Budget bones

Categoria: 

Drágán horgászni a trópusokon nem nagy kunszt, a világ tele van alkalmas helyekkel. Más a helyzet viszont, különösen így krízis időkben, amikor a takaró még sincs annyira hosszú, nyújtózkodni pedig kéne… De nem csak kinyújtani jó a csodálatos álmokban bonefish, tarpon, permit vagy barrakuda fárasztásában elbágyadt végtagokat, tervezni is jó, hogy az álmok valóra váljanak. Trópusi gazdaságos műlegyezés… Van ilyen hely? Steen Larsen talált egyet, ami ha a közép-európai fizetések után nem is óccsó, de töredéke annak, amit a legtöbb bevezetett helyen fizetni kell.

Amikor az első bonefish-em rohan ki a mélyvíz felé szájában a legyemmel, húzva a zsinórt a jajgató orsóról, az öröm pillanatában az jut eszembe, -köszönöm Bill Gates! Köszönet az Internetnek és GoogleEarth-nek. Nélkülük, még intenzív kutatás után sem találtam volna meg ezt a kis paradicsomot. A bonefish már a másik kapunál van, vagyis úgy 100 méternyire, megáll, gondolja a veszély már oda van, sőt békésen jön közelebb, ahogy tekerem a zsinórt az orsóra. Majd 20 méterre tőlem ismét megindul, és lehúzza a feltekert zsinór felét, miközben Claus fényképezőgépe szorgalmasan dolgozik, és gyűjti a képeket. Rögtön visszaengedem ezt a csodálatos 2 kg. körüli bonefish-t, aki gyorsan él is a lehetőséggel. Iszok egy kortyot a kulacs meglangyosodott vizéből, egymásra mosolygunk Claus-szal, és indulunk tovább.

Megvan az első

.
Fidel Castro Kubájában vagyunk, ahol több világhírű, drága horgászlehetőséget ismerünk. Mi viszont direkt repültünk ide Londonból és landoltunk az ismert turistaszigeten, Cayo Coco-n, ahol lakunk és horgászunk. Hotelünk egy igazi 4 csillagos klubhotel, all inclusive, sőt gratis bar a nap 24 órájában. A bár láthatólag nagy elismerésnek örvend úgy az angol mint a kanadai vendégek körében. Én sem akarok vizet prédikálni, mikor késő délután hazaérünk a horgászatból, mi is a cocktailbárhoz megyünk először, kérünk egy megérdemelt Pina Colada-t vagy Mohito-t. Vacsora után aztán táncbemutatók, szórakoztató műsorok várnak azokra, akik inkább nem a horgászatról akarnak beszélgetni…

A hotelünk kertje

Castro lelkesítő bölcsessége egy útmenti plakáton akár bonefish és tarpon műlegyes horgászoknak is szólhatna Smile
Luchar contra lo impossible y vencer =
Küzdeni a lehetetlen (legyőzhetetlen) ellen és nyerni


Kép: Jim Snapper

Kuba déli részével ellentétben, ahol a legjobb horgászhelyek külföldi cégeknek vannak kiadva, az északi oldalon szabad a peca, sőt még egy horgászjegyet sem kell váltani. Egy több mint 500 km-es partszakaszon szigetek találhatók partközelben, amik kitűnő feltételeket biztosítanak a horgászathoz. Úgy a partról, mint gázlópeca a sekély vízben „flats”, a kis csatornákban és mangrove mocsárban. Ez a part részben Florida irányában helyezkedik el, részben a Bahamák felé tekint, ezek pedig a világ legjobb helyei között vannak nyilvántartva. Egy nagy része a lehetséges horgászlehetőségeknek elérhetetlen, mert a szigetekre nincs komp/hajójárat, de ahol a turizmus jelen van, utak vannak, oda könnyen el lehet menni. Cayo Coco-n létezik egy követhető rendszer, sőt horgászvezetők, gájdok is dolgoznak, elviszik a turistákat a jó helyekre. Természetesen, akinek buzog a felfedezővér az ereiben, és spanyolul is beszél legalább egy kicsit, azok előtt csodálatos lehetőségek állnak, hogy felfedezzék a normálturista számára elérhetetlen álompeca részeket.

