Anadrom halakról

Categoria: 
A túlélésért folytatott harcban az állatok minden lehetőséget kihasználnak. A faj fennmaradása, illetve a totális populáció számának emelése érdekében rengeteg állatfaj nagy vándorlásokat tesz meg. Igaz ma már szinte sehol a világon nem praktizálható, de egykor az emberiség nagy része is nomád életet élt. A szavannán vagy tundrán a természet ritmusát követő, legelhető területet kereső állatok csak a legegyszerűbb példák erre. (Kép: Jarle Vines)

Sokkal lenyűgözőbb a vándormadarak ritmusa, akik az egyébként hidegebb területeken kihasználják az életteret biztosító rövid nyarat, ahol fiókák millióit nevelik fel. Ezeket a vándorlás igaz megtizedeli, de még így is lényegesen magasabb a faj populációja, mintha csak a „normális” életterükben szaporodtak volna, ahol a többi ott élő fajjal kell a túlélésért megküzdeni. A tengerekben élő halak is természetesen követik a táplálékukat, vagy csak próbálnak a számukra megfelelő hőmérsékletű vízben maradni, így ezer kilométereket is vándorolnak évente. Sőt a vándormadarakhoz hasonlóan, a halak közt is találunk fajokat, amik ITT élnek, de OTT szaporodnak. A halfajok nagy részének megvan az a genetikai kódja, hogy születési helyét elhagyja, jobb megélhetés reményében nagyobb, táplálékban gazdagabb víz fele vándorol, majd íváskor pedig visszatér. Így lesz a pataki sebes pisztrángból tavi pisztráng, de ezt az utat járják az Ipolyba ívni felúszó márnák is.
 
Sőt a világ kb. 25.000 hajfajából 87 vándorol az édesvíz és a tenger között, kihasználva az ebben rejlő túlélési lehetőségeket. Egyes fajok a fejlődés során megtanultak a sós vízhez is alkalmazkodni, így szerezve maguknak hatalmas előnyt. Persze lehet, hogy mégis a tojás volt előbb, vagyis egyes fajok a sós őstengerekből vándoroltak fel édesvizekbe, ahol részben vagy egészben ott ragadtak. Két típusú vándorlást különböztetünk meg. Az anadrom és a katadrom fajokat. Mint a „Bazi nagy görög lagzi” című filmből tudjuk, alapvetően minden szó visszavezethető a görög nyelvre. Így van ez itt is.
Anadrom a görög ana” –fel- és a „drom” – ami fut- szavakból ered.
Katadrom, a „kat” –lefele- és a „drom”-ból, vagyis „ami lefele mozog”

Angolna


Kép: Ron Offermans

Az angolnák például édesvízben élnek, de a tengerbe úsznak vissza ívni. Az ilyen halakat katadrom halnak nevezzük. Az ívás biológiai órájának csörrenésére Európa összes angolnája a tengereknek veszi az irányt, és meg sem állnak a Sargasso Tengerig, ahol vízben lebegő hínárokra rakják le ikráikat. Ezeket az ikrákat a meleg Golf Áramlat hozza vissza Európába, s mire ide érnek üvegangolnák lesznek az ikrákból.

Üvegangolnák

Kép: Tim Watts

Amerika keleti folyóiból is a Sargasso Tengerbe mennek az angolnák ívni, ami talán akkortól ered, mikor az amerikai és európai kontinensek még nagyon közel voltak egymáshoz. Ahogy az évezredek egyre távolabb tolták Amerikát tőlünk, egyre többet kellett az európai angolnának úszni az ívás helyére. De az európai angolna léte nem emiatt a pár ezer kilométeres vándorlás miatt került komoly veszélybe, hanem a túlhalászás miatt.
 
A halfajok többsége az angolnával ellentétes evolúciós stratégiát követett. Az folyókban lerakott ikrákból kikelt megerősödött porontyok a víz sodrát követve kiúsznak a tengerbe, ahol egy hatalmas éléskamra várja őket, és hely ugye van mindenkinek, nem olyan szűkösen, mint a folyóban, patakban. Ezek a halak a tenger bőségében nagyra nőnek, majd az ivarérettség elérésekor visszaúsznak az édesvizi folyókba szaporodni. Ezeket a fajokat anadrom halaknak nevezünk.

