Az atlanti lazac és műlegyező horgászata

Categoria: 

Az atllanti lazac, Salmo Salar, vitathatatlanul a műlegyezés klasszikus és máig egyik legértékesebb célhala. A műlegyezést mint sportot „feltaláló” angolok szerencsések voltak, mert úgy Angliában, mint Welszben, Skóciában sőt Írországban is sok folyóban lehetett lazacra horgászni. Mármint a szezonban. A lazac ugyanis egy ún. anadrom hal, ami a tengerben él és csak ívni úszik fel a folyókba, ekkor lehet megfogni őket.

A folyókban, patakokban lerakott ikrákból kikelt kislazacok földrajzi helytől függően 1-5 éves korukban hagyják el az édesvízi szülőhelyet és kiúsznak a tengerbe. Ott a körülményektől függően egy pár évig vándorolnak, táplálkoznak, nőnek, majd visszaúsznak a bölcső-vizükbe ívni.

Atlanti Lazac

Vannak az ún. Atlanti és a Csendes Óceáni lazacok. A Csendes Óceánban élők alaszkai, kanadai illetve kamcsatkai és japán folyókba úsznak fel ívni, és ívás után elpusztulnak. Európában, Portugáliától Norvégián át egészen az Orosz Kola Félszigetig találhatók lazacok. Jelentős állomány van a Brit Szigeteken, Norvégiában és Izlandon. Észak Amerika keleti partján is több folyóban honos az atlanti lazac. Ez a faj túléli az ívás fáradalmait, és akár négyszer is vissza tud úszni a folyóba ívni, ami fantasztikus teljesítmény. Már tavasszal, nyár elején megérkeznek az első lazacok, és nyár végére „tele” a víz. Mivel a lazacok nem táplálkoznak a folyóban, így a felhalmozott zsírszöveteikből kell túlélniük. A zuhatagos folyókon való vándorlás, a legjobb helyekért való lökdösődés, az ívás és persze maga lét feléli tartalékaikat. Ezért gyengén és éhesen mennek vissza a tengerbe tél végén, ahonnan 1-2 év felerősödés után ismét felúsznak ívni.

Brit úri passzió

A hússzerző halászatot ezekre az aránylag nagy halakra az őszi-téli alacsony vízállásban valószínűleg már az ősember is eredményesen folytatta. A ma is elterjedt sporthorgászat, különösen műléggyel, viszont az 1800-as években fejlődött ki a Brit Szigeteken. A birodalom fénykorában az úgy időben mint pénzben tehetős, társasvadászatok, afrikai szafárik illemkódexén nevelkedett réteg, a lazachorgászat „ürügyén” rakja le az igényes sporthorgászat alapjait. Mindezt nem csak a hazai vizeken, de pl. Norvégiában is, ahova rendszeresen több hetes lacazhorgászatra utaztak a brit sporthorgászok. Közben kialakult egy széles réteg, aki ezt a sporthorgászatot szolgálta; -halőrök, légykötők, horgászvezetők, botépítők, zsinórfonók stb...

Jock Scott, talán a "legklasszikusabb" klasszikus lazacozó légy

Már a kezdetektől hosszabb ún. kétkezes botokat használtak lazacozni, részben a halak, részben a folyók nagysága miatt. Ez ma is a legelterjedtebb eszköz. Sőt, a skót Spey folyó mentén kétkezes botokkal kifejlesztett Spey dobás ma is használatos, illetve ebből lettek újabb dobások formálva. A klasszikus lazacozó műlegyeket viszont ma már szinte senki sem használja, strapabíróbb és olcsóbb anyagokból kötünk.