Felfedezni való vízből van elég

Pastor és Orlando rögtön kiszúr bennünket ahogy belépünk a zsibongó lobbyba. Barátságos arcok, akik bonefish gázlóhorgászatra specializálták magukat. Valójában állami alkalmazott horgászvezetők, egy helyi cégnek dolgoznak. Egy pár zamatos, finoman pörkölt kubai kávé fölött átbeszéljük a horgászterveket, és tanácsokat kapunk, hogyan horgászhatunk eredményesen egyedül. Átnézzük a legyesdobozokat is, én pedig árgus szemekkel figyelem, melyik légy fölött marad a tekintetük hosszabb ideig. Másnap reggel mindannyian beszállunk egy minibuszba. Michael és Kenneth Orlando-val fog horgászni, Claus és én pedig Pastor-ral. Egy igen helyi stílusú hídon áthajtunk a következő szigetre, Cayo Romano-ra. Mi horgászok csak lesünk a dagályra, ami olyan áramlattal jön befele, mint a megáradt Tisza. A gájdok elmondják, ez itt egy nagyszerű éjszakai horgászhely tarpon-ra. Innentől már egy ház sincs, a civilizáció egyetlen jele, a gödrös, kavicsos út. Leparkoljuk a kocsit, és csenevész mangróvék között kigázolunk a vízbe. Rögtön kiszúrunk egy pár bonefish-t, de ők már elfele mennek, talán ők hamarabb kiszúrtak minket. Tökéletes a flat, 5 órán át gázolunk ide-oda a sekély vízben, de el kell ismerjük, néha a bonefish csak úgy levegővé válik. El kell fogadjuk, ez nem a mi napunk.

No bonefish today, my love has gone away...

A következő napot viszont nehéz lesz elfelejteni. Pastor és én együtt megyünk sűrű de alacsony mangrovén keresztül. Nincs több, mint 15cm víz, amiben topogunk és keressük a bonefish-eket, annak tudatában, hogy ilyen helyen igen nehéz megfogni őket. Egy pillanatig mozdulatlanul szemlélünk, mikor a szemem sarkából látok egy pár szép bonefish-t kisétálni egy kisebb mangrove bokor mögül. Nincsenek messzebb, mint 4-5 méter, és felénk tartanak. Ösztönszerűen és csendesen kiakasztom a legyet a horogtartóból, és finoman kisuhintom az előkét, hogy a rákutánzat kb. egy fél méterrel landol a hal előtt. Egy villanás előre, már a szájában is van a légy. Ahogy megérzi az ellenállást elszabadul a bonefish-ek pokla. Pastor kiált, hogy engedjem ki a féket, amit én éppen elérek, mielőtt igazán beindul a hal. Vagyis ki. Pár másodperc alatt árkon-bokron túl van. Ha árkon talán nem is, de 7-8 mangrove bokron mindenképpen keresztül úszott, és beakasztotta a zsinórt. Mi csak rohanunk utána, és bogozzuk, szabadítjuk a zsinórt mindegyik bokorból, de úgy tűnik minden kiszabadított bokor után két másik bokorba úszik be a bonefish, és közben újabb zsinórt húz le az orsóról. Mi csak bukdácsolunk tovább, én bedugom a botot a gyökerek közé, Pastor kihúzza a másik oldalon. Hihetetlen, de még egyben van az előke. Végül is elfárad a bonefish, és mi beérjük. Már csak egyetlen bokor köré van tekerve a zsinór, mikor Pastor közelebb megy, és elegánsan kiemel egy 2,5 kg. körüli halat. Kitör a boldog nevetés rajtunk. Hihetetlen, hogy sikerült. Én nem hittem, hogy az előke kibírja. Pastor nem hitte, hogy én egyáltalán prezentálom a legyet, és hogy a bonefish azt felveszi, olyan közel hozzánk. Számomra ez a mangrove bokrok közötti bonefish-szlalom kedves emlékeket elevenített meg az újzélandi Lake Benmore-ban fogott pisztrágokról, akik hasonló lelkesedéssel úsztak a fűzfa bokrok között.

Bonefish a mangrovek közül

Közben Claus is megfogta az első bonefish-ét, míg a többiek a partról való horgászat iskolájában megtanulták, hogyha drótelőke nélkül dob az ember rá egy barrakudára, akkor az többnyire megtartja a legyet magának, mint ajakpiercing szuvenírt. A következő napokban több ígéretes helyet próbáltunk gájdok nélkül, csak úgy saját szakállunkra. A legtöbb helyen megtaláltuk a halakat, és többnyire sikerült is megfogni őket.

A közeli szigeten, Cayo Paradon Grande-n, találtunk egy céget, akik motorcsónakokkal rendelkeznek, és horgásztatást vállalnak pont a mi elképzeléseink szerint. Mivel egy háromnegyed órányira vannak a hotelünktől, így a ki és hazajutás, szállítás, is benne van a csomagban. Nem a leg-trendibb, spéci flat-csónakjaik vannak, hanem erős, nagy hajók, 60 lovas motorokkal. Michael és Kenneth már voltak kinn velük, fogtak néhány bonefish-t 4kg. körül, egy pár kisebbet, és láttak permit-et is, ezért Claus és én nagy reményekkel indultunk el. Ronaldo a gájd rávisz minket a terjedelmes flat-ra a sziget végénél, és ott tologatja a csónakot körbe. Az égvilágon semmit sem fogunk az első két órában, de fantasztikusan érezzük magunkat. Még 2 bot fel van szerelve barrakudára és permit-re, hogy akár másodpercek alatt tudjunk dobni, ha a lehetőség kínálja magát. Barrakudára dobunk is több alkalommal, és látunk vagy 20 permit-et is. Az egyik körbetáncolja tarisznyarák légyutánzatom, ezzel jelentősen megemelve az adrenalin szintem.