Vízeséseken át vezet a lazac útja az ikrarakás helyére:
 
Egyértelműen nagy feladat a tengert elérő ivadéknak a víz sótartalmához igazítani testét. A halaknak, mint minden más állatnak, egy relatív egyenlő mennyiségű/arányú sókat és vizet kell a testében fenntartania, hogy a sejtek működjenek. A hal bőre nem „vízhatlan”, így az ozmótikus nyomáskülönbség miatt, a testnek megfelelő belső sóoldat csak úgy magától nem maradna állandó. Mivel a halak testének sótartalma magasabb az édesvízénél, az édesvízben élő hal „felhígulna”, ha nem választaná a felesleges vizet ki a testéből. Amíg tehát az édesvízben élő hal „vizel”, addig a tengerben élőnek „innia” kell. Mivel a tenger vizében több só van mint a hal testében, így a hal kiszáradna, ha nem venne fel állandóan vizet. Ezt az átállást nem is tudják a halak egyik napról a másikra megcsinálni. Mikor a kis pisztrángok eldöntötték, hogy ők mint tengeri pisztrángok akarják az életüket folytatni, és elindulnak lefele a tenger irányába, akár már 2 hónappal előre elkezdik az átalakulást. Úgynevezett sópumpákat fejlesztenek ki a kopoltyújukban, amik segítségével megszabadulhatnak a felesleges sótól. Mire a pisztráng eléri a tengert, teste már készen áll a sós vízben való életre.
 
Az óceánok vize általában 35 ezrelékben (3,5%) sós, vagyis 35 gram só van feloldva egy liter vízben. Zártabb öblökben, különösen ha nagyobb folyók folynak be, a tenger sótartalma lényegesen alacsonyabb lehet. A Balti Tenger pl. már csak 8-10 ezrelékben sós, amig a Botteni Öbölnek 0,3-0,5% a sótartalma. Az ilyen kis sótartalommal bíró tengerekben vagy brakkvízben meglepően sok édesvízi halfajta megél. Híresek a Balti Tenger heringen felhízott kapitális csukái, de dévérkeszeg, sügér, sőt a Botteni Öböl legészakibb részén még pér is kilátogat a tengerbe, ahol szárazlégyre lehet fogni őket a hosszú világos nyári napokon. Ezek persze nem igazi anadrom halak, csak kihasználják a tenger bőségét.

Game over.... itt már egy lazac sem megy tovább


Az anadrom halak nem csak praktikus opportunisták, hanem évezredek óta ebbe az irányba fejlődött fajok, amiknek talán a legismertebb és leghíresebb magyarországi képviselője a viza volt. A Dunára épült Vaskapu, mint minden folyókra épült ilyen-olyan zár, éppen az anadrom halak túlélését teszi lehetetlenné. Ez a vízierőműépítések hősi éveiben senkinek nem volt fontos, de mára egyre többen belátják, nagy árat fizetett a természet az ipari fejlődés eme büszkeségeiért. Újabban kisebb zárógátak mellé hallépcsőt építnek, ami lehetővé teszi a halak felvándorlását. Biztos mindenki megcsodálta már a felfelé vándorló lazacok ösztönös, akrobatikus, ugrását, ahogy kisebb zuhatagokon megpróbálnak felúszni. Így haladnak a hallépcsőben is kádról-kádra felfele.

Hallépcső, mint a neve is mondja


A természet persze saját erőből is produkál fantasztikus átalakításokat. Legutóbb Boszniában, a Ribnik partján pisztrángokra horgászva, gyönyörű tengeri csiga maradványokat találtam a folyó parti mészkőblokkokban. Valamikor a Dinári Hegység még korall volt, vizeiben bonefishre, barrakudára, permitre, cápára horgászhattam volna. Majd a földtörténet Kréta időszakában, úgy 100-130 millió éve, kiemelkedett, illetve felpréselődött. Ma piszráng és pér lakja, mert a természet csodája nem vész el, csak átalakul.
 
Évezredek során előfordult, hogy az anadrom halakból elszigetelődött populációk már nem vonultak le a tengerbe, hanem születési helyükön maradtak. Vagy mert a vonulási útvonal elzáródott, vagy mert már nagyon messze volt a tenger, és mert így is ragyogóan túlélték. A tengerrel való kapcsolat megszűnése következményeként ragadtak pl. lazacok tavakba, és váltak „tavi-lazaccá”. Az angolul „landlocked salmon”-nak nevezett halaknak több tó is ad otthont Svédországban, Skóciában, USA-ban. De így járt a valamikor anadrom garda is, aminek mai balatoni állománya egy itt ragadt populáció. Sőt, valamikor a szilvaorrú keszegek is a Fekete Tengerben nőttek nagyra, és mikor eljött az ideje, felúsztak ívni a Dunán.