Klasszikus lazacozó légy kínálat anno 1855

A szezon, folyóktól függően, tavasszal kezdődik és őszig tart. Legelőször a legnagyobb halak jönnek, és nyár végén legutoljára az egy pár kilós „apraja”, az ún. grilse. Természetesen a horgászat módja, eszközei is cserélődnek ahogy telik a szezon és változnak a körülmények. Szezon elején még többnyire magas, hideg a víz, a halak mélyen állnak, és nem igen mozdulnak egy csábító légy után. Ilyenkor használjuk a leghosszabb, legerőssebb kétkezes botokat, 15 akár 18 láb hosszúságban, vagyis 5 – 6 méterig. Süllyedő illetve gyorsan süllyedő zsinórral nagy, nehéz legyeket horgászunk a fenék közelében. A legyek általában rikító színűek, nagy duplahorgokra vagy rézcsőre kötve, esetleg réz illetve wolfram fejjel nehezítve. Ahogy esik a folyó szintje, tisztul és melegszik a víz, egyre inkább szükségtelen a süllyedő zsinór és egyre hatásosabbak a kisebb és kevésbé feltűnő színű legyek. Nyilván folyója válogatja, általában amikor a víz hőmérséklete eléri a 8-10 fokot, akkor már csak úszó zsinórral horgászunk. Nyár végétől a szezon zárásáig szinte kizárólag úszó zsinórt használunk általában 6-10-es horogra kötött legyekkel. Ahogy telik az idő, a már hónapok óta a folyóban tartózkodó lazac is egyre flegmábban nézi a feje felett vezetett legyeket, ezért egyre finomabban kell horgásznunk, hogy ne megriasszuk hanem kapásra ingereljük. Az alacsony nyári vízállásban óvatossá vált halakra sokszor ún. low-water legyekkel horgászunk. Ezeket hasznos low-water horgokra kötni, amik kicsit vékonyabb drótból készülnek, ezért méretükhöz képest könnyebbek. De nem a horogtól, hanem a műlégy nagyságától low-water a low-water légy, ugyanis egy 6-os horogra egy olyan kis legyet kötünk, ami egy 8-as esetleg 10-es horogra lenne megfelelő. Így tudunk egy körülményekhez való kis legyet egy halmérethez illő nagy horgon prezentálni.

Kanadai, újfullandi, lazacozás

Érdekes módon sporthorgászati szempontból a Csendes Óceáni lazacnak nincs becsülete. Talán nem illik a kihívást kereső sportszellemhez, hogy az Alaszkában, Brit Kolumbiában tonnaszámra vonuló lazacokat „túl könnyű” megfogni... Ami számít, az az Európában is élő Atlanti lazac, aminek állománya sajnos nagyon megfogyatkozott mára. Igaz Spanyolországban és Franciaországban is lehet lazacra horgászni, de reális esélye a turistahorgásznak Skandináviában illetve a Brit Szigeteken van. Természetesen a lazacozást körülményeit is a kereslet-kínálat szabályozza, így jobb helyeken bizony zsebbenyúlós a sport. Ma az Oroszországhoz tartozó Kola Félszigeten illetve Izlandon lelhetők a legjobb lazacozó folyók. Mindkét helyen, általában csomagban kell venni horgászatot, szállást, ellátást, horgászvezetőt, így igaz sok pénzbe kerül, de gondtalanul horgászhatunk.

Kapitális lazacok

Magyarországról legkönnyebben a Skandináv folyók elérhetőek. Köszönet a tudatos horgászvíz ápolásnak és fejlesztésnek, Dánia lazacállománya nagyon megerősödött az utóbbi években. Váltott sofőrökkel egy nap alatt elérhető a híres Skjern Å, Storåen, Varde Å és a többi jutlandi igéretes horgászvíz. Dél-Svédországban az ismert Mörrum folyót érdemes meglátogatni, esetleg a nyugati parton az Ätran, Nissan, Lagan folyókat. A közép illetve észak svédországi valamint norvég vizeket már csak több napos vezetéssel lehet elérni, ezekhez praktikusabb repülni. A fapadosoknak köszönhetően egyik-másik skót vagy ír lazacos víz sem elérhetetlen, ahol a lazacozás kultúrájának gyökereit is érezhetjük. Meg kell még említeni az észak-amerikai lehetőségeket is. Az USA beli Main államtól a kanadai Újfullandig rengeteg folyóban találunk lazacot. A horgász szabályok különbözőek, nem mindenütt lehet fizetett horgászvezető nélkül pecázni, de rengeteg hely és lehetőség van a saját fejünk után horgászni. Szerintem New Brunswick és Nova Scotia államokban található a vadon és a kiépült infrastruktúra leginkább használható arany középútja, ráadásul nagyon kedves, segítőkész emberek lakják.