Cserkelés csónakból

Mindegy hol horgászik az ember a trópusokon, a permit mindenütt a „dörzsölt”, válogatós halak közé tartozik, amikre szenvedélyesen pezácunk. Már az, hogy látunk egy permit-et, jó napot jelent, de húszat látni fantasztikus. A következő flat-en fogunk 10-12 bonefish-t, többnyire kisebbeket, sőt az egyik akkor vág rá, mikor az új helyre sétálva húzom magam után a zsinórt…

Claus egyik bonefish-ét egy barrakuda harapja ketté, a maradék viszont még alkalmas lenne trófeának!

Szerencsére egy kéthetes horgásztúra elbír egy pár nap rossz időt. 4-5 napra beköszönt egy szeles-esős hidegfront, 22 fokra esik a hőmérséklet, amit annyira hűvösnek érzünk, hogy a vékony polár pulcsi előkerül. Nem erőltetjük a pecát, inkább a sziget belsejét vesszük célba, az igazi kubai vidéket és kultúrát, ami jelentősen eltér egy vasalt turistasziget körülményeitől.

Szinte mindenütt lehet halat fogni Cayo Coco és Cayo Guiellermo szigetek és részben Cayo Romano sziget körül. Nem mindenütt találunk „tipikus” bonefish és tarpon pecát, de ha az ember hajlandó egy kicsit kísérletezni, más irányból is megközelíteni, akkor sok jó flats található, amikhez mi nem jutottunk el. Pergető, könnyűpergető horgászoknak is ragyogóak lehetőségek, sőt… valószínűleg eredményesebben horgászhatnak mint a legyesek. A sziget belsejében jó pisztrángsügér vizek vannak, egyik-másik tóban ötcsillagos állomány található.

Őt keressük

Claus és én úgy döntünk, az utolsó horgásznapot a Melia hotelhez alig 2km-re fekvő helyre áldozzuk, és ez egy kellemes meglepetés lett. Alig érünk ki, szerelünk össze, nézünk szét, rögtön megakad a szemünk az első raj bonefish-en, akik éppen a flat határán úszkálnak, miközben az apály finoman „ereszti le” a vizet. Én sajnos a hagyományokhoz hűen, szinte egy kokit adok a léggyel az úszó bonefish fejére, de Claus szerencsésebb, és már fárasztja is a nap első halát. Ez jól kezdődik, és mi gázolunk lelkesen tovább. A következő 7,5 óra horgászata alatt csak egyszer állunk meg egy 10 perces uzsonnára egy homokzátonyon. Körülöttünk 50-60 bonefish, egészen sekély, 10-15cm-es vízben, természetesen nagyon óvatosak, és látnak is bennünket messziről a szélcsendes időben. Csak ügyesen, de nem lehetetlen megközelíteni őket, és fogunk is több igen szép példányt. Sőt még egy lepényhalat és valami sügérfélét is. Az elmondások szerint a flat szélein található permit, barrakuda és jack is, de mi nem érünk odáig. Egy ilyen nagy flat-en talán egy hétig is lehetne horgászni anélkül, hogy az ember elunná magát. A mi időnk viszont letelt, mármint erre az alkalomra….

Szezon:
Bonefish egész évben található, kinn úszkálnak a flats-eken, és a téli-nyári szezon közötti legnagyobb különbség, hogy nyáron 3 órával hosszabbak a napok. Szeretne az ember viszont permit-et és tarpon-t (is) fogni, akkor a leginkább ajánlottak a május és június hónapok, majd szeptember-október-november ismét. Ősszel viszont a hurrikánoknak is szezonjuk van, ami bizony jelenthet egy pár kiesett horgásznapot. Úgy általában igen jó esély van torkos barrakudákat fogni, jacks és más néven ismert makréla-tonhalféleségeket, de különböző sügérfajok is megfoghatók.

A csónakos gájdok szerint normális napi fogásnak számít 2-5db., úgy 2-2,5kg. körüli bonefish. Egy hetes csónakból folytatott horgászat alatt általában a 2 csónak együtt fog 2-4 tarpon-t is, átlagsúly kb. 40kg. valamint ugyanannyi permit-et (2-4db) amik általában 3-10kg. között szoktak lenni. A fogások egy része pergető felszereléssel történik. Lehetőség van még továbbá a hagyományos big-game horgászatra is erre alkalmas csónakokból.