A felfele vándorló halak fogása mindig is könnyű, kifizetődő, zsákmány volt


Az anadrom halak horgászati/halászati szempontból mindig jóval nagyobb jelentőséggel bírtak, mint a katadrom fajták. A fajfenntartási ösztöntől vezérelt halak menetrendszerűen megjelentek minden évben, és a legegyszerűbb csapdákkal is meg lehetett fogni őket. Maguktól beleúsztak az egyszerű indián varsákba, de a hatalmas emelőhálókba is. Az állomány csökkenésével viszont egyre több szó esik a halászati jog jogosságáról. Mivel a faj több helyen él, így szükséges lenne egyfajta kordináció a különböző érdekek illetve haszonlesők között, hogy a faj túlélje, vagy inkább gyarapodjon. Az Atlanti Óceánban vándorló óriási lazac rajokat hatalmas hálókkal tizedelik mindenféle zászlók alatt hajózó halászflották filégyárai. A lazacok egy része azért eljut a folyó torkolatáig, ami az ők bölcsőjük volt. Itt egy darabig köröznek, várnak egymásra, a megfelelő vízállásra, stb. miközben a helyiek kis halászhajókkal halásszák őket. A folyóba feljutó lazacnak még túl kell élnie a varsákat, vasvillákat és persze Jock Scott-okat mire eljön az ívás ideje. Remélhetőleg a környék mezőgazdasági és ipari szennyeződése nem tette tönkre az ívásra alkalmas folyómedret, és a kikelő ivadékot nem öli meg rögtön ilyen vagy olyan parazita/vírus. Az állomány fenntartása szinte mindenütt már csak segítséggel megy. Az ikragyűjtést, nevelést, lelkes és céltudatos horgászegyesületek, társaságok fizetik és csinálják. Valójában ők tartják fenn az állományt, pedig talán a fogás 5%-ból részesednek.

A halállomány igazi tizedelői

Kép: Remi Jouan

A folyókon épített akadályok mellett, a könyörtelen lehalászás e fajok fennmaradásának legnagyobb veszélye. Viszont megfelelő vízkezeléssel, halászati kvótával, stb. sporthorgász szempontból ezek a fajok a legértékesebbek. Igaz vándorlásuk pontos ideje vízszinttől és időjárástól is függ, de a megfelelő helyen felállított horgásztáborból egész szezonon át friss halra lehet pecázni. Ezzel ellentétben, egy helyi állományra való intenzív horgászatnál, ha elvisszük a fogott halakat, akkor ugye üres lesz a víz, ha pedig visszatesszük őket, akkor előbb-utóbb olyan óvatosak lesznek, hogy nem igen lehet eredményesen horgászni rájuk. Átélni viszont egy hét horgászatot vándorló lazacokkal, tengeri pisztrángokkal vagy szaiblingokkal teli folyón, az egy életre szóló élmény. Hogy hol és hogyan, ezekről bővebben majd legközelebb.

Hozzászólások

janos623 képe

Hasonló témában volt Szolnokon egy konferencia . Nem voltam ott .A Szolnok tv "durbincs" horgász műsorát láttam. Ott adtak egy öszefoglalót. A lényeg az élő vizeinken való halászt szigorítása ( meg szüntetése). Adatok szerint a halászok éves zsákmányuk 70-80%-át az ívni vonuló halak közül fogják. Másik képsor az ártéren elpusztult halak tömegét mutatja. Nagy hírveréssel ki mennek évente ivadék mentés céljából aztán a bejelentés . Sikertelen volt . De a Tv kint volt és láthatta mindenki hogy ők akarták csak nem jött ösze. De bezegg ősszel. A már említett horgász műsor tudósít. A Szentély holtágakból mentik a halat. Kép a következő halász a ladikban előtte még vagy 80méter háló a vízben. Szedi is szaporán. Szép darabos halakat dobál a ladik aljában lévő tejesládába amiben van kb 4-5 liter víz. Nem kell nagy ész ahoz hogy tudjam mire felszedi a hálót addig a halak már csak a piacra jók.Döglött halat nem kell telepíteni. És akkor ha ez mind nem elég ott vannak még a megélhetési bűnözők. Talán a lerakott háló is többe kerül mint a havi jövedelmem. Abba is hagyom mert a végén még megüt a guta.

Mészáros János

benyus képe

Zigi, ez megint jó volt Handshake szeretem az ilyen okos cikkeket

-------------------------------------------------------------------------------------------------------
"A fantáziát kárpótlásul kaptuk mindazért, amik nem vagyunk, a humorérzéket pedig vigaszképpen azért, amik vagyunk."&