Őszi horgászat a Mörrumban

Talán a közeljövőben több német és lengyelországi folyókba is visszatér és megmarad majd a lazac. Mindkét országban több projekt is fut jelenleg. Részben az élőhelyek újrateremtésén részben a meglévő lazacállomány megerősítésén dolgoznak. Sok folyóból teljesen kipusztult a lazac, ezek állományát a hozzájuk genetikailag is közel álló folyók állományából próbálják újrateremteni. Reméljük megkapják a sikerhez szükséges társadalmi és politikai támogatást illetve forrásokat. A lazachorgászat a kezdetektől úgy etikailag, sport és horgászat-menedzsment szempontjából a műlegyezés illetve bármilyen édesvízi horgászat példaképe és „húzóágazata” volt. Többet kellene tanulni belőle. Úgy a sikerekből mint a hibákból.

Nemes zsákmány

.

Címlapkép eredetileg: Roy Lathwell

Hozzászólások

Chornitzer Miklós képe

 "de amíg a szabályok megengedik, eldöntöm magam, hogy mit teszek a hallal."

Én is.

"Végezetül annyit, hogy fel fogom vetni a Mühosz vezetőségi ülésén a helyi horgászegyesületekkel való egyeztetés megkezdésének a lehetőségét az április-május hónapokban való gázlóhorgászat betiltásának a lehetőségéről az Ipolyon, a márna és a domolykóállomány védelmének érdekében. Természetesen szakértőkkel való egyeztetés után."

Amennyiben ez elfogadásra kerül, természetesen nem fogom látogatni abban az időszakban az Ipolyt, de addíg megint csak ez első idézetre tudnék hivatkozni.
A jász tilalmát is egy hónappal későbbre tették, mint amikor valójában ívik. Mikorra tilalom van rá, már mindegyik üres. Viszik is számolatlanul az úszósok.
Viszont én pl. jászra nem pecázom, pedig tehetném. (az okát nem tudom.)

Apó!
Neked pedig én köszönöm, hogy leírtad helyettem.

Részemről én sem szeretnék tovább rugózni ezen.

Levi!
Akár hiszed, akár nem, nagyon szeretnék leülni Veled beszélgetni. Nem vitázni!!! Beszélgetni. Ha egyszer összejön, elmondom az okát is.  (...már ha hajlandó vagy rá)

-A vélemény olyan, mint a segglyuk: mindenkinek van, de senki sem kíváncsi a másikéra.
-Az elv pedig olyan mint a fing... amíg lehet tartjuk.

March Brown képe

"Végezetül annyit, hogy fel fogom vetni a Mühosz vezetőségi ülésén a helyi horgászegyesületekkel való egyeztetés megkezdésének a lehetőségét az április-május hónapokban való gázlóhorgászat betiltásának a lehetőségéről az Ipolyon, a márna és a domolykóállomány védelmének érdekében."
 
Jobb lenne teljesen leállítani a kijelölt területeken a horgászatot. Mert amint olvatad, még a vízbe sem kell bemenni...

'nekem nem hiányzik a "minnél többen legyenek",'