Christopher Columbus, az első európai, aki a kubai flat-ek vizében gázolt

Költségek:
Egy igazi charter útnak megfelelően,  az utazási „csomag” ára magába foglal szinte mindent, repülő-transfers-4 csillagos klub hotel-korlátlan étel és ital fogyasztást. Az árak szezontól, korai ill. last minute foglalástól stb. függően változnak. Mi Londonból repülve 850 £, kb. 300.000 Ft.-ot fizettünk. Foglaláskor nem szabad elfelejteni, Cayo Coco-n kell hotelt rendelni, nem pedig Cayo Guillermo-n, ami elég távol fekszik egy csomó jó lehetőséghez képest.

Horgászvezetők - Gájdok:
Gázlóhorgászathoz: 70 CUC egy napos horgászatért fejenként, max. 2 horgász. A hotelhez értünk jönnek.
Horgászat csónakból: 90 CUC egy napos horgászatért fejenként, max. 2 horgász. A hotelhez értünk jönnek.
Kocsikölcsönzés: 80 CUC egy napra, de csak a nappali órákra már 60 CUC is elég.
Robogókölcsönzés: 40 CUC naponta
A flats-ek egy része nincs messze, egy taxi a hoteltől kimegy 10-20 CUC árban.

CUC, vagyis Cuban convertible Pesos, 2013. Január árfolyam – 1 CUC = 221 HUF

Az összes említett ár, a 2009-2010 szezon árai.

Taxi, por favor

Kép: Jorge Royan

Felszerelés:
Bonefish – 8-as osztály, úszózsinór, 200m backing
Permit, jacks, barrakuda – 10-es bot, úszózsinór, 300m backing
Tarpon – 12-es osztály, úszó és gyorsan süllyedő zsinórok, 300m backing

Legyek:
Bonefish: közönséges típusok 4-6 nagyságban, Gotcha és Crazy Charlie, rózsaszín, fehér, homok és narancs színekben. Jól jöhet egy pár kisebb légy is, 8-12, valamint kis garnéla utánzatok.
Permit: Különböző színű tarisznyarák utánzatok, 2-6 nagyságban.
Tarpon: Hallégy 2/0 horgon, legjobb színkombináció a lila-fekete és a piros-fekete

Ne feledd még.
Naptej, szúnyog elleni krém, magasszárú dorkó a flat-re és persze napszemüveg.

.
Szöveg és képek: Steen Larsen

.

U.i.
Kubáról, Kubából nem lehet írás egy szivaros kép nélkül.

Kép: Végh Tibor

Hozzászólások

Zigi képe

November Argentínában lesz jó Biggrin
Randall Kaufmann a Bonefishing című "biblia" írója szerint Kubában a legjobbak a tavaszi-kora nyári hónapok, akár március végétől, április-május-június mindenképpen, esetleg még július is...

Szerintem ha van érdeklődés, akkor beszéljünk róla. Ha van egy kisebb csapat, 4-8 ember, akár feleségekkel-barátnőkkel, akkor elkezdhetünk levelezni, szervezgetni, legyet kötni és persze spórolni, talán jövőre meg is tudjuk valósítani. Vagy a rákövetkező évben... Smile
Kubával viszont nem kellene sokáig várni, mert szerintem Castro halála után, nagyon gyorsan fognak nagyon furcsa dolgok történni, és minden megváltozik. Attól félek, a szegény kubaiak a mi rendszerváltásunkat fogják átélni sokszoros gyorsasággal és durvasággal. De ne legyen úgy!

.....

Sok ember horgászik egész életén keresztül anélkül, hogy tudná: nem is a halat keresi.

(Henry David Thoreau)

Flee képe

Szabi!

Fekete volt az, csak évek alatt kiszívta a nap! Cool

 

lenok képe

Bocs , de kubaiban én a feketét szeretem.

Lenok

Marci képe

Lenok! Egész pontosan november második hetében, akkor vannak a biztonságos napok a cikkvégi szöszkénél... Cool

"voltunk mi már kitagadottak / lányos házaknál piszkosak, rosszak"... (Bill)

lenok képe

Tehát a cikk alapján novemberben menjünk ?

Lenok

kelsza képe

bakker Zsiga, azért egy kicsit utállak, ilyennel fájdítod az ember szívét így télvíz idején... ;) majd nézd csak meg mi lesz holnap... Biggrin

"... és nem kétlem, hogy ama fánál elkapok egy fejes domolykót..."

Isaak Walton

haromp képe

de jó volt ezt olvasni. Máris kézelfoghatóbbnak érzem az álmomat. Smile
PPP

 

Flee képe

Nagyon jó volt olvasni!
Köszönöm!