat kérdeztem meg. Mitől lesz egy sportág sikeres? Szerinte, már az is fontos, hogy a sportág alapból sikeres legyen, mert egy sikersport több fiatalt vonz, és ezekből jobb eséllyel lehet tehetségeket találni. Kellenek persze ügyes csapattársak, mentorok, edzők, akiktől lehet tanulni. Kell még egy erős hazai verseny, ahol gyakran és keményen megmérettetnek a sportolók. Mindez rengeteg időbe és pénzbe kerül. Mindenképpen kell egy stabil hazai alap, egy OB, kiszámítható körülmények, csapatmunka, és majd ebből kinőhet egy sikeresebb generáció.

Egyértelmű a cseh csapat első helye

.
.
Még egyértelműbb Lubos Roza első helye

.
.
Az egyéni helyezések listája lehetőséget ad egy kis „elemzésre”.
Lubos Roza „14-total placing’-je azt jelenti, hogy átlagban minden szektorban harmadik lett, illetve egyszer második. Leegyszerűsítve. Ha minden szektorban első lett volna, az adna egy „total placing” 5-öst. (5x1)
A második helyezett Piotr Armatys bár több halat fogott, és több pontja van, többször végzett „lentebb” mint Lubos Roza. Piotr-nak „már” 22 a „total placing”, leegyszerűsítve négyszer 4.-ik volt egyszer pedig 6.-ik.
Legérdekesebb a 7. helyezett Phil Dixon angol versenyző, akinek a legtöbb pontja van, vagyis nagyobb halakat fogott, de ezeket olyan szektorokban, ahol más is sokat fogott.

Egyébként pont az angol versenyzőtől hallottam egy érdekes versenyzői stratégiát. A kispatakos szektor alsó részei már szélesebbek és lassabbanfolyók voltak, sok keszegfélével és domolykóval. A VB-in minden 18cm-en felüli hal számított. Kicsit csalódottan mondja a svéd srác, hogy ő 33-at fogott, de csak 3 pisztrángot, a többi „fehér hal” volt. Széles mosollyal kontráz az angol, -Szuper, én csak azokra horgásztam. Egy 25cm-es sebes ugrál össze-vissza, gyakran leveri magát, 1-2 perc mire kiveszed, míg egy békéshalat csak megakasztod, kihúzod, mérés, vissza, és már fogod is a következőt Biggrin

A hivatalos végeredmény:

Hozzászólások

Zigi képe

Itt egy is kis video-összefoglaló a VB-ről.

Hogy miért rugja le magát annyi hal... hogy másoknál is...?
Igazából csak a tóparti, tavi pecánál látni versenytársakat is, és én megfigyeltem sok vesztett halat másoknál is. A fő gond talán az, hogy a versenyen a "fárasztás" fogalom nem létezik. Mivel az idő egy nagyon fontos faktor, így a megakasztott halat a legrövidebb időn belül be kell kényszeríteni a szákba! Egy kisebb halnál ez azt jelenti, hogy szinte vízisíeltetve esetleg megemelve belehúzni a szákba. Viszont egy 6-8 méter zsinóron, 20-as patonyon ugráló 40+ szivárványost csak úgy nem lehet belehúzni a szákba. A jobbaknak talán egy jobban dolgozó botjuk van, ami letompítja a rángatást, de mindenképpen egy jobb karjuk, csuklójuk, amivel biztosabban tudják a vad halakat pont annyira erőltetni, hogy még ne rugják le magukat, de minél hamarabb szákban legyenek. Szakadt előkét nem láttam, vagyis a vesztett hal lerugja magát, kiakad a horog. Szinte mindenki ugyanazokat a horgokat használja, hasonló legyeket, botokat, szóval az igazi különbség a kezekben kell, hogy legyen.

Mivel "privát", vagyis versenyen kívül ugyanezekkel a legyekkel, horgokkal horgászom, és alig-alig vesztek halat, úgy gondolom a probléma ebben a "kierőltetem a halat" stílusban van, ami viszont egy része a versenynek.

Szinte az összes hal amit láttam, másoknál is, úgy volt megakadva a szakállnélküli horgokon, hogy a hálóban való mozgástól, vergődéstől már ki is esett a horog. Ezért nehéz megmondani, hogyan és milyen mélyen akadt a horog, mert szákolás után, mire kimentem a vízből, megmérte a bíró, már nem is volt a horog benne. Egyetlen esetben kellett babrálnom a horoggal.

.....

Sok ember horgászik egész életén keresztül anélkül, hogy tudná: nem is a halat keresi.

(Henry David Thoreau)

polihangya képe

"Hát van még mit tanulni." Írta Grizzly.Kellene is. Ám ahhoz tanítók is kellenének. és a tanítót elfogadni a saját témájábqan tanítónak. Mire Gondolok? Arra, hogy a bajnokoktól ellesni, a horgászás fogásait a különböző vizeken, az alkalmazott csalikat, stb. A VB-t megjártak önzetlenül át kellene, hogy adják a tapasztalatokat. A válogatott keret tagjai valamilyen úton el kellene, hogy jussanak a leendő versenyek helyszínére és végig legyezzék az adott terület legjellegzetesebb vizeit. Ehhez pedig Raimondó Montecuccoli hadvezér által meghatározott 3 dologra lenne szükség. Az idén egyébként aránylag olcsón megoldható lett volna, mert azt már talvaly is tudtuk, hogy 2014-bwen hol lesz a VB. Attól tartok, hogy az ellenfelk horgászatát videón nincs lehetőség tanulmányozni, mint más sportágakban, stb. stb. A MOHOSZ-nál el kellene érni azt a támogatást, mint amit az úszósok kapnak.

Köszönet a beszámolóért! A F&H és a PV tv sem más adók nem adtak sem közvetítést, sem napi összefoglaló riportot a VB.-ről. Csak ez a két bezsámoló az, aiből valamit megtudhattunk.

 GDNT!
Üdvözlettel
polihangya

Grizzly képe

Hát van még mit tanulni.Talán egyszer nagyon sok év múlva mindkét oldalnak olyan vezetése lesz akik tudnak és akarnak is előre haldni ,együtt dolgozni a jobb eredmény érdekében. Ha nem lesz akkor el kell engedni a nemzetközi versenyzés kezét.Talán jobb lenne.

Megint mint a múltkor is feltűnt a rengeteg vesztett hal.Mások is így jártak vagy ez csak a mi specialitásunk?A szákolt halak tobbségének hol volt a horog?Mélyen vagy csak épp,hogy akadt?

A medve okos élőlény. Ha álmos alszik de ha nem ,nem.

           Borbás Zoltán  Szentendre.