Ré képe

 Akkor még egyszer utoljára hozzászólok ezen a fórumon, után a igyekszem megállni, hogy ne tegyem, mert nem szeretném zavarni az úri közönséget a magasröptű eszmecserében.
Ha pontosan vezettem a naplómat kétszáznegyvenvalahány harcsát fogtam életemben, elég sokat negyven kiló felett, négy hatvan kiló felettit és egy hetven felettit. Egyetlen egy darab volt kívülről megakasztva, a farka vége előtt egy arasszal egy 6 centis wobblerrel amin egy darab 4-es számú hármashorog volt. Nem az a kifejezett gereblyés cucc.
Harcsába, ha nem kapál az ember kétféle jellemző módon szokott kívülről beleakadni a horog. Az egyik, a farokúszó és az attól mért egy arasznyi távolság. Józan logikával belátható, hogy ha csak úgy belehúzná az ember a horgot, akkor a testen nagyjából egyenletesen oszlanának el a külső akadások (mint ahogy a gereblyézőknél ez így is van), tehát nem lehet véletlen, hogy erre a pontra koncentrálódnak. Az elmélet szerint a kisebb halakkal táplálkozó harcsa a farkával belekavar a kishalrajba (természetesen egy rablás sebességével), amitől az apróhalak hirtelen nem tudják, hogy merre van az előre, annyira forog körülöttük a világ. Ebbe az örvénybe szippant bele a harcsa, így egyszerre több kishal is a szájába kerülhet. Ennek a farokvég környéki akadásnak ez lehet a magyarázata, a farkával csap oda a harcsa a wobblernek és akkor akad meg.
A másik lehetőség, hogy a fárasztás közben a zsinórt magára tekerő harcsa mozgás közben kitépi a rosszul akadt horgot a szájából, szájkörnyékéről és az a testére csavarodott zsinór pályáján szalad végig a harcsán. Ha a horgásznak szerencséje van, akkor máshol beleakad. Ez a jelenség hasonlít arra, mint amikor a hal testére tekeredett zsinór simán lecsúszik a halról ahogy fejreáll, azaz felcsapódik a botspicc, eltűnik a kontaktus, majd hirtelen újra meglesz. Ez nem fantazmagória, láttam olyan harcsát, ami feljött a fárasztás elején a szájában a wobblerrel, majd némi küzdelem után újra megjelent a felszínen, úgy, hogy a horog már máshol volt. Ha nem búvárok akasztották át, akkor ez történt.
Brucis harcsája esetében az utóbbi történhetett 90 százalékos valószínűséggel, mivel a felcsapódó-botspicc-jelenség többször megtörtént a fárasztás során, illetve azzal a cuccal egy kívülről akadt harcsát nem tudott volna felemelni. A harcsa az elején egyértelműen úgy mozgott, mint amelyiknek a szájában van a horog. Mivel még éppen nem volt tilalom (a Tisza-tavon télen nem lehet harcsát elvinni) úgy döntöttünk, hogy hazahozzuk. Ha én fogtam volna, akkor is hazaviszem.  Nem egy húsz kiló körülit engedtem vissza, de amíg a szabályok megengedik, eldöntöm magam, hogy mit teszek a hallal. Viszont ha visszaeresztem, akkor igyekszem úgy bánni vele, hogy ne károsodjon.
A márnákról: egyik sportársunk mondta a napokban, hogy egy ilyen ívós, márnás orgia után 24 darab döglött márnát számoltak meg a Letkés alatti szakaszon. Nem állítom, hogy kívülről fognák a márnákat, egyszer voltam én is, sok évvel ezelőtt és minden hal szájba lett akasztva. Többet nem mentünk. Sőt, idén egy másik folyón is megtaláltam ápriliban a márnákat. Mivel nem láttam milyen halak, ezért rápróbálkoztam. Harmadik dobásra fogtam egy márnát, utána abbahagytam a horgászatot. Nem hiszem, hogy ezeket a szaporódó, ikrával teli halakat ide-oda kellene húzgálni a vízben. Ennyire én nem akarok halat fogni.
Egy kis szakirodalom Csorbai úr tollából:http://legyezohorgasz.hu/content/csorbai-balazs-domolyko-ivasa
Végezetül annyit, hogy fel fogom vetni a Mühosz vezetőségi ülésén a helyi horgászegyesületekkel való egyeztetés megkezdésének a lehetőségét az április-május hónapokban való gázlóhorgászat betiltásának a lehetőségéről az Ipolyon, a márna és a domolykóállomány védelmének érdekében. Természetesen szakértőkkel való egyeztetés után.
üdvözlettel,
Szmutni Ákos

Marci képe

Abban asszem megegyezhetünk, hogy az etikus horgászat többek között azt is jelenti, hogy a horgász lényegesen több szabályt tart be, mint amit a törvény, az országos horgászrend, és a helyi horgászrend előír.

A MOHOSZ Országos horgászrendje, III. A HORGÁSZAT ETIKA SZABÁLYA 8. pontjának utolsó mondata a következő:
Az etikus horgász elengedi azokat a halakat, melyek kívülről akadtak. 

Bár mindenkit szeretek, ha másért nem is, de azért, ha legyező horgász, hadd mondjam ide: az etika nem szájtépés, nem egy mások pofájába köpött dolog, hanem sokkal inkább valami csendes, alázatos, következetes dolog, mely nemigen szorul megmagyarázásra.

És akkor így.

"voltunk mi már kitagadottak / lányos házaknál piszkosak, rosszak"... (Bill)

Grizzly képe

Természetesen mivel egy alelnökről és dobómesterről van szó aki nagytudású ,  feddhetetlen és hibátlan,fenntartás nélkül el kell fogadnom a kiigazítást és meg kell követnem.

A medve okos élőlény. Ha álmos alszik de ha nem ,nem.

           Borbás Zoltán  Szentendre.

apo képe

_OFF_
Sokáig gondolodtam, leírjam e, mit gondolok, aztán végül leírtam.

Folyamatosan előjön egy dolog, amit az egyik horgász egy rossz pillanatában  elkövetett. A hibás döntésével szembesült, elismerte hogy hülyeséget csinált, meggondolatlan volt stb...

Bízzunk abban, hogy tanul(t) belőle és legközelebb másképpen cselekszik. Ez miért nem elég ?!

Bizonyos internetes forumok megőrizték és publikálták az utókornak, a zárt körben folytatott skype beszélgetést, mint fontos - vagy nem - korlenyomatot. Abba az irányba nem kanyarodnék el, hogy egy privát kommunikáció esetén ez mennyire legális, etikus ... - mindenkinek más gyerekszobája volt.
(a mondás szerint tolvajtól lopni nem bűn - vagy mégis ? - de akkor már én is tolvajjá válok)

A mai viszonyok között igen ritka dolog, ha valaki beismeri hogy hibázott és elgondolkozik rajta. Miért kell állandóan napirenden tartani, minden létező pillanatban az arcába nyomni ?

Kérdezem, lesz ennek további pozitív hozománya ? Szerintem ez csak a vélt  - és valós ? - ellentéteket szítja. Véleményem szerint csak és kizárólag a megoldások, eredmények irányába érdemes bármilyen lépést tenni, a többi az csak energia és időpocséklás.

A megbotlott horgászt személyesen csak futólag és felületesen ismerem, a legyesklubban néhányszor találkoztam vele. Azt gondolom elfogultságtól mentesen tudtam megközelíteni a problémát.

Választ, reakciót nem várok, kérem legyen ez az utolsó komment ebben a szálban és amikor valakinek valahol megremeg a keze, jusson eszébe ez a történet és ne kövessen el ostobaságot!
De ne azért mert valaki meglátja, észreveszi, kitudódik, lehallgatják, hanem mert a belső hang ezt mondja neki.

És végül egy vicc: a templom mellett legelteti a kacsákat a parasztgyerek és emígyen terelgeti őket a pálcával 'Hess a picsába! Hess a picsába! ...' Meghallja a pap és megdorgálja a gyerkőcöt, elég csak annyit mondani fiam 'Hess, hess! És úgyis elmennek a picsába.'

apó

PS: Virág et. Bűnös? Kérdés ez? Mutasson nekem egyetlen embert ebben a tetves országban, akire ha kell öt perc alatt nem bizonyítom rá hogy bűnös, magára is magamra is mindenkire ....

_OFF_

Nokérem, ittleragadtam. Nemértem, denemisakarom! - Besenyő Pista bácsi a szünetmentes tápellátásról. http://goo.gl/osJTPM

Ré képe

 Csak hogy mindenki értse: tuskó barátunk arra gondol, hogy Brucis egyágú twisterhorogra kötött jigstreamerrel fogott harcsája amit én gájdoltam neki a Tiszán nem lett visszaeresztve. Természetesen kapált a 40 grammos bottal 16-os fonottal.
Sőt, kedves elmebajnok, mivel szeretünk halat enni (nem kevesen), ezért el is szoktunk vinni néhányat. Azért hála Istennek, így is elég sokat tudok visszaereszteni.
Az etika és a C&R nem egy és ugyanaz, erről a véleményemet már leírtam a könyvemben. Ívó halakat baszogatni és halat elvinni szerintem nem egy kategória, de mivel én vagyok az ostoba bunkó, ezért nem számít a véleményem.

Grizzly képe

Ha már off. Érdekelne engem egy tiszai kikapált harcsa sorsa ami úgyis elpusztult volna. Erkölcs???  Muhaha... Inkább fűalatt sunnyognék.Úgyhogy psssszt..... Ne is reagálj, ne tudják ki vagy és akkor nem égsz be.

A medve okos élőlény. Ha álmos alszik de ha nem ,nem.

           Borbás Zoltán  Szentendre.

March Brown képe

De jó, hogy leírtad helyettem...

'nekem nem hiányzik a "minnél többen legyenek",'

Ré képe

 Nem tudom mit forgattam ki, ott az idézet. Nem gondolom, hogy pénz kérdése lenne az etikus horgászat. Aki nem érti, hogy mi ezzel az egésszel a probléma, annak felesleges magyarázni (ennyi év szájtépés után).

Chornitzer Miklós képe

Nem mondom, szépen ki tudod forgatni a szavaimat.
Ami az előző írásomból kimaradt: (csak a tisztánlátás végett) Én tutira nem taposok össze ikrát, (csak mert tudom, hogy ez a nagy szívfájdalmatok) ugyanis nem állok a vízben. De még a helyet is szárazon közelítem meg. Nincs is rajtam gázlóruha, mindössze egy egyszerű félcipő.
Próbáljátok úgy beállítani ezt az egész márnázást, mintha mi, -akik horgászunk rájuk- elkövetnénk az évszázad ökológiai katasztrófájának előidézését, amihez képest a gereblyések és áramozók csak kispályás, tejfogú kezdők.
Én sajnos nem tudok elmenni a legtöbb legyes összejövetelre, San-ra, Sanica-ra, de még a Sió-ra sem. Kis pénzű ember vagyok, így nagyjából tized annyit tudok pecázni, mint esetleg Ti. Így aztán nekem minden peca igazán élményszámba megy, legyen akár márna, vagy küsz a horog végén. Halat az esetek 99%-ában nem hozok haza, így engedtessék meg nekem, hogy tartsam magam az országos horgászrendben leírtakhoz és aszerint horgásszak, ne pedig aszerint, amit Ti helyesnek láttok. 

-A vélemény olyan, mint a segglyuk: mindenkinek van, de senki sem kíváncsi a másikéra.
-Az elv pedig olyan mint a fing... amíg lehet tartjuk.

Ré képe

"de eddíg mindegyikből csepegett a tej, vagy ikra, tehát nem oda tették le ahol álltam, hanem mentek följebb"

Brilliáns következtetés! Lehet, hogy van aki azt mondaná, hogy azért folyik belőle az ikra és a tej mert éppen ott és akkor ívik, de most már tudjuk, hogy miközben megy feljebb folyamatosan jön belőle a cucc. Lehet, hogy azért fogynak a halak, mert olyan hülyék, hogy már vándolás közben elszórják a szaporítóanyagot, aztán mire odaérnek az ívóhelyre, már nem marad semmi. Akkor viszont nincs baj, ez csak a természetes kiválasztódás, amelyik faj ennyire ostoba, annak ki kell pusztulni. 

Chornitzer Miklós képe

Igazad lehet, de néhány dologgal kiegészíteném. Én ugyan két kezemen meg tudnám számolni hány márnát fogtam összesen az Ipolyon a 3 év alatt, mióta tavasszal följárok, de eddíg mindegyikből csepegett a tej, vagy ikra, tehát nem oda tették le ahol álltam, hanem mentek följebb.  Valamint egyszer fordult elő, hogy csak egy pikkely maradt a horgomon, amit nem kapás után húztam ki, hanem újradobás végett. A többit egytől egyik szájba akasztva fogtam. (azt a 6-8 db-ot a 3 év alatt) Csordáról megint nem beszélhetünk, mert a hiedelmekkel ellentétben se több, se kevesebb pecást nem lehet ilyenkor látni az Ipolyon, mint az év bármely más szakában.
Van aki ellenzi a márnázást ebben a formájában, de én nem érzem magam sem húshorgásznak, sem kevesebbnek, sem többnek, sem természet károsítónak, sem pedig tanulatlan parasztnak, csak mert egy évben egyszer kifogok 2 márnát ívás előtt.
Ha minden magyar horgász csak ennyit "ártana" a halfaunának évente mint én, akkor térdig gázolnánk a halakban a magyar vizekben. Nyilván én is követtem el hibát, (hibákat) ahogy más is. (mindketten tudjuk miről beszélek) De én nem kezdtem el magyarázni a bizonyítványomat. Bevállaltam. Pöts voltam. Le lettem alázva érte rendesen. Ez evvel jár. Ezt is benyelem, hiszen a bünti járt nekem. Viszont a  jó pap holtig tanul.
Amit írtál, abból is tanultam, tehát jól tetted, hogy leírtad és ezt külön köszönöm.
(kicsit off lett ez az egész, de talán belefér, ha másért nem, mindenki okulására)

-A vélemény olyan, mint a segglyuk: mindenkinek van, de senki sem kíváncsi a másikéra.
-Az elv pedig olyan mint a fing... amíg lehet tartjuk.

March Brown képe

A különbség a márna és a lazac horgászata között: Ha valóban a márnák útjában horgásznátok rájuk, akkor valahol az Ipoly torkolatánál kellene állni a műlegyeseknek, nem a sóderes helyeken, ahol elszórják az ikrát. Azután nem a márna ívása előtt napokkal kell ott állni és basztatni őket, hanem mondjuk egy hónappal előtte. Na, ez a második különbség. Azután, mivel az ilyen lazacos vizek kezelői általában intelligens kultúrlények is, egészen egyszerűen az ívás előtt jóval!!! lezárják a vizet, leállítják a horgászatot. Nem ráengedik a csordát, hadd élvezkedjen napokkal az ívás előtt. Nagyjából ennyi lenne.
Ja, elnézést! A lazacozásnál nem néha akad szájba is a megszokott!!!

Legyek. JJ Hardy könyvében olvastam, még arra is nagyon figyeltek mikor felkötötték a legyet az előkére, hogy fák hajolnak a víz fölé, avagy szabad a part. Annak megfelelően választottak.

'nekem nem hiányzik a "minnél többen legyenek",'

Chornitzer Miklós képe

"A lazac ugyanis egy ún. anadrom hal, ami a tengerben él és csak ívni úszik fel a folyókba, ekkor lehet megfogni őket."

A márnákat is leginkább ekkor lehet megfogni, mégis sokan  orrolnak azokra, akik tavasszal márnáznak, mondván, hogy összetapossuk az ikrát.
Node ahol vonul a hal, oda nem rak ikrát. Az ikrázó helyre vonul, mi útközben fogjuk őket.  Ahogy a lazacot is. Így továbbra sem értem, hogy miért "főbenjáró bűn" tavasszal márnára horgászni.  ...mert akkor lazacra is akkor horgásszunk, amikor újra a tengerben van, ne pedig vonuláskor. Ja! Hogy úgy már nem olyan buli, mert akár napokig, hetekig is lehet keresgélni őket, mire megtalálunk egy rajt. Hátmég egy márnát, ami ugye még csak nem is rajhal.
Bocsánat az offért, de adta magát a téma.

Egyébként kumma jó a cikk. Kössz Zigi!

-A vélemény olyan, mint a segglyuk: mindenkinek van, de senki sem kíváncsi a másikéra.
-Az elv pedig olyan mint a fing... amíg lehet tartjuk.

lenok képe

Sok buta ember a Mars-i víz eredetét kutatja pedig itt ez a fontos kérdés....

Lenok

Zigi képe

Ha nem is könyveket, de vaskos fejezeteket már írtak arról, hogy miért is kap a lazac...
Ez a lazachorgászat misztikuma, sokak szerint, ezért különleges lazacra horgászni.

Több elmélet létezik, a leginkább elfogadottak, szerintem is, ezek a táplálkozás, aggresszió és kíváncsiság.

1 - A lazac bár nem táplálkozik a folyóban, azért ezt-azt szájába vesz, talán le is nyeli, néha-néha találni is valamit a lazacok gyomrában, de nem jellemző. A Brit Szigeteken és Skandináviában nagy hagyománya van a garnélával, sőt gilisztával csalizott lazacozásnak. Ez vagy görgetés vagy úsztatás módszerrel történik, és eredményes.

2 - Vándorlás közben a lazacoknak napokig, hetekig, kell várni egy pool-ban, gödörben, hogy emelkedjen a víz, és lehessen továbbúszni. A legjobb helyeken, a legnagyobb halak állnak, de mindegyik hal keres magának egy erős áramlattól mentes helyet egy kő mögött vagy egy mélyedésben, ahol a legkisebb energiával meg tud maradni az ívás kezdetéig. Amikor egy idegen szerzemény, a legyünk, "behatol" az ő területére, akkor ezt megpróbálja elzavarni. Ha egy ujjnyi kishalra, mert ekkora a legyünk, ráront egy pár kilós hal, akkor a normális reakció a halak világában, hogy a kishal elpucol, mintha ott se lett volna, és soha nem jön vissza. Ezzel szemben a mi legyünk újra és újra megjelenik a lazac látószögében, és az áramlattal lassan átúszik a másik oldalra. Ez az ismétlődő megjelenés 2 alapvető reakciót vált ki a lazacokban. Rájönnek, hogy ez a kis vacak nem veszélyes, és tovább nem érdekli őket. Néha a rendszerességgel megjelenő légy idegesíti őket, és nekimennek, odaharapnak.

A Mörrumban horgászva néha felmásztunk a pool melletti tölgyfára, és onnan néztük a lazacok reakcióit. Egymást váltva horgásztunk rájuk, mindenki más léggyel. Amikor először megjelent a légy, a lazac felfigyelt, emelkedett a vízben, gyakran egészen fel a légyig, amit egy darabig kísérve közelről megvizsgált, de nem kapta be. A harmadik-negyedig dobásnál már nem érdekelte a légy. Jött a másik pecás, ha egy nagyon másfajta léggyel próbálta, és úgy próbáltuk, akkor ismét feljött a lazac, megnézte, majd visszament a fenékre, és kész. Majd valamiért, az ötödik cimbora, huszadik típusú legyére, a 823.-ik dobásra feljött, és bekapta. Na ez a varázslat, amit nem értünk.

3 - A harmadik lehetséges magyarázat, hogy kíváncsiságból kapja be a legyet, meg akarja tudni, mi a fene az... Ezt alátámassza az, hogy a lazacok ritkán vágnak aggresszívan a légyre, inkább nyugodtan beszippantják, majd fordulnak vissza a fenékre vele. A folyóvízben élő halak hozzá vannak szokva, hogy mindenfélét hoz az áramlat, és ezekből van ehető, van ami, valamiért érdekes, amit szájukba vesznek, majd kiköpnek, és van érdektelen, amit hagynak továbbúszni. Aki már látott fenéken túró pontyot, tudja mi történik. Sőt, ha egy kutyának dobsz valamit, többnyire elkapja a szájával, és miután meggyőződött róla, hogy nem kell neki, kiköpi. Ha lenne keze a kutyának, akkor azzal kapná el az érdekesnek igérkező dolgokat, és nem a szájával. És mivel a lazacnak sincs keze... Biggrin

.....

Sok ember horgászik egész életén keresztül anélkül, hogy tudná: nem is a halat keresi.

(Henry David Thoreau)

Marci képe

hallottam olyat is, hogy a lazac elsősorban azért nem nagyon táplálkozik a folyókban, mert ott nem találja meg azt a táplálékot, amihez a tengerben hozzászokott. ha kötsz krillszerű rákocskát, vagy klasszikus lazaclegyet, akkor arra gerjed.

a klasszikus lazaclégy pedig (megint csak egyesek szerint) azokat a tengeri apró termetű rajhalakat mintázza, amitket a lazac a sósban kajál.
mikor a lazaclegyet folyóvízben húzod, "elvékonyodik" és a lazac valamelyik táplálékhalát mintázza...

de az is lehet, hogy ez csak mese, de legalább sztorinak jó... Smile

"voltunk mi már kitagadottak / lányos házaknál piszkosak, rosszak"... (Bill)

mand képe

 leginkább támadó (territoriális) magatartásnak vélik, de olvastam már olyan pedzegetést is, hogy azért talán eszeget valamicskét a lazac a folyóban is

"itt valakit nagyon tokán kéne baszni egy döglött kékbálnával"

lenok képe

Még mindíg nem tiszta előttem , hogy a folyóban nem táplálkozó halakat hogy és miért csábítják a szép szines "lepkék" arra , hogy bekapják.
vagy hogy is van ez ? Tudja valaki ?

Lenok

nagytoti képe

Jópár éve Franciaországban jártam. Sajnos már nem emlékszem melyik óceánparti városban, de a hídon átkelve lazacokat pillantottam meg a folyóban. Méteres halak voltak. Gyönyörködtem bennük egy darabig, de akkor még egyáltalán nem érdekelt a horgászatuk. Ma már mit nem adnék, ha abban a folyóban állhatnék...